A ROKOKÓ (Szörényi László)

Teljes szövegű keresés

A ROKOKÓ
(Szörényi László)
A rokokó szó a francia rocaille (kacskaringós kagylóvonal) fogalmából származik, először – a 18. század végén – az új-klasszikus ízlés hívei használták gúnyosan az elmúlt korszak későbarokk művészetére, elsősorban az építészetre.
Csakhamar kiterjedt azonban jelentése a lakberendezésre, a festészetre, a színházra, a zenére, majd az irodalomra is. A 19. sz. első felében elvesztette gúnyos mellékízét; éppen akkor, amikor már műgyűjtők is kezdték becsülni és gyűjteni a rokokó emlékeit. Az irodalomtörténet-írás mai napig nem tisztázta megnyugtató módon, hogy vajon átfogó korstílusként jellemezhető-e vele gyakorlatilag az egész 18. századi francia és a francia befolyás alatt fejlődött világirodalom, vagy csupán egyike a korszak stílusáramlatainak. Sokan érveltek amellett, hogy a felvilágosodásnak mint eszmetörténeti korszaknak teljesen megfeleltethető a rokokó, mint a felvilágosodás stílusa. Mások ezt még egy író teljes életművére sem hajlandók elismerni (így pl. különbséget tesznek Voltaire rokokó ízű kisebb költeményei és klasszicista eposza vagy tragédiái között), mivel nem rendelkezik olyan korabeli, önmeghatározás értékű manifesztumokkal, amelyekben a stílus képviselői meghatározták vagy védelmezték volna elveiket, ezért meglehetősen tág tere nyílik, hogy mit sorolunk a rokokó körébe. Mindenesetre jól elkülöníthető a barokk heroizmusától és általában egész eszményrendszerétől, az ehhez képest bomlástünetként értékelhető, frivol, eudaimonisztikus, azaz boldogság-elvű, a szellemességet, a bensőségességet mindenekfelett becsülő, a játékosságot központba helyező, gondolati szkepszisre és csúfondárosságra hajló rokokó. Társadalmi háttere a sajátos francia fejlődésből érthető meg: vannak olyan vonásai, amelyek az abszolutizmus aranykora utáni királyi udvar életstílusából, illetve az ezt utánzó főúri-nemesi körök viselkedésmódjából fakad; ennyiben a barokk utójátéka. Másrészt viszont a feltörekvő és hatalmas vagyonokat felhalmozó polgárság eszmeileg hoz ugyan új vonásokat, hiszen átplántálja Angliából a korai felvilágosodás szemléletét, ám életstílusában és művészi eszményeiben igyekszik is hasonlítani a meghaladni vágyott arisztokratikus világhoz. Franciaországon kívül elsősorban a fejedelmi és főúri, valamint főpapi udvarok kultúráját formálta át a rokokó, főleg Német- és Olaszországban. Közép- és Kelet-Európában (Ausztria, Csehország, Magyarország, és a Habsburg-birodalom többi tartománya) részben a Párizst utánzó Bécs kisugárzó hatására kell gondolnunk, hiszen ebben az időben francia színház, francia balett, francia iskolák működnek a császárvárosban, és ezeket természetesen utánozzák az udvaronci kultúrát elsajátító különböző nemzetbeli főurak. Számolnunk kell azonban egy Olaszországból jövő hatással is: ez pedig az Arcadia-akadémia befolyása; a Rómában székelő társaság a barokk ízlés átformálását tűzte ki célul egy elképzelt görögös „arcadiai” költészet elv- és életeszmény jegyében. Ez a törekvés sok tekintetben a rokokó olasz változatának tekinthető, amely a maga hatását elsősorban a Rómában tanult, vagy oda utazó főpapokon és főnemeseken keresztül fejtette ki. A „pásztor” mint az ideális aranykori ember megfelelt a francia udvari maszkabál világának, egyúttal bizonyos idő után nálunk és más irodalmakban a 19. századi népiesség előfutára lett.

A gernyeszegi Teleki-kastély Erdélyben

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages