A ROKONSÁG ÉS A CSALÁD KUTATÁSA
A ROKONSÁG ÉS A CSALÁD KUTATÁSA
A rokonságkutatások professzionalizálódásában kiemelkedő szerepe volt az általános etnológia felől közelítő Bodrogi Tibornak. Első lépésként az akkor korszerű szociálantropológiai kutatások fogalomrendszerének közvetítésével megújította a magyar tudományos terminológiát, s ezen keresztül érzékeltette a strukturális-funkcionalista látásmódot és az összehasonlító kutatások távlatait (Bodrogi T. 1957; 1962).
Ezt követte a magyar rokonsági terminológia első szakszerű elemzése, mely egyben összehasonlítást is jelentett: Bodrogi a néprajzkutatók által feljegyzett falusi terminológiaváltozatok mellett ugyanis feldolgozta az általa városinak, később Szépe György (1982: 182) által köznyelvinek nevezett terminológiát is. Tanulmánya, amellett, hogy az anyagrögzítés és -bemutatás mintájául szolgált a további kutatások számára, fontos következtetéssel zárult, annak megállapításával, hogy a falusi és a városi terminológia Magyarországon két típusról és két társadalomfejlődési szintről tanúskodik, az utóbbi „gazdaságilag független kiscsaládokból összetevődő rokoni szervezetet tükröz” (Bodrogi T. 1961: 139). A falusi terminológia viszont obi-ugor párhuzamokat mutat, ennek megfelelően Bodrogi figyelme a továbbiakban az urálinak nevezett rokonsági rendszer felé fordult, annak fő jellemzőit határozta meg (Bodrogi T. 1977). Végül etnológiai tájékozódását abban hasznosította, hogy eloszlatott egy tévhitet, nevezetesen azt a kortársi magyar kutatásban is felmerült gondolatot (Szabó László 1980a: 28), hogy a magyarok elődeinél feltehető lett volna a matrilineáris leszármazás, sőt valamiféle matriarchális társadalmi berendezkedés (Bodrogi T. 1985).
Bodrogi Tibor tanulmányai mellett ebben az időszakban megszületett a magyar rokonsági terminológiának a szociálantropológiai kutatásokra is figyelő nyelvészeti 62áttekintése (Lőrinczi R. J. 1980). Szabó László (1968) finom elemzéssel mutatta ki, hogy a nagycsaládosnak és kiscsaládosnak mondható magyarországi térségek 18–19. századi megoszlása hogyan van összhangban az árutermelésbe való bekapcsolódással, üzemszervezeti, munkaszervezeti tényezőkkel, s eredményeivel meglepő összhangot mutattak a történeti demográfiai vizsgálatok (Faragó T. 1977; Andorka R.–Faragó T. 1984). Továbblépés volt a rokonsági intézmények megismerése terén (Fél E. 1958; Morvay J. 1966), s az őstörténetig visszanyúló előzményekre nézve Katona Imre (1977) vette számba a lehetőségeket. Megszületett a jelenségkör átfogó feldolgozása is (Szabó László 1980a), számos részlettanulmány mellett. Ezt követően a történeti demográfia tanulságaira építő, fogalmilag és történetileg még pontosabb kutatások igényét Faragó Tamás (1983) vetette fel, s ezek eredményeit már a jelen kötet tartalmazza.
