II. A HUNT-PÁZMÁN NÉV EREDETE.
II. A HUNT-PÁZMÁN NÉV EREDETE.
Hogy a Hunt, Chuntz, Cuntius, Hynich stb. nyelvészeti jelentőségére nézve a germán Chynen tudni szóból eredett, s ebből változataiban a kicsinyítő Chuoncz, Chuno; Chünzel; s végre mindezekkel az azonos Conrad, olyan a ki tanácsot adni tud, felhozhatók Aventinus annalisai.* Gatterernek a szent-galleni martyrologiájában előforduló Huntó, Hanno, Kaord, Koard, Kunzo, Kunderat,* s ugyancsak Mugleinnak krónikájában Kunigrad is egyértelmű a Kunráddal. Gatterer szerint mind ezen nevek alatt szent Konrád értendő, a mely szerint Hunt hasonló értelmű a Konrád névvel. – Vajjon azonban szent Konrád alatt az értendő-e, ki 934-ben született, később pedig constanczi püspök volt, és 976-ban meghalt? erről tiszta meggyőződést szerezni nem igen lehet, mert a Hunt, Huntzius, Kunrad, Kunigrad stb. ekkor már szokásos keresztnévűl használtatott, s már a VII. században t. i. 698-ban Huncio vagy Huntius nevű pap is volt, a mint az Irmea apácza-fejedelemnő végrendeletének záradékából kitünik, mit így találunk aláírva:* «Ego Huncio in Christo praesbyter rogante et iubente domina mea Irmea abbatissa hoc testamentum subscripsi....» Ha tehát ezen oklevelet Huncio mint praesbyter írta alá, az mint papi neve nem családi, de keresztneve lehetett csak, s e szerint nem viselhette azon szent Konrád után keresztnevét, kit Gatterer említ, mert az három századdal később élt. Feltehető tehát Crusius annalisai után,* hogy a VII. században már volt egy Konrád nevű is, a kit a boldogok között tisztelt az egyház, mint hogy 861-ben a kempteni ötödik apát meghalt, s keresztnevét egy másik szent neve után kapta.
Annal. Bojor, Nomenclat. Litt. C. Tom. III. pag. 93.
Tud. gyüjt. III. köt. pag. 51.
Lehrgebäude der Diplom.
Art. de verif. Catalog de Saints.
A Pázmán névnek azon változata, melylyel azt Aventinus «Boso»-nak, a pannonhalmi apátság alapítólevele Poznannak, Kéza krónikájában Pázmánnak, Muglein Bassannak, Bonfinius és Thuróczy Paznannak írja, de mindig együttesen Hunt-tal; és szent István királynak lovaggá ütése tényével: szintén azon hanyagsághoz vezet, a hova a Hunt név is; s kifejthető, hogy a Pázmán, Paznan, Poznan, Bassan név is keresztnév volt, mely a latin sanctus Basolus, s a franczia «S. Basle»-lal egyenlő,* a ki Campániában 620-ban 72mint remete halt meg. Szent Basolus neve a XI. század előtt gyakran fordul elő: úgy mint 711-ben Boso apát Dagobert király első évében,* 1831-ben Boso, Hugo Olaszország királyának fivére,* 876-ban. Baso Burgundia királya II. Lajos császár veje,* a 970-ben Boso magdeburgi püspök.* Hogy pedig a keresztnevek egy és ugyanazon személyre nézve nem csak a későbbi, de az egykorú írók által is ennyiféle változattal, néha a felismerhetlenségig használtattak, s ez csakis az író vagy a másoló hibájának vagy hanyagságának tulajdonítandó, e miatt már Muratori* is panaszkodik, mondván: «Secundum variarum linguarum genium et populi mores nomen unius hominis et loci nonnunquam diversis modis efformatum fuisse.» Erre nézve a göttweihi krónikában több példára találhatni. Az egy és ugyanazon névnek különféle változataira nézve, s vonatkozással a Pázmánokra a «Tudományos Gyüjteményben»* igen meggyőző czikket olvashatunk.
U. o.
Lehrgebäude der Dipl. Tom. 8, p. 67 a jegyzékben.
Muratori. Gesch. v. Ital., Tom. V. pag. 389.
U. o. pag. 133 és 205.
Chron. Gotvic. Tom. I. pag. 181.
Antiquit. Italiae medii aevi Tom. III. pag. 746.
1819. évf. XI. köt. pag. 84.
Hogy a Hunt és Pázmán név nem családi, de keresztnévűl használtatott, a X. századot megelőzött időben erre nézve bő adattal birunk; bizonyítja ezt Kéza krónikájának a jövevényekről szóló függeléke, ott találjuk a Wecelinus, Wolfer, Hedrik; Ernest, Altman, Olivir, Ratold, Herzman mellett a Pázmán nevet is; s hogy a családi név használata vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon ritkán fordul elő a X. század előtt; tanúskodik erről Schwartner* is Diplomatikájában, a hol a többi között azt mondja, hogy a magyaroknak is csak legelőkelőbb nemzetségei, csak úgy mint a más legmíveltebb európai nemzetek a XIII. század előtt a legegyszerűbb neveket használták. Ugyancsak Schwartnernál a Schlieffenek nemzetségére vonatkozólag találjuk:* «wie alt aber der Adel in Deutschland immer ist, – so sind dennoch die Geschlechtsnarrien neu, und die erblichen Wappen noch neuer – überhaupt begnügten sich die Fürstengenossen sowohl, als die blossen von Adel mit Taufnamen.»
Pars III. pag. 254.
Nachricht von einigen Häuser des Geschlechtes von Schlieffen, pag. 5.
Nézetem szerint nem szenved kétséget, hogy a német végzésű nevekhez latin szövegben latin végzést csatoltak, s kivált a «man»-hoz ragasztották a latin «us» végzést. Látjuk ezt Menknél,* kinek munkájában, Udalman 846-ban augsburgi püspöknek neve ugyanott Udelmanusnak, Markman Markmanusnak, s ugyanaz 875. augsburgi püspök, Martinusnak is iratik. Az sem példátlan, ha Aventinus a Pázmán vagy Poznan helyett «Boso»-t ír; előfordul ez Crusius annalisaiban* is, hol az augiai apát Rodoman vagy Rodman neve helyett csak «Rodo»-t használ.
Script. Germ. Tomus I, pag. 1358 és 1371.
Lib. II. Pars II. pag. 178.
