TÁRSADALOMNÉPRAJZ A SZOCIALIZMUS IDŐSZAKÁBAN
TÁRSADALOMNÉPRAJZ A SZOCIALIZMUS IDŐSZAKÁBAN
A bírálat címzettje név szerint Fél Edit, valójában a paraszti kultúrát nem a társadalmi meghatározottságában vizsgáló néprajzi kutatói hagyomány volt, amelyhez képest éppen Fél Edit munkássága előrelépést jelentett a lehetséges társadalomnéprajzi tematika egy részének és egy kifinomult terepkutatási technikának a kidolgozásával és alkalmazásával (Hofer T. 1993: 28–31), ha nem is állította középpontba a feudalizmusból a kapitalista (vagy szocialista) társadalomba való átmenet falusi társadalmának konfliktusait.
Ezen a kutatási hagyományon volt mit bírálni (Sozan M. 1977: 310), és Ortutay legalább elmondhatta, hogy nem először teszi, hiszen jórészt az 1937-ben már megfogalmazott álláspontját ismételte meg. Előadása nem hagyott azonban kétséget afelől, hogy ezúttal a bírálatnak más a jelentősége. Egy politikailag szükségszerű ideológiai fordulat indokait szolgálja, amelyet a magyar néprajztudományban végre kell hajtani a marxizmus–leninizmus jegyében éppúgy, mint más társadalom- és történeti tudományokban (Ortutay Gy. 1949: 5, 10), s az előadó nem szólt arról, hogy a fordulat együtt jár a szociológia mint tudomány magyarországi felszámolásával. Az elvi álláspont leszögezésének előnyére vált, hogy tovább folyhattak a néprajzi, s köztük a társadalomnéprajzi kutatások, bár azok egyik fontos bázisát, a Néptudományi Intézetet feloszlatták; hátrányára viszont, hogy a bírálatra nem érkezhetett 55válasz. Elmaradtak azok az elvi viták, amelyek a társadalomnéprajz funkcióját, témakörét tisztázva megállapíthatták volna a két világháború között felmerült kutatási irányok létjogosultságát, egymáshoz való viszonyát.
Néhány évvel később került sor csupán színvonalas eszmecserére a néprajz helyéről és feladatairól a tudományok rendszerében, amely a társadalomnéprajzról való gondolkodást is érintette. A vita voltaképpeni tárgya az volt, hogy hogyan történeti tudomány a néprajz, érdeklődése kimerül-e a történeti folyamat etnikus differenciáltságának kutatásában, „elsősorban a népi kultúra területén” (Vajda L. 1954: 9), vagy más rendező kategóriákban érdemes gondolkodni: a társadalom teljességének kutatásában a primitív társadalomban, és a társadalmi és kulturális képződmények egész sorának, hierarchikus rendjüknek tanulmányozásában a paraszti társadalom és annak az átfogó társadalom keretébe illeszkedése esetén, amelynek jelene is a vizsgálódás tárgya. Az utóbbi véleményen lévő Bodrogi Tibor felvetette már a „nemzet” tanulmányozásának eshetőségét is, miközben kevesellte a társadalomnéprajzi kutatásokat (Bodrogi T. 1954: 589–592).
A vita tanulságai ugyan érvényesültek a továbbiakban a néprajzi kutatásokban, de nem tették lehetetlenné korábbi, eltérő tudományfelfogások egymás mellett élését, inkább a tudomány látókörét tágították.
A FALU ÁTALAKULÁSA A SZOCIALIZMUSBAN
A TÖRTÉNETISÉG TÉRNYERÉSE A NÉPRAJZBAN
EURÓPAI ETNOGRÁFIA ÉS AMERIKAI KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA HATÁRÁN
A NÉP ÉS A PARASZT FOGALMA A NÉPRAJZ SZEMSZÖGÉBŐL
A ROKONSÁG ÉS A CSALÁD KUTATÁSA
A PARASZTI POLGÁROSODÁS
A FALUSI NÉPESSÉG A SZOCIALIZMUSBAN
A KUTATÁSOK KITERJESZTÉSE A NEM ÉLELMISZER-TERMELŐKRE
TÁRSADALMI HATÁROK – KULTURÁLIS HATÁROK
