ÁLLANDÓSULT SZÓKAPCSOLATOK (Balázs Géza)
ÁLLANDÓSULT SZÓKAPCSOLATOK
(Balázs Géza)
(Balázs Géza)
A nyelvnek nem csupán a szó az építőanyaga, hanem vannak több szó kapcsolatából kialakult állandó elemei is. Ezek legáltalánosabb elnevezése: állandósult vagy kötött szókapcsolatok, frazeológiai kapcsolatok vagy frazémák; illetve korábbi összefoglaló kifejezésük: proverbium.
A frazeológia a különleges jelentésű és használatú szilárd szókapcsolatok tana. (A szólás- és közmondásvizsgálatot nevezik még proverbiumkutatásnak, illetve parömiológiának is.) Mivel a frazeológiában a nyelvi forma mellett állandó, figyelmen kívül nem hagyható tényezővé válik a használat, a frazeológia több filológiai tudományterületet is érdekel. A nyelvi megformáltság a nyelvészeket, a jelentésbeli-használati-stiláris jellemzők inkább a népköltészeti szövegek kutatóit, a folkloristákat érdeklik. (Ennek a kutatási területnek az elnevezése: folklórlingvisztika.) De a frazeológiában megőrződött hagyomány miatt az irodalmárok, történészek és művelődéstörténészek, újabban a társadalmi nyelvészet kutatói is nagy figyelemmel fordulnak e nyelvi jelenségek felé.
Tehát az egymástól különböző frazeológiai kapcsolatok legfontosabb közös jegye az állandósult (szilárd) nyelvi forma és a jelentésbeli összeforrottság (módosulás).
Mi különböztet meg egy egyszerű (konkrét vagy alapjelentésű) szókapcsolatot egy frazeológiai egységtől? Vegyük pl. a csütörtököt mond szószerkezetet. Ez valóban lehet alkalmi szókapcsolat és átvitt jelentésű szólás: Laci péntek helyett csütörtököt mondott. (alapjelentés), A vadászaton a puskám csütörtököt mondott. (azaz: ’elromlott’; átvitt, elvont jelentésű, tehát szólás).
Részletesebben – az egyes fajták sajátosságait nem tekintve – a következő jellemzői vannak a frazeológiai egységeknek: a) több, egymással tartalmilag és szerkezetileg összefüggő szóból álló szókapcsolatok, b) jelentéstartalmuk egységes; a jelentés a konkrét síktól az elvont sík felé tolódott el; ez az egységes tudattartalom az összetett szavakéra emlékeztet; gyakran – szinonimaként – egyetlen szóval is helyettesíthetők (hátrakötöm a sarkad ’megfenyítelek’), c) formájuk állandó; csak egyes típusok, korlátozott mértékben alakíthatók (ragozhatók, behelyettesíthetők más szóval), d) megragadható bennük a nyelvi hagyomány (a művelődés- és nyelvtörténeti hatások, változások), e) egy adott csoporthoz, közösséghez kötődik, s azon belül közismertnek, közkeletűnek kell lennie.
A frazéma (kötött szókapcsolat) rövidülése, egy-egy tagjának elhagyása vezet el bizonyos képes értelmű, frazémaszerű magányos vagy még inkább magára maradt szavakhoz (megteszi a magáét/szolgálatot –> ’megteszi’; kikapja a részét/jussát –> ’kikap’, behálózza a halat –>’behálóz’).
Részlet Siriska Andor Közmondáskönyvéből
Nincs oly kevés, ami elég nem volna.
Nincs oly rossz kert, melyben jó is ne teremne.
(Nincs oly rossz ember, akitől valami jó is ki ne telnék.)
Nincs oly hazugság, melynek ne akadna csudálója, – vagy: hivője.
Nincs oly nap, melyen valami jót ne cselekedhessünk.
Nincs oly öreg, ki tovább ne kivánna élni.
(Egy szegény öreg ember elment az erdőbe fát szedegetni, hogy szobáját fűthesse. Midőn már jókora köteget összeszedett, föl akarta azt a vállára emelni, de igen gyenge lévén, nem tehette azt. Ekkor tehetetlenségében elkeseredve mondá: Miért késik oly soká a halál, hiszen én már ugy sem vagyok e világra való; nekem legjobb volna meghalni Erre megjelent a halál és azt mondá: itt vagyok, hívtál, mit akarsz tőlem? Erre azt felelte az öreg: emeld föl a vállamra ezt a fát.)
Nincs oly rossz könyv, mely valamikép hasznos ne lehetne.
Nincs oly hosszú, aminek vége nem volna.
Nincs oly sok, hogy el ne fogyjon, ha nem kimélik.
Nincs oly kevés, ami elég nem volna.
Nincs oly rossz kert, melyben jó is ne teremne.
(Nincs oly rossz ember, akitől valami jó is ki ne telnék.)
Nincs oly hazugság, melynek ne akadna csudálója, – vagy: hivője.
Nincs oly nap, melyen valami jót ne cselekedhessünk.
Nincs oly öreg, ki tovább ne kivánna élni.
(Egy szegény öreg ember elment az erdőbe fát szedegetni, hogy szobáját fűthesse. Midőn már jókora köteget összeszedett, föl akarta azt a vállára emelni, de igen gyenge lévén, nem tehette azt. Ekkor tehetetlenségében elkeseredve mondá: Miért késik oly soká a halál, hiszen én már ugy sem vagyok e világra való; nekem legjobb volna meghalni Erre megjelent a halál és azt mondá: itt vagyok, hívtál, mit akarsz tőlem? Erre azt felelte az öreg: emeld föl a vállamra ezt a fát.)
Nincs oly rossz könyv, mely valamikép hasznos ne lehetne.
Nincs oly hosszú, aminek vége nem volna.
Nincs oly sok, hogy el ne fogyjon, ha nem kimélik.
A magyar frazeológia kutatása
A szóláskutatás újkori megindítói a 15. század végétől szólásgyűjteményeket összeállító humanisták voltak. Rotterdami Erasmus nyomán indult el az első magyar szólásgyűjtő, Baranyai Decsi János. 1598-ban Bártfán jelentette meg Adagiorum-át. Szenczi Molnár Albert (1604) és Kis Viczay Péter (1713) már magyar közmondásokat gyűjtöttek, de ezeket latinul magyarázták.
Az egész nyelvterületre kiterjedő gyűjtések a 18. század végén kezdődtek el. 1788-ban Kis magyar frazeológia címmel jelent meg Pozsonyban Szaitz Leo könyve. A cím maga is frazémává vált. „Műfajelnevezés” lett Baróti Szabó Dávid A magyarság virági című 1803-ban Komáromban megjelent gyűjteményének címéből is. A szólásokat, közmondásokat azóta gyakran mondják a nyelv virágainak. Erdélyi János 1851-ben tette közé Magyar közmondások könyve című munkáját. A századvég legjelentősebb közmondásgyűjteményei: Sirisaka Andor Magyar közmondások könyve (1891) és Margalits Ede Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (1896) című könyvei. A néprajzkutatóként és nyelvészként, a szegedi népélet monográfusaként számontartott Bálint Sándor tulajdonképpen a modern, „beszédetnográfia” szempontú regionális szólásgyűjtés elindítója (Szegedi példabeszédek és jeles mondások, 1972). O. Nagy Gábor frazeológiagyűjteménye (Magyar szólások és közmondások) és szólásmagyarázatai (Mi fán terem?); valamint Hadrovics László nyelvészeti összefoglalója (Magyar frazeológia) a frazeológiakutatás alapművei. A különleges frazeológiai témák (falucsúfolók, köszönések, falvédőföliratok, káromkodások, falfirkálások, tetovált szövegek, sírfeliratok stb.) iránti érdeklődés és publikáció is megindult. Ezek a kutatások a szociolingvisztikai szempontok előtérbe kerülésével a hagyományos frazeológiakutatás kiszélesítését mutatják.
A szóláskutatás újkori megindítói a 15. század végétől szólásgyűjteményeket összeállító humanisták voltak. Rotterdami Erasmus nyomán indult el az első magyar szólásgyűjtő, Baranyai Decsi János. 1598-ban Bártfán jelentette meg Adagiorum-át. Szenczi Molnár Albert (1604) és Kis Viczay Péter (1713) már magyar közmondásokat gyűjtöttek, de ezeket latinul magyarázták.
Az egész nyelvterületre kiterjedő gyűjtések a 18. század végén kezdődtek el. 1788-ban Kis magyar frazeológia címmel jelent meg Pozsonyban Szaitz Leo könyve. A cím maga is frazémává vált. „Műfajelnevezés” lett Baróti Szabó Dávid A magyarság virági című 1803-ban Komáromban megjelent gyűjteményének címéből is. A szólásokat, közmondásokat azóta gyakran mondják a nyelv virágainak. Erdélyi János 1851-ben tette közé Magyar közmondások könyve című munkáját. A századvég legjelentősebb közmondásgyűjteményei: Sirisaka Andor Magyar közmondások könyve (1891) és Margalits Ede Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (1896) című könyvei. A néprajzkutatóként és nyelvészként, a szegedi népélet monográfusaként számontartott Bálint Sándor tulajdonképpen a modern, „beszédetnográfia” szempontú regionális szólásgyűjtés elindítója (Szegedi példabeszédek és jeles mondások, 1972). O. Nagy Gábor frazeológiagyűjteménye (Magyar szólások és közmondások) és szólásmagyarázatai (Mi fán terem?); valamint Hadrovics László nyelvészeti összefoglalója (Magyar frazeológia) a frazeológiakutatás alapművei. A különleges frazeológiai témák (falucsúfolók, köszönések, falvédőföliratok, káromkodások, falfirkálások, tetovált szövegek, sírfeliratok stb.) iránti érdeklődés és publikáció is megindult. Ezek a kutatások a szociolingvisztikai szempontok előtérbe kerülésével a hagyományos frazeológiakutatás kiszélesítését mutatják.
Az állandósult szerkezetek egyik része eleve (teljes) mondat, sőt, ha a frazeológia határait kitágítjuk, teljes „beszédmű”, azaz szöveg. Vannak azonban csonkult mondatok, mondatrészek is (A teringettét!). A magára maradt szótól az összetett mondatig meglévő frazeológiai jelenségeket nyelvtani vagy grammatikai frazeológiának is nevezhetjük, míg a többi frazeológiai csoportban inkább a funkcionalitás és a stílus kerül előtérbe.
Állandósult szókapcsolatok a különböző nyelvi szinteken
A frazeológiai egységek, a frazémák típusai
Szólások, a szókapcsolatok és mondatok frazeológiája
Közmondások
A képes beszéd és a körülírás
Szállóigék: irodalmi idézetek, utalások, célzások
Beszédművek a folklorisztika és nyelvészet határán
Lefordított vagy idegen alakban meghonosodott elemek
A szólások jelene
