A FÉNYES SZELEK KÖLTŐI ÉS JUHÁSZ FERENC (Tarján Tamás)

Teljes szövegű keresés

A FÉNYES SZELEK KÖLTŐI ÉS JUHÁSZ FERENC
(Tarján Tamás)
Az irodalomtörténet néha segédfogalmakkal dolgozik. A különösen sokarcú generációk, illetve az ezen belüli, laza csoportosulások leírására, behatárolására – közös iskola vagy irányzat, egybefogó műhely vagy folyóirat híján – történelmi, esetleg rokon művészeti kategóriákat kölcsönöz.
A fényes szelek (időszaka) kifejezés egy rövid históriai periódus megnevezésére, hangulatának érzékeltetésére szolgál – igaz, a jelzős szerkezet egy megzenésített költemény részelemeként vált közkeletűvé.
A második világháború befejezése után, szinte az újjáépítés kezdetétől heves társadalmi mozgások, átrétegeződések indultak meg Magyarországon. Ez a kis korszak – a prózaíró Moldova György egyik elbeszélésének címét idézve – a szegények fölfelé szavaival is jellemezhető: a falvak, a városperemek soha nem látott bőségben küldték a fiatal tehetségeket az egyetemekre, a főiskolákra, sőt hamarosan a közélet, a művészeti élet bizonyos felelős posztjaira is. Ez a nagy horderejű rétegváltás szűkebben 1946 és 1948, tágabban 1945 és 1950 között ment végbe.

Fodor András: Bartók (részlet)
Nem emlékszem, mikor mondtam ki nevedet először, de benne valami komor tisztelet már akkor is volt. A puszta névért lelkesedtünk, mert tisztasípot jelentett...

Csanádi Imre: Karácsony hava (részlet)
Fordult egyet a Föld, a Karácsonyt hozza December/mennyből angyalt és új havat, új kiadást./Száguld zúgva velünk a Galaktika; porszem az élet. Végsőkig kondul az év

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT