A keleti felöltők diszítése.
A keleti felöltők diszítése.
Az ilynemű felöltőkön különböző keleties izlésű diszítésmódot találunk. Gyakori a mellre és felső karokra varrt hosszúkás négyszögű paszomántféle dísz (25. 6. – IX. B. 1–2. XII. 3.), a mi különben már az Árpádkori viseletnek is a sajátsága volt s a Képes Krónika Sz. István képénél is alkalmazza (25. 3.); előjön a mell két oldalára alkalmazott s pitykékkel környezett korongszerű vagy a vállon csigavonalban kivarrt vagy himzett diszítésmód is (XII. 8. X. B. 4.); másszor (Örs vezér képénél XII. 6.) csupán pitykesort találunk a mell két oldalán s az öv fölött (XII. 5.), a mi szintén a régi magyar viseletmódnak a maradványa, tekintve, hogy a szabolcsmegyei bezdédi honfoglaláskori leletben is egyik holttest mellén talált nemezruha ilyen pitykesorral volt kirakva (v. ö. 16. 20.); kár, hogy az ásatás alkalmával nem voltak figyelemmel arra, milyen sorrendben voltak a pitykék elhelyezve. Bonz Ödön e különböző diszítésben az előkelő osztály megkülönböztető jelét látja s véleménye elég valószinűnek tünik föl előttünk. A felöltőnek idegen szövetdarabokkal való diszítése a XIV. század elején – mint említettük – Ausztriában és Stiriában is elterjedt. A leobeni névtelen krónikás irja, hogy Albert császár halála után különféle sajátságos viseletek kaptak lábra, így némelyek a bal ruhaújjat selyemmel, ezüsttel diszítették, mások ezüst vagy selyem betűvel ellátott más szinű posztódarabot hordtak a mellükön vagy a bal mellükre képet erősítettek; voltak, a kik selyem köröcskékkel övezték körül magukat*
Boncz Ö. id. m. 34–36. l. – Az Anonymus Leobensist l. föntebb 145. jegyzetben.
