Kun viselet.
Kun viselet.
A kun felöltő, mint már említettük, abban különbözött a magyartól, hogy nem függélyesen a mell közepén volt felhasítva, hanem a váll irányában s egyik szárnya – még pedig rendesen a bal – alja felé fokozatosan kiszélesbedett, úgy hogy midőn a bal szárnyat a kabát jobb szárnyára hajtották, a ruhahasíték rézsut ment a bal váltól a jobb csipő felé. A felöltő szárnyait a bal vállon s a jobb csipő táján szalaggal kötötték össze, néha a vállon gombokat is látunk (XII. 1.), ehhez járult az elmaradhatlan öv; a Képes Krónikában a mell közepén nagy kerek boglárt is találunk, minőt például Kun László is viselt (X. B. 2.), de ezt inkább ékszernek tartom, melynek nem az volt a rendeltetése, hogy a ruhát összefogja. A kun ruhának ezen rézsutos vágását még a körülbelül egy századdal későbbi székelyföldi kilyéni falfestményen is megtaláljuk. (31. 2.) A kun felöltő különben hasonló volt a tatárok és törökök felöltőjéhez, mint a Képes Krónikából látjuk, de a tatár viselet a XIII. századbeli leirásából is következtethetjük. Plan Carpini például azt mondja, hogy a tatárok nem használnak köpenyt, csuklyát vagy állati bőröket (tehát sem kaczagányt, sem gubát sem subát), hanem gyolcsból, biborból és skarlátból készült «tunikát» viselnek, a mely fölülről végig kétfelé van hasítva, a gyomor fölött keresztbe hajtva s a bal oldalon egy, jobbfelől pedig három szalaggal megkötve. Rubruquis ezt azzal egészíti ki, hogy a tatárok jobbfelé kötik meg ruhájukat, a törökök pedig balfelé. A tatár ruháról azt jegyzi még meg Plan Carpini, hogy bal oldalt a karig fel volt hasítva. Ezt a kun ruhánál is megtaláljuk, vagy elől, mint Kun László felöltőjén (X. B. 2.), vagy oldalt (XI. 5, XII. 5.), csakhogy a hasítás legfölebb a czombig ért s vége boglárféle diszítéssel volt ellátva.*
Plan Carpin János 1246-ki és Ruysbrock vagy Rubruquis Vilmos 1253-ki utleirása megjelent Bergeron Péter Voyages faits principalement et Asie dans les XII–XV. sičcles. A la Haye. 1735. cz. művében. Plan Carpinit magyarul közölte Török Aurél az Anthropologiai Füzetek. 107 s köv. ll. A tatár viselet leirását l. a 133. lapon, a Függelék 2. §-ban. – Rubruquis magyar fordítását dr. Brozik Károly tette közzé a Középkori ázsiai utazók. Budapest. 1881. cz. muna 9 s köv ll. A tatár ruházatról ezt mondja: «A leányok ruhája a férfiakétól csak abban különbözik, hogy egy kissé hosszabb; de ha a leány férjhez megy, elül levágja a haját és olyanforma hosszú, csakhogy bővebb ruhát vesz fel, mint a minőt a mi szerzeteseink viselnek; e ruha elől nyilt s jobbfelől beköthető. Ebben különböznek a tatárok a törököktől; mert ezek minden ruhájukat balfelé kötik, míg a tatárok mindig jobbfelé.» ld. m. 22. l.
Jegyezzük meg itt mindjárt félreértések kikerülése végett, hogy a ruha rézsutos vágása csakis annyiban nevezhető kun-török szokásnak szemben a magyarral, hogy náluk az eddig ismert emlékek szerint csakis ez volt használatban, a magyarság azonban, mint a velenczei ú. n. scytháknál látjuk (20. 9.), már a kunok előtt is egyformán alkalmazta mind a kétféle ruhahasítékot, a függélyest is, a rézsutosat is s magában a Képes Krónikában is azt találjuk, hogy míg a kunokat sohasem ábrázolja egyenes vágású ruhában, a magyarságnál felváltva használja mind a kettőt, pl. Attila, a ki a XIV. századbeli felfogás szerint valóságos magyar volt, rézsutos vágású felöltőt visel. (25. t. 2.) Bizvást mondhatjuk tehát a kun viseletet nem egy a magyartól különböző viselnek, hanem csupán egy válfajának, vagy még szabatosabban mondva, egyik részének tekintették őseink olyan értelemben, hogy a mi kun, az egyuttal magyar is, a magyar azonban változatosabb és szélesebb körü, mint a kun. Ilyenformán azután a kunhoz hasonló sarkig érő hosszú magyar felöltő is különböző változatban fordul elő; van egészen kunos szabású; van aztán egész egyszerű egyenes vágású, fönt a nyaknál boglárral megerősítve s a derékon övvel összefoglalva, minő például a magyarok bejövetelét ábrázoló képen a Szvatopluktól visszatért Kusid felöltője (25. t. 5, XII. 4.); egy másik változatnál csak derékig látszik a vágás és sűrű gombsor tartja össze a ruhát (X. B. 3.); a Nagy Lajost környező egyik főúrnál pedig a gombsort két kigyózatosan menő és egymást metsző szalag helyettesíti s a hasíték felső csücske háromszög alakban kifelé vannak hajtva (IX. B. 2. – L. még 25. 1. és XII. 5.)
