I. A HUNT-PÁZMÁN NÉV ÍRÁSA.
I. A HUNT-PÁZMÁN NÉV ÍRÁSA.
Mennyiféle eltorzított alakban fordul elő régi és újabbi hazai és külföldi történetíróknál a Hunt és Pázmán név: ezt a forrástanulmányok nagy anyaga mind elősorolni nem engedi, s itt szorosan csak annyihoz kell vala tartanunk magunkat, a mennyit a kiszabott tér és a hazai jelentőségű történelmileg ismert tények megvilágítása megenged; s a Hunt-Pázmán név nyelvészeti értékét a változatokban, tájékozatlanságunk miatt, ha mi is merjük vizsgálódás tárgyává tenni, ezt mindig csak oly esetben teszszük, midőn a név változott alakja a történelmi tényekkel egybe forr.
Kéza Simon, krónikájában* így ír: «Hunt et Pazman duo fratres carnales milites coridati». Muglein Henrik* német krónikájában 1358 körül, ki különben úgy látszik, hogy csak Kéza Simont követte, a szókat elferdítve írja: «Danach kam von deutschen landen zu den herzogen Geysa, Kunigrad Patzman,» más helyütt ismét «.... Dem heiligen Sanct Stephan tzven Fürsten tzu huete gesatzt seines lyebes, der ein hiess Hinich der andere Bassan.» Engel Monumentáiban,* egy rithmusokban írt krónika-töredékben, így fordul elő: «Hunth et Paznan Hunnorum regem percingunt gladio iuxta Geron». Aventinus Annaleseiben előadva Szent István királynak lovaggá felavatását, Hunt-Pázmánt ekképen írja: «Hanto, Wolfger, Hermannus, Boso, Wenceslaus, Bojorum optimates cum Gizela in Ugriam migrant, et more Teutonum Stephanum ense, baltheo militari accingunt, induunt.»* Hogy Aventinusnál a Hanto Hunttal, a Boso név Pázmánnal azonos személynév, mutatja a tény, melylyel e nevek összekötve vannak.
Pag. 134 és 136.
Cap. XXV. pag. 25, 33.
Pag. 24.
Not. hung. Tom. IV. pag. 587.
A pannonhalmi apátság alapító levelében 1001-ben, 71íme ezt olvassuk: «... adstantibus ducibus videlicet Poznano, Cuntio, Orchio, domno quoque Dominico archiepiscopo....» itt sem lehet a Cuntio alatt mást mint Huntot, a Poznano alatt pedig csak Pázmánt érteni. Katonánál olvassuk a bakonybéli Szent-Móricz apátságot illető s 1037-ik évben kelt s az apátság szabadalmáit bővítő oklevélben*: «...Existentibus Hungariae primatibus Dominico archipiscopo, Urzio, Chuncio, Tomoyno Comitibus....» Koller* «Hunt» és «Cunze»-t egymástól megkülönböztetni akarja, bár ha ugyanott Patzmannt is megnevezi; a mi pedig mindezen variansokban, egy és ugyanazon személy nevére és történeti tényre vonatkozik. II. Béla királynak egy a bozóki apátság részére 1139-ben kelt adomány-levelében «Hunt» olvasható.* Kéza Simon krónikájában az appendixben így írja: «....Hunt et Paczmann.»* A Kovachich Miklós által először kiadott Chronika Germanicában Muglein ekképen írja*:...«kom zu den hertzogen Geisa Kunigrad Patzman». Schwandtnernél a Thúróczi-krónikában «Hunth Pasnan generatióról» tétetik említés.* Bonfinius mondja; hogy Szent István a Kupa ellen indított hadjárat alkalmával a lovasság részére mesterré tette Huntest és Paznánt.*
Katona Tom. I. pag. 97.
Episc. Quinque Eccles. App. IV. p. 446.
Pray. Diatrib. p. 157.
1. §. pag. 134.
Cap. XVII.
Schwandtnernél Tom. I. pag. 87.
Rerum Hung. Dec. II. lib. I. pag. 173, 1606. évi kiadás.
A kútfők a Hunt és Pázmán neveket a következő variatiókban adják: Hunt, Hunth, Huntes, Hanto, Hinich, Uncius, Huncius, Chuncius, Cuncius stb. s Mugleinnál Kunigrad; Pazman, Paznán, Posnan, Bassan és Boso Aventinusnál. – Minthogy azon történeti tény, mely Szent István királynak lovaggá avatását a Hunt-Pázmán névvel szorosan összefűzi, s ezen esemény ugyancsak a felhozott nevek variánsaival is kapcsolatos, bebizonyított dolog, hogy az elferdített nevek alatt a Hunt és Pázmán, testvérek értendők.
