Sej, a mi lobogónkat...
Sej, a mi lobogónkat...
A politikai hatalom a kommunista fordulat előkészítésének idejétől ösztönözte is e folyamatot, majd sietve összekapcsolta a pártosság, a népiség és a realizmus hármas követelményrendszerével. Pár hét, pár hónap leforgása elegendő volt az uralkodó viszonylatok, programok többszöri változásához. A sűrűn cserélődő kulisszák közt nem volt könnyű a morális éleslátást és a művészi öntörvényűséget megőrző tájékozódás.
A fényes szelek szószerkezet Jankovich Ferenc (1907-1971) Sej, a mi lobogónkat c. és kezdetű verséből önállósította magát. Ez eleve énekelhető versnek, indulónak készült, s mélyén is dal – egy cseremisz népdal magyar variánsainak emléke – lüktetett: „Sej, a mi lobogónkat / fényes szelek fújják, / sej, az van arra írva: / Éljen a Szabadság! // Sej, szellők, fényes szellők, / fújjátok, fújjátok – / holnapra megforgatjuk / az egész világot”. Az egyszerű, fülbemászó szöveg annak a rendre ismétlődő, egyszerre felemelő és lesújtó történelmi tévhitnek adott hangot, hogy „holnapra” végbevihetők a nagy tettek, „megforgatható a világ”. A fényes szelek mint terminus, mint korszakjelölő kifejezés súlyos ellentmondásokat sűrít magába, s ezek a disszonanciák az akkoriban induló költőrajt is megérintették, megsebezték. (Az egykori teológiai, erkölcsi és érzelmi összeütközéseknek, dilemmáknak hű dokumentuma és modellje Jancsó Miklós 1969-es Fényes szelek c. filmje, mely a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, a NÉKOSZ történetének egy tragikus epizódját dolgozta fel.)
