A szólások jelene
A szólások jelene
Szólások mindig voltak és lesznek. Az állandósult szókapcsolatok történeti fejlődésen mennek át. Keletkezésük gyakran feledésbe merül, s csak nyelvtörténeti elemzéssel tudjuk megfejteni eredeti jelentésüket. A kígyót-békát kiált valakire, a lóvá tesz fordulatok a boszorkányhit emlékei, a kosarat kap, a kitették a szűrét az egykori udvarlási szokásokra utalnak, a benne marad/van a csávában, a dugába dől, a maga malmára hajtja a vizet a különböző mesterségek egykori kifejezései, a hátra van még a feketeleves, Hencidától Boncdiáig folyt a sárga lé korai ételelnevezéseket (feketekávé, leves) rejti magában.
A szólásokban, közmondásokban rejlő történeti mondanivaló azonban teljesen elfelejtődött; manapság inkább stiláris céllal, a nyelvi hagyományhoz való kötődésünket kifejezendő alkalmazzuk a régi szólásokat. Frazeológia természetesen minden korban „terem”, úgy ma is: Elhúzza a csíkot; Verekszik, mint Botos András a gyermekmegőrzőben; Kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás; A tisztaság fél egészség, a lustaság is az, én ezért teljesen egészséges vagyok stb. Jó okunk van föltételezni, hogy az állandósult szókapcsolatok az emberi közösségeket összetartó állandó, antropológiai nyelvi formulák.
Bal lábbal kelt föl
Bal lábbal kelt föl – mondják arra az emberre, aki feltűnően rosszkedvű, veszekedős. Tömörkénynél: „Néha úgy van, hogy bal lábbal kelnek az emberek, és ilyenkor mindenben fönnakadnak”. Régen a bal kézzel való ütést a különös gyűlölet jegyének tekintették: „Verjen meg az Isten súlyos bal kezével!”
Régi nemzetközileg elterjedt babonás hiedelem szerint, ami az ember bal oldalával van kapcsolatban, az rossz, szerencsétlen. Nyelvünkben más nyoma is van a bal szó negatív jelentésének: ballépés, balsiker, balsors, balszerencse, balogsuta (’balkezes’). A bal szó negatív jelenségének antropológiai alapja az lehet, hogy bal kezünk általában gyengébb, ügyetlenebb. A primitív szemlélet a bal kéz sutaságában valami természetfeletti rosszat sejt, mert nem tudja e jelenségnek okát adni. Ezt a titokzatos „rossz” jelleget azután átvitték a bal lábra is, sőt minden, a bal felől lévő fogalmat azonosítottak a „rossz, a bajt hozó, az átkos” fogalmával.
(O. Nagy Gábor nyomán)
Bal lábbal kelt föl – mondják arra az emberre, aki feltűnően rosszkedvű, veszekedős. Tömörkénynél: „Néha úgy van, hogy bal lábbal kelnek az emberek, és ilyenkor mindenben fönnakadnak”. Régen a bal kézzel való ütést a különös gyűlölet jegyének tekintették: „Verjen meg az Isten súlyos bal kezével!”
Régi nemzetközileg elterjedt babonás hiedelem szerint, ami az ember bal oldalával van kapcsolatban, az rossz, szerencsétlen. Nyelvünkben más nyoma is van a bal szó negatív jelentésének: ballépés, balsiker, balsors, balszerencse, balogsuta (’balkezes’). A bal szó negatív jelenségének antropológiai alapja az lehet, hogy bal kezünk általában gyengébb, ügyetlenebb. A primitív szemlélet a bal kéz sutaságában valami természetfeletti rosszat sejt, mert nem tudja e jelenségnek okát adni. Ezt a titokzatos „rossz” jelleget azután átvitték a bal lábra is, sőt minden, a bal felől lévő fogalmat azonosítottak a „rossz, a bajt hozó, az átkos” fogalmával.
(O. Nagy Gábor nyomán)
Nem esik messze az alma a fájától
Der Apfel fällt nicht weit vom Stamm (német) – The apple never falls far from the tree (angol) – Ei omena kauas puusta putoa/Omena ei kauaksi puusta putoa/Ei hedelma kauvas puusa putoa/Ei kapy puusta kauvaks lennä (finn) – Non procul a proprio stipite/stemmate poma cadunt (latin). (Paczolay Gyula nyomán, 1987.
Der Apfel fällt nicht weit vom Stamm (német) – The apple never falls far from the tree (angol) – Ei omena kauas puusta putoa/Omena ei kauaksi puusta putoa/Ei hedelma kauvas puusa putoa/Ei kapy puusta kauvaks lennä (finn) – Non procul a proprio stipite/stemmate poma cadunt (latin). (Paczolay Gyula nyomán, 1987.
Hencida községünk neve egy szólásban is megörökíttetett: „Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé”
