Vitéz Francisco
Vitéz Francisco
Végül két elbeszélésünkben a dél-szláv érintkezés vagy éppen egyenes hatás nyomaira is akadunk. Egyik: Egy szep historia az vitez Franciscorul, es az ő Felesegeeről, mely 1552-ben készűlt, de legrégibb ismert kiadása csak 1574-ből való. Szerzője RÁSKAI GÁSPÁR (az első kiadásban hibásan: Vasfay), ki vitézül harcolta a mohácsi ütközetben, utóbb János király pártján mint nógrádi főispán és csapatvezér még többször kitűntette magát. Költeményét első sorban rokonai, az alsólindvai Bánffy-család mulattatására írta. Béla király nagy-vígan él Budán s felhivatja az urakat; így megy oda Francisco is, Zebernik vár ura. Lakoma alatt eldicsekszik szép várával és feleségével. Legyőzött ellenfele, Kassander, fogad vele, hogy a nő hűtlensége jeléül elhozza gyűrűjét és arany handsárát. De be sem juthat a várba, a kívánt tárgyakat csellel mégis megszerzi. Francisco elveszti várát s a király kegyét, aztán megizenvén nejének a történteket, elbujdosik. Neje most keresésére indúl, majd vitéznek öltözve a király udvarába megy, ez megszereti s fiává fogadja. Kassander ezalatt elfoglalja Zeberniket s nádorispánná lesz. Egyszer meghívja magához a királyt. Lakoma alatt a fogadott királyfi óhajára elbeszéli, minő csellel jutott a vár birtokába. Ekkor a nő fölfedezi magát, férjét pedig, ki már előbb testőréül fogadott, ekkép meggyőzvén ártatlanságáról, Kassandert a király kivégezteti, a hű nőt pedig örökösévé teszi. Az a tárgy, hogy a nő hűségét fogadással teszik próbára s a csalás kiderűltével ismét boldogok lesznek, a Boccaccio Decameronján kivül különböző változatban majd minden nép meséi közt feltalálható. Ráska, ki megfordúlhatott Zebernik várában, lehet, hogy már e várhoz füződve hallotta a mesét. Közvetlen forrása ismeretlen lévén, nem dönthető el, maga alakította-e át a mese idegen anyagát a magyar viszonyokhoz vagy már így kapta. Amúgy nagyobb az érdeme s a költeményben nyilatkozó magyaros észjárás, az előadás bisztossága csak megerősíti öntudatos alkotó képességét; de ha készen kapta is, az átültetésben, a színezésben még mindig dicséretes költői tulajdonokat árul el.
