Adatok a Chetneky család genealogiájához. Második és befejező közlemény.
Adatok a Chetneky család genealogiájához.
Második és befejező közlemény.
Második és befejező közlemény.
László, a felhévvizi gubernator, a királyi kegyben megingatott Bubek családon nyert győzedelmét felsőbb kegyen kívül az erélyes szívóssággal történt ügykezelésnek is tulajdoníthatá. Ügyei pedig leginkább a király hű és legmeghittebb emberének, Gara Miklós nádornak kezén mentek át, mint arról az országos levéltárban őrzött, ezen ügyre vonatkozó oklevelek tanúskodnak.*
A jelesebbek: 1428. évből, 11,987. és 12,008. sz., az 1429. évben jul. 24-ről 12,100 és aug. 20-ról 12,110. sz., az 1430. évben jan. 5-éről 12,184. sz. és aug. 30-áról 12,303. sz., az 1431. évből febr. 20. 12,362. sz. stb.
Lászlónak, a Bubek családon kívül, szembe kellett szállnia a hatalmas Forgáchokkal is, kik szintén felhasználták állásuk által nyert hatalmukat arra, hogy az eddig ignorált Chetneky család birtokait akadálytalanúl elfoglalják, névszerint Forgách Péterrel, Jánossal és Miklóssal. Ezeknek elseje Mária és Borbála királynőknek 78kiváló kegyencze volt; erre támaszkodva fivérével Jánossal együtt, kivel Mária királynő udvarában tartózkodott; 1428-ban febr. 13-án Gara Miklós nádor előtt Chetneky László és ennek, fivérei ellen actióba lépett.* Az ügynek lebonyolítását elmondani nem tartozik tárgyunkhoz, azért csak röviden említjük meg, hogy Forgách Péter és János nagyanyja Chetneki Bebek Anna volt; ennek hozománya révén támadt a per, melyre vonatkozólag, szintén számos oklevelet őriz az országos levéltár.* Ezen pert László gubernator oly sikeresen folytatta, hogy 1430-ban jun. 19-én a jászói convent által kiállított oklevél szerint nádori ítélet által a Chetneky család lett nyertes.*
Orsz. ltár dpl. 11,984. sz.
Ilyenek: Az 1428. évből jun. 1-ről a 11,984. sz., jun. 5-éről a 11,986. sz., valamint a 11,987. és 12,008. számok, – az 1429. évből ápril 9-éről a 12,062. sz., jun. 5-éről a 12,077. sz., – az 1430. évből febr. 17-éről a 12,201. sz., jun. 7-éről a 12,258. sz., és jun. 19-éről a 12,274. sz. Sőt utóhangok gyanánt még tovább is találhatók, így u. a. év decz. 11-én a 12,344. sz. stb.
Orsz. ltár dpl. 12,274.
A harmadik család, mely felett László és övéi diadalt arattak, a Zéchen család volt, mely a hasonnevű helységet birta.*
U. o. 1431. év jun. 7-éről 12,385.
László gubernator ezen szerencsés kimenetelű perei nem annyira saját és a család vagyonának előnyére, mint inkább tekintélye fokozására szolgáltak; mert ez által az ország nagyjai előtt is növekedett abban. Igen önálló és erélyes embernek kellett lennie, a ki az ország leghatalmasabb főuraival, mint a Bubekekkel és Forgáchokkal, ez időben szembe mert szállani és szívós kitartással birta igaz ügyét ellenök megvédeni. Azonban egyik-másik oklevélből mintha kitűnnék, hogy László nem mindig az igazság útján haladt, sőt gyakorta az erély helyett az önkényt szerepeltette. Gyaníttatják ezt az 1429. évi május 26-án és az 1432. év ápril 25. és 30-án kelt oklevelek. Ezeknek elsejét már érintettük* a két utóbbi keltezetű egy és ugyanazon okmány,* melyből bizonyos, hogy a váczi káptalan vizsgálatot tartott a felett, hogy Chetneky László a nyulakszigeti apáczák jogait azáltal megsértette, mert tulajdonukat képező nyolcz jobbágytelket és egy «udvarházat» a Felhévvizen lefoglalt, és az apáczák jobbágyaitól adózásokat csikart ki. Miben állhatott tulajdonképen ez ügy, további oklevelek hiányában és a dolog lefolyásának tudata nélkül meg nem itélhetjük, de annyit mondhatunk, hogy ezen ügy valószínűleg szintén igen előnyösen végződött László javára, mert 1438-ban jun. 21-én Albert király által éppen ő lőn a szűz Máriáról nevezett apáczák védőjévé kinevezve, midőn felhévvizi malmokat az óbudai káptalannak vissza kellett adnia, mert ez azt jogtalanúl foglalta volt le.* Ha volt is a gubernátornak itt-ott talán valamely túlságos szigorral keresztülvitt cselekvénye, mégsem lehet azt másnak tulajdonítanunk, mint az azon korban nagyon szükséges erélynek, melylyel ő mindenesetre birt.
Turul I. 40. l.
Orsz. ltár dpl. 11,452. sz.
Fejér, Cod. Dipl. XI. 80. l.
László minden erélye mellett igen jószívű és kedélyes ember is volt. Az elsőre mutat fáradozása, melyet testvéri szeretetből övéinek érdekében tett, az utóbbira pedig egy bizalmas levele, melyet a királynénak alkanczellárja (Wenus talán Venceslaus), hozzája a legkedélyesb hangulatban írt, mit bizonyára azért tett, mert tudta, hogy a «supremus cancellarius reginalis Maiestatis; dominus suus gratiosus»* igen kedveli a kedélyes hangulatot.
A levél külczíméből. Találtatik az országos levéltár diplomaticai szakaszában a 12,404. sz. alatt.
Ezen missilis levél, felette érdekes tartalmából mi is több oly adatot meríthetünk, melyek értekezésünk keretébe beleillenek. A többek közt csak azt említjük, hogy Borbála királynő 1431 nyarán, míg férje Zsigmond király Norinbergában a birodalmi tanácsban időzött, bejárta Magyarországot; így tudomásunk van róla, hogy ápril 25-én és jun. 7-én Diós-Győrött tartózkodott, október havában pedig Véglesen volt.* A közbeeső idő alatt a borsodmegyei Diós-Győrből kiindulva, míg a zólyommegyei Véglesbe jutott; Felső-Magyarországnak több helyét felkereste. Ezen utazás alkalmával írta a királyné kiséretében levő alkanczellár levelét László főkanczellárhoz, a kinek tulajdonképen tisztje lett volna a királynőt kisérni. Az alkanczellár igen bizalmasan, de nagyon jellemzőleg is, nyilatkozik főnöke előtt a királynőről, ki jul. 12-én a bars-megyei 79Keresztúron tartózkodott, honnan másnap Tapolcsányba volt menendő, és innen kivánta magát a nógrádmegyei Széchénybe vezettetni; hogy azt megszemlélje, mielőtt Chetneky Lászlótól, mint látszik, haszonbérbe venné, mindazáltal figyelmezteti Chetnekyt a levélíró, hogy nem jól cselekszik, ha a királynőre bizza azt, mert az nem előnyére, de szokásos zsarolásai miatt csak kárára fogna szolgálni jobbágyainak.* A továbbiakban is igen jellemzőleg ír a királynőről, ki a husziták vidékein átutazva, oly elszánt bátorságot tanusít, hogy kész volna seregnek élére állani és saját maga háromszor öt férfiúval megküzdeni a nélkül, hogy legyőzetnék. Ily martialis amazon volt Czilley Borbála, Zsigmond királynak neje.*
Katona. Hist. Crit. T. XII. 560. és 561. ll.
«Quia scitis, quod nimis solet pauperes gravare et exactionare, timendum est, quod desolaret potius quam protegeret».
A királyné kiséretét is igen jellemzőleg ismerteti «Taceamus de partibus infra, ubi est Gallin et Gilko, Batkó cum Margit, Offka cum Zofka et suis compositis, tem Suhtompolgarne cum suo ventre et tenacissimo arse, Hockne cum Orras hoffmesterne, hac procedunt post et ante.» Írja továbbá, hogy a cancellárnak az elveszett Erdél nevű paripája helyett mást fog szerezni és kocsija elé is fog lovakról gondoskodni. – A levél papirra van írva, és csillagkereszt alakú zöld viaszra nyomott pecséttel ellátva, mely azonban már nagyrészt lehámlott. Külczíme: Venerabili et egregio domino Ladislao de Czetnek, gubernatori cruciferatus sanctae Trinitatis etc. ac supremo cancellario reginalis Maiestatis, etc. domino suo gratioso.
Ezen csekély eltérés után térjünk ismét vissza Chetneky Lászlóhoz, kit egész 1439-ig találunk a keresztesek jószágain gubernátoroskodni, a mely évnek junius 13-án ugyanő Frater Pál esztergomi kereszteslovaggal együtt, Báthory László országbiró előtt megjelent, midőn ez a kakacsi és szent királyi dunai vámot a lovagrend és az esztergomi káptalan között rendezte.* Ez az utolsó adat róla ezen hivatalában, csakhamar királyi kegy őt magasabbra emelte.
Katona, Hist. Crit. XII. 874. Fejér, Cod. Dipl. XI. 381. l.
Már ugyan Zsigmond király irásban igérte volt neki, hogy dús érdemeit püspökséggel fogja jutalmazni,* de ez voluntas pro facto maradt; míg nem az utóda, Albert király által teljesülésbe ment. Megürülvén 1439-ben a nyitrai püspöki szék, melyet akkoráig György birt, ugyancsak még június havában, a melyben az imént vele még mint gubernator cruciferatussal találkoztunk, már mint electus Nitriensissel találkozunk.*
Dr. Fraknói Vilmos jegyzeteiből.
Acta Neo-Reg. Fasc. 22. No 78. Lendvay Márton kézíratában: Liber Ecclesiasticarum Regni Hungariae Dignitatum. Az országos levéltárban.
Még ugyanazon évben az ország primása és esztergomi érsek Palóczi György is elhalálozott, és a királyi kegy Chetneky Lászlót szemelte ki az érsekség kezelőjéül. Mint ilyennel találkozunk 1439 évnek november 3-án, midőn Erzsébet királyné meghagyásából megbizatik, hogy Pozsony városától vegye fel ama 4000 arany forintot, melylyel az az érsekségtől haszonbérben birt tizedek fejében tartozott, és melynek a város által történendő mielőbbi fizetése szigorúan megparancsoltatott.
Lendvay Márton azt véli, hogy Chetneky László 1450-ig, azaz tizenegy évig ült a nyitrai püspöki széken. Részünkről ezt el nem hihetjük; mert már egy 1447 szept. 20-iki Hunyady János által kiadott oklevélben Miklóst találjuk mint nyitrai püspököt aláirva.* Ugyancsak az 1447. évben Pray is* Miklóst említi mint nyitrai püspököt. Pray pedig adatait a római pápai levéltárból merítette. És ép mivel Pray a nyitrai püspökök között fel sem említi Chetneky Lászlót, úgy hiszem ő nem is volt Rómából praeconisált püspök, hanem csupán, mint akkor gyakrabban előfordult, «electus». Ennek egyik oka előhaladott korában lehetett, mert 1447-ben legalább is 75 évesnek kellett lennie, és pedig mivel 1397 óta, midőn először találkozunk vele, egész 1447-ig 50 év telt el; ehhez míg esztergomi kanonok és prépost lett, legkevesebbet ha 25 évet számítunk, 75 év jő ki. Lászlónak pedig mint láttuk, igen tevékeny, izgatott élete volt, a mi őt bizonyára meg is viselte. Ámbár a Chetnekyek, mint még látni fogjuk, többnyire igen hosszú életkort értek.
Katona, Hist. Crit. XIII. I. 545. l.
Specimen Hierarchiae Hungaricae, I. 370. 1.
Sajátságos az, hogy ezen érdemes férfiúról a nyitrai püspökök között, a püspökségnek történetírói által nem történik említés, csupán csak Nagy Iván említi őt olyannak* az 1442. évben. Honnan merítette ezen adatát, meg nem nevezi. 80A püspökök sorozatába való felvételét, pedig annál is inkább megérdemelné, mert ha csupán csak nyolcz évig ült is a püspöki széken; oda már mint bokros érdemekben megőszült férfiú került.
Magy. Családok, III. k. 30. 1.
* * *
Tekintsük már most II. László testvéreit. Három ezek közül, névleg II. Miklós, Zsigmond és II. János már 1412-ben márcz. 15-én aláírták azon békeszerződést, melyet Zsigmond király, Ulászló lengyel királylyal Lublón kötött.*
Katona. Hist. Crit. XII. 96. 1. és Fejér C. D. X. 5. r. 281. l.
Eddigi nézet az volt, hogy ezen Miklós ugyanaz, kit Kun vagy Rufusnak is neveztek, ezen nézet azonban téves, mert mint az oklevelekből vett idézetek bizonyítják, két külön Miklóssal van dolgunk; az I-ső, kit az említett melléknevekkel is illettek, Benedeknek fia, és Döme, I. László, I. János és Péternek fivére,* György és Péternek atyja* volt. II. Miklós azonban I. Lászlónak volt fia, II. László, II. János és Zsigmondnak fivére* és Györgynek atyja.*
Bartholomaeides, i. h. 178–180.
Wagner, Collectanea. 71.
Bartholomaeides i. h. 208–210.
Turul, I. füzet 41. l. jegyz.
II. Miklós, Lászlónak a gubernatornak támogatásában bőven részesült, a családnak jószágait ő kezelte, mert a jószágát illető ügyekben mindig előfordul neve, a miből az is következik, hogy a Chetnekyek vagyona együttesen kezeltetett. Miklós a vagyonba nagyobb befektetéseket is eszközöltethetett, mert valószínűleg erre kellett neki ama 1600 frt, a melylyel 1429-ben egy bizonyos lőcsei kalmárnak tartozott.*
Orsz. ltár dipl. 12,135. 1429. okt. 11-éről.
II. Jánost illetőleg el nem mulaszthatjuk megemlíteni, miszerint testvérei elhalálozása után az egész családnak ügyei az ő kezébe tétettek le. Ő kezelte bátyjának az egykori gubernator cruciferatusnak és később nyitrai püspöknek hagyatékát és iratait is. 1475-ben, midőn a felhévvizi prépostságot a hírneves De Pruis János, egyszersmint esztergomi prépost is birta, ez II. Jánostól elhalt bátyjának levéltárában letett, a felhévvizi prépostságra vonatkozó okleveleket visszakérte, melyeket az készségesen át is szolgáltatott, miről a De Pruis által 1475 szept. 21-én kiállított és az országos levéltárban őrzött térítvény tanúskodik.*
Orsz. ltár dipl. 17,722. Ezen okmány a felhévvizi prépostság és káptalan történetére nézve felette érdekes, azért azt egész terjedelmében magyarra fordítva közöltem ily czímű értekezésemben: «Adatok a budai felhévvizi Szent-Háromságról nevezett prépostság és káptalan történetéhez.» Budapest, 1883. 15. l.
Ezen térítvényből tehát tudjuk, hogy II. János még 1475-ben életben volt. Már most, tekintetbe véve, hogy 1412-ben a lublói egyezkedést aláirta, midőn legalább is 20 évesnek kellett lennie, bizonyos, hogy igen nagy kort ért el, mert 1475-ben már több mint 80 éves volt.
II. Jánosnak gyermekei a következők voltak, mint okmányilag* kimutatni lehet: András, Erzsébet és Anna. «Andreas filius Johannis, filius Ladislai de eadem Chetnek, – necnon nobilium puellarum Elisabeth et Anna vocatarum, filiacum dicti Johannis, sororum videlicet praefati Andreae.» Genealogusaink II. Jánosnak még több gyermeket is tulajdonítanak. Mi ezt tagadásba nem vesszük, hanem csupán azt állítjuk, hogy csak a fenti háromnak descendentiáját lehet okmányilag igazolni.
U. o. 12,968. 1436 nov. 13-áról.
A további nemzedékből, melynek törzsfája Wagner Károly és Nagy Iván által elég híven van összeállítva, megemlítendőnek tartom I. Endrének egyik unokáját Lászlót, kinek atyját szintén Lászlónak hívták, kit 1480–5-ben mint az ó-budai káptalannak prépostját (Praepositus Budensis, prothonotarius apostolicus) találjuk felemlitve.*
Kovachich, Form. Solennes Styli 299. és Magy. Sion 1866. 609. l.
László prépost fivérétől, Bernáttól származott V. László; ennek öt gyermeke vala, ezek között István, ki a csetneki evang. templomban van eltemetve.*
Sírkövét lásd Bartholomaeides, Memorabilia Prov. Csetnek, czímkép.
Ő volt az, ki a Szepességből jövő predikátorokat barátságosan fogadta és nekik munkájokban segédkezet nyújtott. E munkában társa volt Bebek Imre, ki 1534-ben odahagyván a 81székesfehérvári prépostságot, házasságra lépett Kréta Ilona nevű alsóbbrangú nővel.
István a reformatio művében az által szerzett maradandó nevet, hogy a murányi és csetneki egyezkedésnek létrejöttében tényleg közreműködött és azt aláírta.*
Bartholomaeides, i. m. 81. l.
Róla azon téves vélemény van elterjedve,* mintha benne halt volna ki a Chetneky család. Erre az okot a csetneki ev. templomban található sírirat* szolgáltatta, mely így hangzik
U. o. 70. l. Wagner, Collectanea I. 78.
Bartholomaeides i. m. 269. Wagner Collectanea I. 78. Itt meg kell jegyeznem, hogy jelen értekezésemben Wagner ezen művének 1802. évi 8-rétű kiadását használtam, mely a Budán 1778-ban ívrétben megjelentnél tökéletesebb. Ebben a sírirat I. 57. l.
«Ultimus inter ego numerosos ordine
Fratres Gelida Stephanus Csetneki condor humo» stb.
Fratres Gelida Stephanus Csetneki condor humo» stb.
Ha azonban betűszerint vesszük a sírvers értelmét, azonnal világosnak tűnik fel, hogy ő csak testvérei között vala utolsó, túlélvén bátyjait és öcscseit, még a legifjabbat Mihályt is, ki 1588-ban, ő pedig 1594-ben halt el.
Mihálynak, Máriássy Annától két gyermeke élte túl Istvánt, Ferencz és Anna.
Ferenczet, szüleinek kora elhalálozása következtében anyjának fivérei, Máriássy Ferencz és András neveltették; atyja részéről nagybátyja, István, ki ugyan gyermektelen vala, ezt nem teheté, mivel «Csitnek véghely, és az pogány miá igen félelmes, ...mely véghelynek szüntelen őrzésében Csitneki István uramnak foglalatos volta miá és ott való sokféle külömb-külömb gondja és dolgai miá az én árváimnak elegendő gondviselésére nem érkezhetik» mondja Máriássy Anna, Chetneky Mihálynak özvegye, végrendeletében.*
Történelmi tár 1882. 542. l.
Ferencz, az utolsó Chetneky, 1601–4 között fejezte be életét,* még pedig ifjú korában. Ugyanis anyja végrendelkezésének idejében, 1592-ben, még iskolamesterre volt szüksége, és pedagogusra is. Ekkor 13–15 éves lehetett, tehát mintegy tíz évvel utóbb bekövetkezett halála, élte húszas éveiben vitte őt sírjába.
Bartholomaeides, Not. Com. Gömör. 180–81. ll.
Ezen genealogiai adatböngészet könnyebb áttekintése kedveért mellékelem az általam összeállított leszármazási táblázatot, melyben kivált az eddigiektől eltérő adatok vannak kiemelve.
Máté; Detre 1243. (Calvus); Benedek; Fülöp 1243.; Döme (Bebek) Ettől a Bebek v. Bubek család.; I. Miklós (Kun és Rufus.) 1326.; György 1371–1429.; Péter 1371.; I. László 1326–1371.; I. János 1326.; Péter (özvegye emlittetik 1371-ben); II. László nyitrai püspök 1397, megh. 1447.; II. Miklós 1412.; György; II. János 1412–1475.; Zsigmond 1412.; András 1429–1436.; Erzsébet 1436.; Anna 1436.; III. László és testvérei; Bernát; V. László; IV. László budai prépost, 1480–1485., és testvéreik; István reformátor, † 1594.; Mihály † 1588. (Máriássy Anna); és testvéreik; Ferencz, az utolsó Chetneky, † 1601–4 között; Anna.
NÉMETHY LAJOS.
