2. 1282 febr. 9. La tour de Trolle en Allevard.
2. 1282 febr. 9. La tour de Trolle en Allevard.
Az okirat a következő bevezetéssel veszi kezdetét: Midőn a tiszteletreméltó emlékü illusztris István herczeg Francziaországból Olaszországba indult, még mielőtt Velenczébe érkezett, az ajándékozás, vétel és egyéb czimen szerzett öszszes jogainak, szerződéseinek, szerzeményeinek, kötéseinek, nevezetesen pedig a Crouy nevü uradalom és vár egyetemes örökösévé az élők között szokásos adományozás szabályai szerint fiát, a főmagasságu «Velenczei» András (dictum Venetianum) nevü urat nevezte ki. Most pedig ezen András fiai, az öregebb Crouy Chanel Felix és az ifjabb Crouy Chanel Márk azokat a birtokokat akarják maguk között felosztani, a melyek a Foscarino* Tamás nevü közjegyző által kiállitott 31okirat alapján rájok háramlottak. Ez az okirat az atyjuktól 1278 január 25-én kiállitott nyilatkozatot tartalmazza. Mindkettejüknek megvannak a maguk bizalmi emberei. A fölosztás tárgyát csak azon jószágok képezik, a melyekkel András Francziaországban rendelkezett, nevezetesen pedig Croy vára s uradalma. A Dauphinéban fekvő Allevard* az öregebb Felix kizárólagos tulajdonában marad, mig Croy és öszszes tartozéka a fiatalabb Márkra száll át.
A Foscariniek előkelő velenczei család voltak, a melyből egynéhány doge is származott.
Ma Isére megye grenoblei kerületének allevardi járásában; elég nagy mezőváros.
A feltételek és egyéb pontok a következők:
a) Mindkét félnek jogában áll hat éven belül uj felosztást kérni; az osztást kérő azonban köteles arra, hogy 200 font jó tours-i ezüstgarast fizessen.
b) Márk köteles arra, hogy Felixnek a felosztás napjától számítandó három hónap lefolyása alatt 1070 font fenti ezüstgarast készpénzben fizessen.
c) «Ha a két fivérnek egyike, nevezetesen Márk vagy legalább János nevü fia a nemes Katalin kisasszonyt, a Crony nevü vár társbirtokosát és az Orania nevü föld urnőjét, mindkét fivér rokonát (= consobrina) nem venné feleségül, akkor jelen birtokosztás semmisnek tekintendő.»
d) Addig, mig Felix teljesen kifizetve nincs, Márk köteles arra, hogy magáért négy (nemesi) kezest állitson, a kik az országfejedelemnek (= a dauphin) allevardi várában addig maradnak őrizet alatt, mig Márk adósságát le nem rótta.
e) Mivel a jó példák követendők, ugy Felix saját, mint Antal nevü fia nevében, valamint Márk saját és János nevü fia személyében arra kötelezik magukat, hogy a Szavoyai s a Mauriennei grófok részéről adott példát követni fogják. Megigérik, hogy egymást mindenkor és minden alkalomból fegyveres kézzel és pénzösszegekkel kisegitik, testtel-lélekkel támogatják, maguk között házassági összeköttetéseket létrehoznak és végre «mindig és minden időben czimerükben fehér és vörös szineket hordanak, csatakiáltásul a Jeruzsálem nevet elfogadják, kikiáltják és minden háboruban és ütközetben álkalmazzák, mert ezen harczkiáltást és az emlitett szineket hosszu évek óta nemcsak mindkét fivér, hanem összes királyi s herczegi őseik, atyáik, nagy- és dédatyáik használták és számos jeruzsálemi hadjáratokból hazahozták, tornajátékok alkalmából viselték és hangoztatták»
f) Márknak nem lehet része azon jószágokban és készpénzben, a melyeket Crouy Chanel Péter, András nevü atyjuk természetes fia, atyai területéből történt szökése után Felix nevü fivérének hagyott. E Péterről t. i. azt mondják e pontban, hogy atyjának és fivéreinek nevéről lemondva, a Tarentesanus Péter nevet használta, a mi őt azonban nem akadályozta abban, hogy igen magas papi állást nyerjen.
Legyen itt azonnal kiemelve, hogy e Tarentesia a mai Tarantaise. Mint a szavoyai herczegség egyik tartománya valamikor az Alpesek, Maurienne, Szavoya s Foucigny között feküdt; fővárosa volt Moustiers és benne székelt egy érsek.
Mindketten (Felix és Márk) megesküsznek, hogy jelen szerződést tisztelni s követni fogják; ők is sajátkezüleg érintik az evangeliomot és azonkivül «a nevezett fivér urak nagyatyának a fenséges András király szent és félelmetes lelkére» esküsznek.
A szerződést az Allevardon lévő la tour de Trolli nevü helyen a fenti kezesek és egyéb e czélra összehivott tanuk jelenlétében állitották ki, a mire azt a közjegyző szokásos módon hitelesitette.
Felette érdekes és értékes darab ez, a mely az ellenfelek kezén a leghathatósabb fegyverré vált és az okirat megbizhatóságát az ő módjuk szerint teljesen aláásta.
Bevezetése egy István nevű herczegről szól, a ki, mielőtt Velenczébe jutott volna, Francziaországban lévő birtokait «Velenczei» András nevü fiának átadta. Miután már az 1279. évi okirat mondja, hogy ezen András (II.) András királytól származik és miután mást mint II. András királyt nem ismertek, a ki egy István nevü fiut hagyott és miután jelen darab még azt is mondja, hogy ezen István fia Andrást «Velenczei»-nek nevezték, mialatt magától érthetőleg csak III. András királyt értették: kézzelfogható volt, hogy itt megint rengeteg koholmánynyal van dolgunk és az egész darab semmit sem ér.
Ez értelemben igazuk is volt. Teljesen felesleges 32itt mindazon megsemmisitő időrendi s genealogiai indokokat ismételni, a melyek az István királyfinak és III. Andrásnak belevonásáról szólnak; reméljük, hogy ez az ut, mint nem a czélhoz vezető örök időre járatlan marad.
Jelen esetünkben tehát oly István nevü herczeggel van dolgunk, ki általános feltevés szerint II. Andrásnak utószülöttjével azonos volna. Az okirat azonban egyetlen egy szóval sem mondja, hogy magyarországi herczeg volt, holott pedig nagyon csábitó dolog lett volna mindjárt a darab bejáratán hangsulyozni, hogy II. Andrásnak a fia. Elég jól ismerjük az utószülött István életfutását is tudjuk, hogy egész életét Olaszországban, nevezetesen Ravennában és Velenczében töltötte; arról pedig, hogy Francziaországban is élt, szót sem tudunk; okiratunk pedig világosan mondja «in Italiam per gentem Galliam transivisset» és már ezen egyetlen körülmény is elegendő arra, hogy ezen Istvánt az utószülött Istvánnal azonositani nem szabad és hogy itt két hasonnevü nemzedéknek eddig fel nem ismert és véletlen találkozásával van dolgunk!
István fiát itt Andreas dictus Venetianusnak nevezik, a ki, miután atyjának francziaországi örökségét átvette, bizonyos idő mulva «hogy igen távoli vidéken atyja részéről nyert bizonyos jogok, engedmények és szerződések érvényesitése érdekében pörösködhessen (= bella diversa agens)» francziaországi birtokait fiainak, Felixnek és Márknak átengedte. Hogy a legtöbb kutatók e «velenczei» Andrásban III. Andrásra, a kinek a történetirók, szintén e jelzőt adják, határozottan ráismerni véltek és még ma is vélnek, könnyen magyarázható s meg is bocsátható. III. Andrásnak velenczei anyja volt és életének tulnyomó részét Velenczében töltötte, miért is mai napig többnyire «Velenczei»-nek nevezik; arra pedig, hogy egyetlenegy egykoru okirat és a hozzá időrendileg legközelebb álló krónikásoknak, egyike sem e néven nevezi, mai napig senki sem gondolt. A bécsi krónika folytatója «Andreas marchio de Aeste (=Este) Lombardus quidam»-nak nevezi; a Flórián-féle krónika folytatójánál «Andreas marchio de Este» néven szerepel; a klosterneuburgi krónikában: «Andreas Marchio de Este Longobárdos quidam» olvasható; Hageni Gergelynél ez a neve: «Margraff Andres von Est»; más helyen találjuk: «novus rex Ungarorum dictus de est,* sőt az itt legmérvadóbb (Hornecki) Ottokár is rimes krónikájában III. Andrást «Estei Andrásnak» nevezi stb.
Pertz, Scriptores rerum Germanicarum IX. 716., 749. XI. 749. Pez, Scriptores rerum Austriacarum I. 470., III. András atyját, Istvánt egy 1271. évi békeszerződés «Stephanus Lombardus nepos marchionis Estensis»-nek mondja (Fejér V. . 122) és ennek alapján a legtöbb krónikás III. Andrást is «Lombardiai»-nak nevezi.
Egyetlen egy forrást ismerek, a mely itt némi kivételt képez. II. Károly siciliai s nápolyi király 1291 ápr. 21-én mondja, hogy IV. László halála után «quidam de Venetiis Andreatius nomine» Magyarország trónját bitorolta.* De ennek sem «Velenczei András» a jelentése; ez csak annyi mint egy «Velenczé»-ből való András; nem megtámadhatatlan dogma tehát, hogy fenti Andreas dictus Venetianusban csak III. Andrást, a kinek e melléknevet csak sokkal későbben adták, lássuk. Tárgyunk legujabb dolgozója* megengedi annak a lehetőségét, hogy a Crouy Chanel-féle irodalom ezen Andrásában nem épen csak III. Andrásról, hanem az Árpádoknak egy más ily nevü tagjáról is lehet szó.
Anjoukori diplomatiai emlékek. I. 76.
Nagy Géza úr a fentidézett Turul-dolgozatban.
Ebben ugyan igaza van; de ő is elnézi, hogy itt nemcsak más Andrással, hanem egy más Velenczei Andrással van dolgunk. A mint majd alább megbizható forrásból meglátjuk, István fia «Andreas dictus Venetianus»-nak velenczei felesége volt és életének utolsó éveit Velenczében töltötte, hol 1278 kezdetén meg is halt; elnevezése tehát teljesen jogosult. Ehhez még az is járul, hogy a XVI. és XVII. század legmérvadóbb és legjobban elismert történetirói Croy Márk atyját, Andrást, II. András király fiának vették, a mely körülményt darabunk hamisítója vagy hamisítói 1790-ben bizonyára ismerték. Miért találták volna szükségesnek, hogy ellentétben az általános feltevéssel, II. András és Velenczei András közé egy Istvánt csempészszenek be, a mi kétségkivül bizonyitékaik megbizhatóságának és genealogiai leszármaztatásuknak gyanus mellékizt adott volna?
Ha mindezen érveket összegezzük, arra a végeredményre kell jutnunk, hogy Felix és Márk atyja tényleg «Velenczei András» néven szerepelt és hogy az ő atyja egy István nevü herczeg volt. 33Maga az okirat pedig egyetlen egy szóval sem árulja el a bevezetésében, hogy e kettő királyi családból származott.
A birtokfelosztás maga mint ilyen sehogy sem gyanut keltő; más kérdés azonban az, vajjon a szerződés egyes pontjaiban emlitett személyek és mellékkörülmények a szigoru birálattal szemben helytállóknak találtatnak-e. Elemezzük!
Felixnek a következő bizalmi férfiai vannak.
a) Amadé, Genf grófja. E franczia dynastacsalád nemzedékrendi tábláját ismerjük. A szóban lévő Amadé e néven családjának második tagja; követte az 1290 körül elhalt bátyját, II. Aymont és meghalt 1308 május 22-én.
b) Petrus Pilosus. Pilosus a latinban annyi mint «szőrös». A későbbi okiratok értelmében a család franczia neve du Peloux. Allevardon lakott mint szerény és a kisebb nemességhez tartozó család, a melyről biztosra vehetjük, hogy az ugyanott lakó Felixszel mindennapi érintkezésben volt. Igy tehát sehogy sem hihető, hogy az esetleges hamisitónak valamely előkelő családdal való dicsekedés czéljából szolgálhatott volna.
Márk bizalmi férfiai a következők:
a) Clermonti Rudolf, Negelle ura,* Francziaország connetable-ja. Nevén családjának második tagja; igen előlelő nemzetség ivadéka, 1287-ben connetable; meghalt 1302 májusában, a flamandok ellen Courtray-ban vivott csatában.
Negella annyi, mint Nęle =Nesle=Néelle.
b) Guinesi Balduin, Bourbourg várnagya. Guines ma a Pas de Calais nevü megye Boulogne sur mer-i kerületének hasonnevü járásában fekszik. Valamikor a hasonnevü dynaszta-családnak székhelye volt. Fenti Balduin e néven családjának negyedik tagja. A család Francziaország történetében 1283-ban nevezetes szerepet játszik.
Már azon körülmény, hogy Felixnek egyik bizalmi férfia egy szerény és kisebb allevardi birtokos volt, bizonyitja, hogy Felix már 1281-ben nem tartozott a gazdag és előkelő nemességhez és hogy Márk őt már akkor is e tekintetben tulszárnyalhatta.
Az osztálylevélből kitünik, hogy Márk a család kezén addig volt Croy nevü birtokot egész kiterjedésében magához vette, mig Felix onnan kezdve már csak Allevardon birtokolt.
Elemezzük most a felosztás feltételeit.
Az 1. és 2. pont úgy van szerkesztve, hogy még egy mai ügyvéd sem tudná szabatosabban és helyesebben megirni; itt tehát minden részletes elemzés és birálat felesleges.
Annál kétségesebb és érthetetlenebb azonban a harmadik pont. Azon feltétel, hogy a két fivér között Márk vagy legalább ennek fia János, a két fivér unokanővérét (=consobrina), Katalint, a Croy vár birtokostársnőjét és Orania urnőjét feleségül vegye, mert ellenkező esetben az osztálylevél semmisnek tekintendő, legalább is érthetetlen. Miután Márknak akkor már fia volt, fel kellene tennünk, hogy a feltétel értelmében özvegy volt; fia, János, akkor még csak fiu lehetett, a ki Katalint csak évek mulva vehette nőül és az egész feltétel ezen alakban hihetetlen. Mindamellet e pont még sem hamis. Orania alatt t. i. a Somme megye amiensi kerületében (a Molliens-Vidame járásban) fekvő Airaines értendő és a Croy-család történetével foglalkozott összes régibb és ujabb irók egybehangzó előadásából tudjuk, hogy Márk, a család őse, Katalint, Airainesi Hugo örökös leányát és a Somme menti Croy egyik hűbérének örökösét nőül vette. A legvalószinübb az, hogy az akkor még nem érett Jánost kiszemelték arra, hogy ezen Katalint – ha hasonnevü anyjától megkülönböztetendőnek tekintjük – bizonyos idő mulva nőül vegye. Azon körülmény pedig, hogy az okirat e Katalint a két fivér rokonának (=consobrina) nevezi, annak a bizonyitéka, hogy a fivérek családja s az airainesi urak között már 1282 előtt valamely sógorsági kapocs köttetett.
Tudjuk, hogy Márknak a Croy-féle birtok átengedéseért 1070 font jó toursi ezüstgarast kellett lefizetnie s hogy az összeg lefizetéseig arra kötelezték, hogy maga helyett négy tuszt állitson.
Ezek a következők:
a) Picquignyi Vilmos. Picquigny a Somme megye amiensi kerületének hasonnevü járásában fekszik. Tulajdonosai sorában Gellért amiensi védnök is szerepel, a kinek leánya, Mária, Márk egyik állitólagos utódjának a felesége.
b) Monchyi Hugo. Monchy nevü helységek még ma is léteznek, melyeknek legtöbbje a volt Picardie nevü tartományban feküsznek; egy 34van a sommemegyei Ham vidékén. Létezett is a Monchy urak előkelő családja.
c) Gillesius dictus Gillo de Malliaco. Gilles annyi mint Egyed. Malliacum a sommemegyei Amiens melletti Mailly. A Mailly-család egyike volt a legrégibbek- és legelőkelőbbeknek. II. Gilles (= Egyed), a kiről itt a szó, nagy kisérettel résztvett 1270-ben IX. Lajos keresztes hadjáratában, a melyben azonban csak Tunisig ért.
d) Guilelmus Boufleri dominus Camponiolensis = Bouflers Vilmos, Champigneulles ura. Bouflers, a Meurthe et Moselle megye Nancy nevü kerületében és járásában van. A Bouflers-család a Picardie egyik legrégibbje s legelőkelőbbje volt. A szóban levő Vilmos családjának e néven második tagja; elkisérte Anjoui Károlyt Nápolyba; ismerjük 1258 óta, meghalt 1275 (illetőleg 1282) után.
Azon Cléry Robert, a ki azzal volt megbizva, hogy a tuszokat átvegye s őrizet alá helyezze, sem koholt személy, mert Francziaországban ily nevü helységek még most is vannak, a melyeknek egyike Somme megyében fekszik. Cléry nevü előkelő család is létezett.
Az ötödik pont, a mely arról szól, hogy a család mindkét ága egymást támogatni, ugyanazon czimert és hadi kiáltást használni fogja, első pillanatra czélzatosnak vagy gyanusnak látszik; de nem az.
A Szavoyai uralkodó családra való hivatkozás sehogy sem gyanus. Szavoya s Maurienne a Dauphiné tőszomszédságában feküdtek; Maurienne most Francziaországhoz tartozik. A Szavoyai uralkodócsalád kettéosztása (a szavoyai a mauriennei ágra) 1282 előtt tényleg megtörtént és hogy két család ősei atyai birtokaik felosztása alkalmával egymásnak megigérik, hogy utódaikban a rokonsági összetartozandóság érzékét ébrentartják és őket arra serkentik, hogy egymásnak minden esetben segitségre legyenek az ezt közlő forrás hitelessége ellen a legnagyobb kételkedőben sem kelthet bizalmatlanságot. A mi a vörös és fehér szint illeti, arra nézve is van történeti adatunk. II. Tamás, Maurienne grófja († 1259 febr. 1-én), a kitől a mai olasz királyi család származik, feladta a családjától mindaddig használt czimerképet (pajzson a fekete sast) és maga választotta magának a vörös mezőn levő ezüstkeresztet, a melyet – a másodszülöttség jeléül – egy kék pólya huzott át. A czimer fehér és vörös szine különben már azért sem gyanus, mert az okirat egyetlen betüvel sem czéloz arra, hogy ez valamikor a magyar királyok czimerszine lett volna. Hogy a «Jeruzsálem» hadi kiáltást a család összes ősei úgy számos jeruzsálemi hadjáratokban, mint tornajátékok alkalmával használták, szintén nem gyanus. A jeruzsálemi hadjáratok alatt keresztes háboruk értendők és hogy a Francziaországból kiindult keresztes hadjáratokhoz a franczia főnemesség mellett a kisebbrangu nemesek is csatlakoztak, közismert dolog. Az egyetlenegy dolog, a mi e pontban interpolált lehetne, az, hogy a fivérek királyi s herczegi elődeikre hivatkoznak; de miután ezeket sem teljes nevükön, sem mint magyarországiakat meg nem jelölik, az egészben csak a család királyi származásáról szóló visszaemlékezéssel van dolgunk.
A hatodik pont Velenczei András természetes fiáról szól. 1282-ben a természetes leszármazás korán sem volt oly ludas, mint később vagy mint ma. Akkortájt, de még sokkal később is, természetes fiak atyjuk koronáját is örökölték és épen a francziaországi Capetingok családfáján a «nothus» (=házasságon kivüli) mellékmegjelölés csak úgy hemzseg. A házasságon kivül született gyermeket rendesen törvényesitették, a mire ezek a legmagasabb világi s egyházi méltóságokat érték el. Mindamellett még sem hihető, hogy az esetleges hamisitó e természetes Pétert interpolálta volna, mert ilyetén eljárásnak egyáltalában semmi néven nevezendő gyakorlati czélja nem lehetett. Melyik magas egyházi méltóságot ért el e Péter, nem tudjuk. Tarantaise érsekei sorában találkozunk 1272 május 30-ától 1283 jul. 22-ig egy Péterrel, a ki azelőtt a tarentaisi egyházmegye kanonoka volt. Az egyik iró* azt állitja, hogy családi neve: Grossi du Castelar, de elődjét is igy nevezi. Hamisitó már azért is megnevezte volna ezen Péter magas papi állását, hogy vele a család fényét szaporitsa.
Eubel, Hierarchia catholica.
De most jön megint a nagy lóláb.
Jelen okiratban is azt találjuk, hogy az eskü az eddig ismert és mindig elegendőnek talált minta szerint, az evangeliumnak megérintésével történt; 35de mindkét fivér mindamellett dédatyjuk, a fenséges András magyar király szent és félelmetes lelkére esküszik. Itt is egyszerüen megjegyzem, hogy e passust interpolálták.
A tanuk a következők: 1. Dominus Aque (Acque ura); 2. Aynard, la Tour de Vinays* ura; 3. Agoulti Rajmond; Beauriéres ura. Lehet, hogy Agoult az atyjának neve, de van a Dauphinéban egy d'Agoult nevü régi család; 4. Avalloni Vilmos; 5. Clermonti Sibond; 6. Beaucamps* Gellért lovag. Egyetlen név sem gyanus köztük. Ha tehát fenti interpolatiót kiküszöböljük, az egész darabot valódinak kell tartanunk.
Vinay az Isére megye St. Marcellini kerületében levő járás.
Somme megye amiensi kerületének hornay-i járásában.
