IV. Regényes vagy szép-históriák.
IV. Regényes vagy szép-históriák.
A magyar nemzeti hagyományon épűlt énekek mellett nagy számmal voltak még e korban olyanok is, melyek, mint a bibliai és históriás-énekek, írott forrás alapján keletkeztek, de nem annyira tanúlságul, hanem legtöbbször tisztán gyönyörködtetés, mulattatás kedveért. Már amazok szerzői is fölkeresik a klasszikus hőskor kalandjait, s a vitézség »példáiul« megéneklik: Jáson és Medea (Tinódi), Paris és görög Ilona, a trójai háború (Hunyadi Ferenc), Aeneas herceg (Huszti Péter), Ajax és Ulysses a »két görög herceg« (Csáktornyai Mátyás) és mások történetét. Midőn aztán a könyvnyomtatás terjedése hozzáférhetőkké teszi a középkor kedvelt mulattató könyveit, a reformáció alatt sűrűbbé válik a külfölddel való érintkezés: az idegen költői termékek nyomán sűrűn készűlnek a magyar átdolgozások is. Átdolgozások és nem fordítások. A magyar szerzők ugyanis a kor divata szerint nagyon szabadon bánnak el az idegen anyaggal. Itt megrövidítik, amott megtoldják az eredetit; változtatnak a helyzeteken, hely- és személyneveken is. Nyelv és verselés tekintetében is jobbak mint a már ismert históriás-énekek, de magasan felettük állanak főkép a mese érdekessége és kerekségére nézve. E jeles tulajdonaikat az átdolgozás szabadsága, ha néha megrontotta is, de teljesen el nem vehette. Kevesebb bennük vagy egészen hiányzik a moralizáló elmélkedés is, s így költői hatásukat, az élvezet gyönyörét ez sem zavarta.
Volter és Griseldis
Grismunda históriája
Apollonius királyfi
Juovenianus
Rusztán császár
Eurialus és Lucretia
Telamon király históriája
Árgírus királyfi
Fortunatus históriája
Vitéz Francisco
Béla király és Banko leánya
