Szállóigék: irodalmi idézetek, utalások, célzások
Szállóigék: irodalmi idézetek, utalások, célzások
Az állandósult szókapcsolatok meghatározásánál az egyik szempont a nyelvi hagyomány volt. A hagyomány pedig ismétléssel rögzül és adódik át nemzedékről nemzedékre. A szólásokon és közmondásokon kívül vannak további előre megformált, sokszor ismételt, megszokott mondatok, amelyek készen illeszkednek bele közléseinkbe. Ezek a kis beszédművek a folklór, az irodalom, a tömegkultúra segítségével kerülnek mindennapi nyelvhasználatunkba. Korábban a templomban, iskolában hallott, olvasott szövegek, memoriterek segítették e formák rögzülését, újabban a tömegkommunikáció közvetítőereje felfokozta e jelenségeket. Az irodalmi eredetű elemek forrásai minden európai nyelvben azonosak: a Biblia, a klasszikus irodalom, a világirodalom és természetesen a saját nemzeti irodalom. A sokszor emlegetett, bölcs mondások, azaz a szállóigék csak annyiban különböznek a közmondásoktól, hogy szerzőiket ismerjük vagy ismerhetjük. Tulajdonképpen ugyanaz a megkülönböztetés áll fenn, mint ami a népmese és az irodalmi mese között van. Néhány jellemző bibliai eredetű, mindennapi szólásunk: bábeli zűrzavar, az élet fája, matuzsálemi kor, az ígéret földje, tejjel-mézzel folyó Kánaán, a siralom völgye, pálfordulás, damaszkuszi út.
