A Dunántúli dombság (Marosi Sándor)
A Dunántúli dombság
(Marosi Sándor)
(Marosi Sándor)
A Dunántúli-dombság az Alpokalja (tágabb értelemben Nyugat-magyarországi-peremvidék), továbbá a Dunántúli-középhegység és az Alföld között, a Balatontól délre elterülő, változatos arculatú nagytájunk (a kötetünkben közölt tájbeosztásban Dél-Dunántúl néven szerepel). Nevével ellentétben nem csupán dombsági, hanem mintegy egyharmadában síksági, 4–5%-ában hegységi típusú, s majd minden természetföldrajzi vonatkozásában átmeneti jellegű terület.
Változatos arculatát mutatja, hogy a Külső-Somogyi-dombságon, a Tolnai-dombságon kívül ide tartozik a jórészt síksági jellegű Belső-Somogy is, csakúgy, mint a Baranyai-dombság a Mecsekkel és Villányi-hegységgel. (Utóbbi kettőt – amelyeket a kapcsolódó dombságokkal együtt a tájbeosztásban mint Mecsek-vidéket találjuk meg – külön, a következő oldalakon mutatjuk be.) A Dunántúli-dombság területe 10 200 km2, Magyarország területének 1/9-ed része. Abszolút helyzetét az északi szélesség 45°48'–46°56' és a keleti hosszúság 17°5' – 18°46' koordinátái, viszonylagos helyzetét periferikus elhelyezkedése, átmeneti jellege, területének nyitottsága, síksági szomszédságából való kiemelkedése határozzák meg.
Felszínének kialakulása és mai domborzata
Átmeneti éghajlat, változatos vízrajzi kép
Növényzet és talajtakaró
Tájtípusok
