A Hunt-Pázmánok.
A Hunt-Pázmánok.
A honfoglalásra és honalapításra következett század második felének két utolsó tizedében, az idegen országokból behozott vagy bevándorolt külföldi lovagok megtelepülése jelentékenyen közreműködött arra, hogy a magyar nemzetségnek magával hozott, és hadjáratai alatt az idegen népektől való érintkezése közben elsajátított kulturáját, a nyugati mívelődéshez közelebb hozza; keleti szokásait, hogy úgy mondjam, nagy részben a nyugati népek, szokásaival fölcserélje, s mintegy előkészítse az európai nemzetek között azon szerepre, mit az Árpádházi királyok 70uralma alatt, máig is, és méltán, a hazai történelem fénypontjának tarthatni büszkék vagyunk.
A nemzeti történet első századait több irányban még ma napság is homály födi; homályos az kivált ott, hol a műveltségi állapotok megvilágítása mindenek felett kivánatos lenne azért, hogy a már kétségbe nem vonható ősi keleti műveltség akkori állapota kimutatható lenne szemben azzal, a mit honfoglaló és honalapító apáink mint idegen culturális elemet elfogadtak, nem csak a hadszervezet, az állami kormányzat, de a társadalmi alakiságok, szokások terén is, a nyugati civilisatióból. S ha történetileg nem is elsőrendű kérdés a beköltözött idegen lovagok letelepedése eseményeinek tüzetes megvitatása, mégsem lehet az teljesen érdeknélküli, ha a honfoglalás vagy honalapítás idejének vitássá tett kérdése mellett, a bevándorolt idegen lovagok letelepedésének nem kevésbbé vitás tételeit szellőztetjük oly eseteknél, hol a lehető megfejtés által némi szolgálatot tehetünk a történelemnek, midőn is az Árpádkori századok egy-egy homályos pontját világíthatjuk meg, s reá mutathatunk társadalmi művelődésünk némely tényezőjére az akkori századokból, melyeknek keletkezési idejét az írók vita tárgyává tették, de a történelmi kritika még nem döntött a vitatkozók között.
Köztudomású dolog azon tény, melylyel Hunt és Pázmán, a sváb földről ide települt vitéz katonák, szent István királyt a Garam vizénél lovaggá ütötték, s ismeretes az is, hogy ők voltak az első idegen lovagok, a kik a magyar hazában megtelepültek, s oly sok szolgálatot tettek a nemzetnek, az egyháznak; s mostanig élő ivadékaikban, mint más, idegen nemzetek véréből származottak is az idők folyamán tősgyökeres magyarokká, lelkes hazafiakká váltak. Ámde a Hunt-Pázmán lovagok neve és beköltözési éve és körülményei iránt, régibb és újabb történelmi irodalmunkban ellentétes nézetek nyilvánulnak, nagyfontosságú és kitünő történeti szereplésük egy kerek egészben a XIV. századig összegyüjtve nincsen; s minthogy annyi sok jeles magyar család fényes szereplői vallják a Hunt Pázmán lovagokat okiratilag kimutatható őseiknek; nem lehet közömbös e sorok olvasója előtt történeti érdekből tüzetesen ismerni a Hunt Pázmán név eredeti jelentőségét, beköltözésük idejének évét, szereplésük egyes tényeit, genealogiai szempontból pedig oly adatok birtokába jutni, melyek részint ismeretlenek, részint csak imitt-amott elszórva ismeretesek az olvasók előtt.*
A genealogiai rész kidolgozására bírjuk a szerző szíves igéretét. Szerk.
I. A HUNT-PÁZMÁN NÉV ÍRÁSA.
II. A HUNT-PÁZMÁN NÉV EREDETE.
III. HUNT ÉS PÁZMÁN LETELEPEDÉSE.
IV. A HUNT-PÁZMÁN NEMZETSÉG CZÍMERE.
