„A sötét gondokat magos szegre tenni”
„A sötét gondokat magos szegre tenni”
A magyar rokokó legegyénibb hangú költője kétségtelenül a jezsuita Faludi Ferenc (1703–1779). Öt évig Rómában volt magyar gyóntató, ott választották meg az Arcadia akadémia tagjává, ott ismerkedett meg az olasz és francia korszerű költészettel. Prózai művei csekély kivétellel régebbi erkölcstani és udvari kultúrára oktató művek magyar átültetései; stílusukban azonban már érvényesül a magyar prózának a régi körmondatossággal szemben forradalminak ható játékos és könnyed átalakítása. (Hasonló stílusforradalmat hajt végre a Rákóczi rodostói udvarában író Mikes Kelemen is.) Igazi újdonságot azonban versei hoznak, amelyekben egészen magyarrá honosítja Arcadia pásztorait és pásztornőit, életörömöt – noha természetesen nem frivol élvezethajhászást – sugall, a hétköznapok, a „kis élet” ezerszínűségét tükröztetik az idilli mellett megszólaltatván az irónia hangjait is.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közben vigan beszélleni,
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közben vigan beszélleni,
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.
Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal múlatni.
(Tavasz)
Az irodalomtörténet joggal tartja a magyar irodalmi népiesség ősatyjának is Faludit; hozzá kell tenni természetesen, hogy ez a népiesség árkádikus értelemben veendő, mégis beszélhetünk olyan csírákról, amelyek a későbbi programszerű népiességet előlegezik, hiszen Faludi hagyatékából kiadták azt a közmondás- és jelzőgyűjteményt, amelyet feltehetőleg élőszó után gyűjtött, és az lehetett vele a célja, hogy pallérozottabbá tegye az iskolákban tanított magyar stílust. Ugyanis éppen a rokokó idején válik nálunk a műveltségi nyelvként használt latin és az előkelő társalgásban használt német és francia mellett a magyar is megbecsült, tehát pallérozandó nyelvvé.
