A népies dalköltészet
A népies dalköltészet
A húszas évektől kezdődően egyre nagyobb tért hódít a népdal-költészet imitációja, a műköltészetbéli népdalírás. Az első nagy csokrot Kisfaludy Károly írta össze az Aurórában, 1824-ben: utána következően se szeri, se száma a népdalpróbálkozásoknak; Kölcsey ugyanúgy megkísérli a népdalok hangulatát megragadni, mint a nála idősebb, még a klasszicizmuson nevelkedett Édes Gergely (1763–1847) vagy a fiatalabb, szentimentális elégiákra inkább hajlamos Bajza József (1804– 1858). A népdalköltészet javarészt mindig helyzetdalokat teremt, s az éneklő személy magánéleti, érzelmi vallomását foglalja magába; didaktikus szándék csak kivételesen jelenik meg benne, mint Czuczor Gergely (1800–1866) Paprikás versek c. gyűjteményében 1844-ben; ez a költészet a nagyromantikával szembeállított, szándékosan egyszerűsített kép- és nyelvhasználat alkalmazásával általában primér, „természetinek” vélt hatások elérésére tör.
A népies dalköltészet a negyvenes évekre vált (elsősorban persze Petőfi révén) uralkodóvá; irányzatának legjellemzőbb képviselői Tompa Mihály (1817–1868) és Lisznyay Kálmán (1823–1863) voltak. Tompa a népiességet szép, nemes szentimentalizmussal vegyítette, s még epikai jellegű verseinek is dalszerű hangütést tudott adni – nemhiába vélte úgy Petőfi, hogy a magyar költészet megújításában maga és Arany mellett Tompáé a harmadik hely (legkiválóbb és legnépszerűbb kötete a Virágregék, 1854 volt); Lisznyay viszont a dalköltészet egyszerűsítésében talán túlságosan is messzire ment: az ő verseiben az érintett érzelmek és helyzetek többnyire csak kihívóan primitív oldalukkal tűnnek ki, s a népi ihletést általában csak egyes formai elemek vagy népiesnek hitt kiszólások ismétlése biztosítja (Palócz dalok, 1851). Az ő alakja azért lehet talán szimbolikus jelentőségű is, mivel az ötvenes évek lírájában sajnos az ily típusú, csekély értékű Petőfi-utánzások domináltak, s az újabb költők Petőfi halála után az ő költészetéből jóformán csupán népies dalköltészetét kívánták vagy tudták továbbvinni.
Tompa Mihály portréja
Tompa Mihály Virágregék c. munkája 1854-ben jelent meg
