Beszédművek a folklorisztika és nyelvészet határán
Beszédművek a folklorisztika és nyelvészet határán
Köszönések, megszólítások, szitkok, átkok; babonák; felirat-irodalom: falvédőszövegek, graffitik tartoznak ide. Mivel ezek egy része még alig van dokumentálva, a pontos leírásoknak nagyon szűkében vagyunk, teljes körkép bemutatására nem vállalkozhatunk. Csak néhány beszédmű-típust mutatunk be jelzésszerűen.
1. Köszönések, megszólítások. Állandósult szerkezetüket mi sem mutatja jobban, mint hogy „sérelem” nélkül alig változtathatók meg. Ebben a csoportban konvencionális és alkalmibb köszönéshelyettesítő formák egyaránt vannak: (Pálinkás) Jó reggelt kívánok, Kezét csókolom, Adjon Isten, Jó estét, komám; Hol jársz itt, ahol a madár se jár?, Kapával, kapával?, Templomba mennek?, Te itt, a temetők meg üresek?
2. A szitkozódások, átkozódások, káromkodások ugyancsak szilárd kövületek a nyelvben. Paradoxonnak tűnik, de igaz: a legelemibb hirtelen düh, indulat egy előre megformált, rögzült formában tör ki az emberből: A fene ette volna meg ezt a kést, de életlen!, A fene a bögyötökbe!, Ne rosszalkodj, mert elvisz a rézfaszú bagoly!, Legyen neked Balatonon villád, üljél benne betegen, bénán!, Rohadjon meg a szalma alatta!
3. A népéletben a babonák, ráolvasások szövege azért állandó, mert egyébként nem hatnának. Szövegamulettnek is nevezzük ezeket a rögzült szókapcsolatokat. Újszülött meglátogatásakor, hogy ne ártsanak neki, így szóltak: Csúnya, ronda vagy, meg ne verjelek a szememmel.
4. Rövid, proverbiumműfajnak számítnak a találós kérdések is; amelyek a közmondásokhoz hasonlóan idézetszerűen illeszkednek a társalgásba. Ha bemegy, kiáll, Ha kimegy, beáll, Ha lemegy, feláll, Ha felmegy, leáll. Mi az? (A macska farka)
5. További, alig kutatott nyelvi jelenségek közé kell sorolnunk a közéleti, politikai jelszót: Világ proletárjai egyesüljetek!, Munkát, kenyeret!, Tiszta múlttal tiszta jövőért, Nem kell a sóder, nem kell a duma, saját medrében folyjék a Duna; a különféle feliratokat, különösen a „komoly” és „tréfás” sírfeliratokat: Itt szűnt meg dobogni szerető szívem, és ez út pora itta be vérem; Egyed Bercike volt a nevem, 21 évet éltem, kerékpár áldozata lettem; Itt nyugszom én, olvasod te, olvasnám én, nyugodnál te; Nevem vala Pap Márcella, nyugvóhelyem ez párcella; de a butykosfeliratokat is: Aki iszik belőle, váljon egészségére; Nézz a butykos fenekére, ott az élet dicsősége. A modern élet feliratirodalmához tartoznak a ruhafeliratok: I love you Budapest, illetve a ruhán viselt jelvények feliratai: Szólíts meg! Foglalt vagyok. A 19. század végétől városi és falusi lakásokban (eleinte konyhákban) megjelentek a rajzos és feliratos falvédők: Az én férjem sok pénzt keres, Ezért főzök tyúkhúslevest; Az őrangyal vigyáz rátok, Hogyha játsztok kispajtások; Szép a rózsám, nincs hibája, S kitűnő a konyhája. Alkalmi, spontán „szövegeknek” gondolhatnánk a közterületeken megjelenő, nemzetközileg, s az írásbeliség kezdetétől számontartott firkálásokat, graffitiket, pedig ez sem egészen igaz. Nagyon sok közöttük az állandósult forma; olyan is, amely már a föld több nagyvárosát bejárta: Szeretlek, Márti, Itt járt Killroy..., Hülye, aki olvassa, Az iskola nem kocsma, hogy mindennap látogassuk. A jelszók, falvédőszövegek, graffitik, jelvényfeliratok stb. nem csak önálló kis beszédművek, frazeológiai csoportok, hanem (tömeg)kommunikációs közvetítő eszközök, médiumok is: keretükben a beszédműfajok szinte mindegyike megjelenhet, terjedhet.
