ASZTALOSKÖZPONTOK
ASZTALOSKÖZPONTOK
Miként az előbbiekben idézettekből is kitűnt, ekkorra már létrejöttek a nagyobb területet tömegáruval ellátó asztalosközpontok. Már volt szó a korábbiakban a jelentős bajorországi központról, Bad Tölz városáról, amelynek a 15. századtól kimutatható asztalosai legkésőbb a 16. század derekán nagyrészt erre a munkára álltak rá – amiről azután a Kistler ’ládás’ jelző is rájuk ragadt (Gebhard 1937: 8–16, 112). Hasonló, ám több kisvárosból és faluból összetevődő asztaloscentrum működött a Türingiai-erdő vidékén, ahonnan az ott előállított virágos festésű tömegárut – így a későbbiekben cselédládákat – közel s távolra, többek közt Hessenbe, sőt még Pfalz területére is exportálták. A termelés arányaira nézve sokatmondó, hogy például Eisfeld városában már a 18. század elején 47 céhes mester és segédeik készítették a „tarkán festett ládafélét és ágyakat” (Assion 1987: 5–10).
