A FAZEKASSÁG MUNKAMENETE
554A FAZEKASSÁG MUNKAMENETE
A fazekasmunka számos mozzanatból áll, melyek több nagy csoportba oszthatók: az agyag bányászata és előkészítése, az edény formázása, égetése, az edény leöntése, díszítése, mázolása – a munkamozzanatokból egyik vagy másik elmaradhat.
Az agyagot maga a fazekas bányássza többedmagával, a bányászat lehet nyíltszíni vagy aknás.
Az agyag-előkészítéshez hozzátartozik az agyag pihentetése, fagyasztása, hűvös helyen való tárolása, majd iszapolása. Az agyagot szelni kell, azaz a kupacba vert agyagot sarlóból alakított kétnyelű agyagszelővel vagdossák, hogy a benne lévő fűszálakat, tisztátalanságokat eltávolítsák; ez könnyű, de unalmas munka, inasnak való. Az agyag taposása – mezítláb körbe-körbe járva a leterített nedves agyagon – nagy erőt kíván, férfimunka. Agyaggyúró gép, centrifuga megszabadíthatja a fazekast ezektől az előmunkálatoktól. Az agyag kézzel való gyúrása azonban elmaradhatatlan, gyúrópadon vagy a koronggal egybeépített padon történik; ez a munka szorosan hozzátartozik a korongolás előkészítéséhez. A rögformálás olyan gömbölyű agyagegységek kézzel való formálása, amelyek pontosan megfelelnek a készítendő tárgyhoz szükséges agyagmennyiségnek.
A fazekas fő munkaeszköze a korong. A legnehezebben megtanulható munkafázis a korongon való edényformálás, fogásait sokat kell gyakorolni. A magyar fazekasok körében ez férfimunka, a mester vagy a segéd végzi.
A korongon kialakított edényt fülezni kell, egyes alkatrészekkel kiegészíteni, mégpedig csontkemény állapotban.
Kivételesen más módon is történik a formázás. Egyes tárgyak lapokból készülnek – kályhacsempék, tintatartók, szenteltvíztartók. Dúcban is lehet edényt formálni, olyat is, amit különben korongolni szoktak (hódmezővásárhelyi formás tálak, egyes kulacsok stb.).
Formázás után földből készült festékkel, angobbal kell leönteni a tárgyat. Ha dísze karcolt lesz, sgraffito, ebben az esetben ezt még akkor kell elvégezni, mielőtt a tárgy teljesen megszáradna. Ez a sietség az egyik oka annak, hogy csak a díszesebbnek, különlegesnek szánt tárgyak készültek karcolt díszítéssel. Az írókával vagy ecsettel való díszítéssel nem kell annyira sietni, száraz állapotban is történhet. A díszítés általában női munka.
A szárítás nagyon felelős munkafázis. A szárítás körülményei szerint sokat kell figyelni, forgatni az edényt, nehogy túl hirtelen száradjon.
Az első égetés, a fonnyasztás vagy zsengelés még mázolás előtt történik, amikor az angob színezés már rajta van az edényen. Mázatlan tárgyaknál elegendő egyetlen égetés, sőt mázas tárgyat is lehet egyszer égetni, de ez tökéletlen eljárás. (Hódmezővásárhelyen az egyik tálast „Egyszerégető”-nek csúfolták.)
Az edény berakása a kemencébe nagy figyelmet és együttműködést kíván. Bár meghatározott sorrendje van a rakodásnak, ez alkalmanként változik, és a tér jó kihasználására, az edények megfelelő elhelyezésére a mesternek kell felügyelnie.
A tűzifa felhasogatása a műhelyben dolgozó legények, segéderők dolga. A kemencét maga a mester építi. A helyes tüzelés is az ő irányításával történik.
A kiszedett és kihűlt edényt lehet mázolni. A máz törése mozsárban történik, őrlése mázőrlő kövön. Ez is a legény dolga. Az első égetés után történik a mázzal való színezés és a mázolás, módja ugyanaz, mint az angobbal való leöntés: merítőkanállal öntik az edényre. Újabb szárítás következik.
555A második égetés vagy mázzára való égetés esetében nem teljesen úgy kell rakodni az edényt, mint az első égetéskor. Arra is vigyázni kell, hogy az edény ne ragadjon össze. A fazekasok általában nem használnak tokot az égetésnél, mint a gyári keramikusok vagy a fajanszkészítők, legtöbb edényükön megmarad a kicsi ragacsfolt.
A FAZEKAS HÁZA TÁJA, MŰHELYE
AZ AGYAG MINŐSÉGE, BÁNYÁSZATA ÉS ELŐKÉSZÍTÉSE
AZ EDÉNYEK FORMÁLÁSA. A FAZEKASKORONG
ÉGETÉS. FAZEKASKEMENCÉK
DÍSZÍTŐELJÁRÁSOK, SZÍNEZÉS, MÁZOLÁS
