Árgírus királyfi
Árgírus királyfi
Ugyanilyenből készűlhetett GERGEI vagy GYERGYAI ALBERTnak elbeszélése: Historia egy Árgírus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról, mely számtalan kiadást ért s a ponyvairodalomban mind máig fenmaradt. A kezdősorok szerint szerzője »olasz krónikából fordított«. Mivel ez eddig ismeretlen, nem ítéhetjük meg, mennyi benne a fordítás s mennyi a szerző toldaléka; de annyi népies, a magyar mesevilágban is feltalálható vonás van benne, hogy ez megmagyarázza népszerűségét, kedveltségét. A három részben összesen 244 négyes versszakban előadott elbeszélés tartalma röviden ez: Akleton király kertjében egy csodás almafa mindennap háromszor virágzik, éjjelre megérik a gyümölcse is, de reggelre semmi sincs a fán. Egy jós magyarázata után a királyfi legkisebb fia, ott hál a fa alatt s látja, hogy szép fehér hattyúk jönnek az almákért. Egyet megfog s ez gyönyörű lánynyal változik. Mig együtt mulatnak, egy vén asszony levágja a lány haját, ki e miatt többé nem jöhet vissza, csak annyit mond, hogy a fekete városban, a »változó helynél« találhatja meg a királyfi. Ez el is megy inasával s eljut Tündérországba, egy vénasszony a találkozó helyet is megmutatja, de inasának hűtlensége miatt mindháromszor elalszik. Tovább bujdosik, mig végre civódó ördögfiakra akad, kik atyjok bűvös erejű bocskorán, palástján és ostorán nem tudnak megosztozni. Árgírus csellel eltávolítván őket, a bűvös ruha segítségével ott terem kedvesénél, a kivel aztán boldogan élnek. E szép mesének egyes részei a keleti népek meséire emlékeztetnek, a minthogy ezekben található föl a legtöbb európai mesének ősalapja, mely aztán később többfélekép alakúlt, változott. Vörösmarty szintén ezt a mesét dolgozta fel Csongor és Tünde című fantasztikus vígjátékában, Jakab Ödön pedig Arany példája után költői elbeszéléssé dolgozta fel a régi krónikás anyagot.
