Beatrix és Izabella királynék pecsétei.
Beatrix és Izabella királynék pecsétei.
Közel nyolczvan éve, hogy a magyar történetirodalomban halhatatlan érdemű Pray György «Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae, Budae 1805» czímű munkája megjelent; azóta tudományos irodalmunk e téren a magyar királyok és királynék pecséttanára vonatkozólag önálló szakmunkát fel nem mutathat; mert azt, hogy Török János «Magyarország Primása» czímű történeti és közjogi munkájában mellékesen Pray említett művének ábráit újra kőre nyomott halványabb másolatokban reproducálta, sem haladásnak, annál kevésbbé e szakbeli pecséttanunk előbbrevitelének nem tekinthetni. A mi itt-ott szórványosan ez érdekben történt, azok között legérdekesebb Horvát Istvánnak a Tud. Gyűjtemény 1835. évi IX. füzetében és Knauz Nándornak a Sion II. köt. és a Tört. Tár X. kötetében közrebocsátott adaléka. Ezek szerint e tér is tehát tüzetesen és önálló egészletében a maga szakmívelőjét még ezutánra várja. De addig is a társulat ezen közlönye hivatásának ismervén e szaktudomány mívelésének előmozdítását: e nézettől ösztönözve, kérnek helyet itt e következő szerény adalékok is.
Az 1. ábra I. Mátyás király második nejének Beatrix királynénak azon pecsétét mutatja, melylyel Pereth Alajost marmarosi sóbányatisztté kinevező, Esztergomban 1495. junius 8-án papiroson 68kelt oklevelét, alúl vörös viasz fölé helyezett papiroson meghitelesíté.*
Az eredeti Lónyay Gábor deregnyei levéltárában.
Az oklevél bekezdése ez: «Nos Beatrix Dei gratia regina Hungariae, Bohemiae etc. dux Austriae. Tenore praesentium...» stb.
A történelemből tudjuk, hogy Beatrix az aragoniai királyi házból származott, és V. Alfonz aragóniai király fiának Ferdinand királynak leánya volt. Nagyatyját, az említett V. Alfonzot, az idősb Anjou családbeli II. Johanna királyné utód hiányában tette a nápolyi királyi trónon örökösévé, a mit azért tartok szükségesnek megemlíteni, mert a bemutatott pecsét czímerén az Anjou és Aragoniai czímer-jelvények is előfordulnak.
A kerekded pecsétnek belső karimájában áll a háromszegletű, széles, négyelt paizs, melynek jobb oldali felső udvara a magyar czímert mutatja, jobbról a nyolcz ezüst vörös pólyát, balról egyszerűen (hármas halom és korona nélkül) a kettős keresztet. Az alsó udvar hasított, jobbról Dalmáczia három koronás oroszlánfej czímerét, balról a csehországi koronás oroszlánt mutatja. Ezen jobboldali osztály közepét szív-paizsocska foglalja el, melyben máltai kereszt; vagy tán hiányosan Jeruzsálem czímere (a jeruzsálemi királyságra vonatkozva), szemlélhető. – A baloldali osztály felső udvara jobbról négyszer fehér vörös hasábozottan az aragoniai czímert,* balról egymás fölött a három liliomot, az Anjou czímert, az alsó osztály átellenesen ugyanezen alakzatokat tartalmazza. A czímer-paizsot ötliliomos korona fedezi. A pecsét karimájában e körirat van: BEATRIX . D . G . REGINA . HUNGARIE . ETC.
Az aragoniai ház pecsétei is kor, vagy a festő és véső értelmessége szerint több vagy kevesebb hasábot mutatnak.
A 2-ik ábra Izabellának Szapolyai János magyar király nejének pecsétét tünteti előnkbe.
Izabella a Jagiello házból eredt I. Zsigmond († 1548) lengyel királynak Sforzia Bonna nejétől született leánya volt.
Az itt közlött rajz Izabellának azon vörös viasz és papir lapocska fölé nyomott pecsétje után készült, mely az általa 1546. in festo nativ. B. M. Gyulafehérvárott kelt Telegdi Ambrus és Miklós részére csanádmegyei birtokokról szóló adománylevél alatt látható.* Az oklevél bekezdése ez: Nos Isabella Dei gratia regina Hungariae, Dalmatiae, Croatiae etc. Memoriae commendamus stb.
Lónyay Gábor deregnyei ltárában.
A kerekded pecsét vésete a czímertanban nem eléggé járatos művész munkája. A belső karimában arabeszkek között álló négyelt paizs jobb oldali udvara négyelt udvarkákban átellenesen a Szapolyai nemzetség és Magyarország czímerét tartalmazza, úgymint 1. a növő farkast, 2. hármas halmon koronából emelkedő kettős keresztet, 3. hárántosan (hibásan) csak hét ezüst vörös pólyát, 4. oroszlánt.* A jobboldali alsó udvar a hétszeresen tekerődő kigyót szájában, (úgy látszik) birsalmával, a majlandi Sforzia család czímerét, a baloldali felső udvar a lengyel egyfejű sast kiterjesztett szárnyakkal, jobbra fordultan, a baloldali alsó udvar a koronás három oroszlánfejet, Dalmáczia czímerét képviseli, a palzs fölött fölös diszítésen öt-liliomos korona nyugszik.
Ezen oroszlánnak ide kerülését illetőleg, az alábbiakban részletesebb nyomozásra kell kiterjeszkednem.
A kettős karima vonalai közt a körirat ez:
ISABELLA . REGIS . POL . NATA . REGINA . HVNGAR . DAL . CROA . SLA . ETC.
69A czímer jobboldali felső udvarának 4. udvarkájában az oroszlánt is átalában a Szapolyai czímerhez számítók. De ez tévedés, daczára, hogy a Szapolyai család czímer-alakjaira nézve az előtti adataink e tekintetben biztos alapot nem nyujtának. A hibás vésetű vagy elnyomódott pecsétek rajzai okozzák a tévedést a leggyakrabban. Szapolyai István nádornak gróf Batthyány Ignácz által kiadott 1492. évi pecsétén a négyelt paizs minden udvara ágaskodó oroszlánt mutat.* Ellenben ugyancsak Wagner Károly által kiadott 1495. évi pecséte az egyszerű paizs udvarában ágaskodó egyszarvút tüntet fel.* Míg viszont ugyancsak Wagner kiadásában Szapolyai Györgynek 1524. évi gyűrűpecsétén koronából kiemelkedő kettős farkú oroszlán nől ki. Itt tehát még sehol növő farkas nem említtetik, holott Szapolyai János király 1562. és 1565. évi ezüst tallérain – mint Wagner is felhozza* – a Szapolyai család czímere hármas halomból kiemelkedő farkas, jobbról félhold, balról csillag kiséretében.* Miután ezt hitelesnek kell tekintenünk, azt következtethetjük, hogy a Szapolyai család ősi czímere a növő farkas. Legjobban bizonyítja ezt a szepesmegyei markusfalvi vár keleti oldalán kőfallal kerített magaslaton álló, sz. Mihály tiszteletére emelt egyházban látható keményfából készített czímer-emlék, mely ily köriraton belűl «Arma Spectabilium et magnificorum dnorum Johannis et Georgii de Zapolya com(itum) pp. (= perpetuorum) terre Scepusiensis» négyelt paizsot mutat, melynek 1. és 4. vörös udvarában ágaskodó egyszarvú, a 2. és 3. kék udvarában farkas szemlélhető. A czímer fölött rostélyos sisakból egyszarvú emelkedik ki.* A szepesvárallyai székesegyházban van Szapolyai István nádornak († 1490) síremléke, melyen a czímer is szintén megvan, de sem Bel M.,* sem Wagner,* sem végre a többi közt az* ki a markusfalvi czímer-emléket leírta, az általa szintén leírt szepesvárallyai egyház műtörténelmi rajzolásában a czímert leírásra nem méltatták, daczára hogy a síriratot közölték. Hanem Jászay Pál kiadta Szapolyai János királynak úgy gyűrű, valamint titkos pecsétét, és ezeken a Szapolyay czímer teljesen összevág a fennebb említett markusfalvi emléktábla czímerével, azon hozzáadással, hogy a 2. és 3-ik udvar a farkast hármas halomból növőnek mutatja, és jobbról szájával átellenben félhold, háta mögött alább pedig csillag is van.* Ezekből tehát a Szapolyay család czímere elég hitelesen tudva van; és így ama fölemlített és Batthyány által közölt 1492. évi nádor-pecsét (valószinűleg jól ki nem vehető pecsétnyomat után készülvén), hibásan mutat oroszlánokat; és miután e szerint az itt közölt Izabella királyné pecsétén is az 1. osztály 4. udvarában szemlélhető oroszlánnak odahelyezése magában is indokolhatatlan, (nem tartozván sem Magyarország sem a Szapolyay ház czímeréhez) azt csakis a pecsétnyomat másolója gyenge szemeinek kell tulajdonítanunk, a ki az egyszarvút jól nem vehetvén, oroszlánnak rajzolá.
Leges Ecclesiasticae I. 528.
Analecta Scepusii P. IV. a czímlap előtti ábrán.
Ugyanott 5. lap.
Tabulae Numismaticae pro catalogo numorum Hungaricae ac Transylvaniae Instituti Nationalis Széchenyiani. P. II. tab. l.
Archaeologiai Értesítő X. köt. 273.
Bel. M. Adparatus.
Wagner Analecta Scepus. IV.
Archaeológiai Értesítő VIII. köt. 211.
A Magyar Nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest 1846. a 289. laphoz kötött lapon.
Mindezek valamint egyrészről a pecséttani közléseknél óvatosságra intenek, úgy másrészről feltünőleg indokolják az óhajt, hogy történelmi nevezetesebb családaink czímer-leveleinek legalább a czímer leírására vonatkozó tartalmát a czímertan érdekében irodalmilag értékesíteni törekedjünk.
SZINVAY LÁZÁR.
