A történelmi romantika vonzásában
A történelmi romantika vonzásában
A század első harmada körül a nemzeti jellegű romantika ideológiai-politikai igénye a lírikusokat is elsősorban a történelmi tematika felé vonzotta: a költők vagy történelmi események és helyszínek felett zengenek hazafias ódákat vagy elégiákat, esetleg helyzetdalokat (ezek közül messze kiemelkedik a század drámatörténetében is fontos Kisfaludy Károly (1788–1830) jó pár műve a húszas évekből: pl. szép elégiája, az évforduló ihlette, igen híressé vált Mohács, vagy dala, a Rákosi szántó a török alatt), vagy a történetek vonzásának engedve, eleve az epikai formák felé tájékozódtak. Ennek köszönhetően bontakozott ki az a több, mint félévszázadon keresztül uralkodó nagy tendencia, mely a kisepikai műfajokat (ballada, románc stb.) különlegesen kedvelte, s jeles, fontosnak tartott nemzeti történelmi események vagy anekdoták megéneklésének igen széles teret nyitott (nagyon sok történelmi esemény, mely mára teljesen közismertnek tekinthető, e versek révén került be a nemzeti köztudatba: ilyen pl. Kölcsey Ferenctől: Dobozi, Gyulai Páltól: Pókainé). Az oly versek, mint Vörösmartytól A búvár Kund, Szép Ilonka stb. mint műfaji előképek is nagyon nagy súllyal szerepeltek, s hatásukat még az Arany utáni költészetben is megfigyelhetjük; jó pár fontos téma pedig, mintegy költői versengésként, több megfogalmazást is nyert (pl. Czuczor Gergely: Szondi, 1835, majd Arany János: Szondi két apródja, 1857, hasonlóan: Czuczor: Hunyadi, Aranytól a Hunyadi-balladakör stb.). Egyes szerzők történelmi kiseposzokat írnak, sokszor Vörösmarty közvetlen követőiként (pl. Czuczor: Az augsburgi ütközet, Botond, 1833 stb.), mások balladákból ciklust formálván próbálják a történelmet és a lírát összeötvözni (pl. Garay János: Az Árpádok története balladák- és mondákban, 1847); mások, egy idő után, a történeti témát, azaz az ismertként adott anekdotát modern lélektani elemekkel frissítették fel, s tették színesebbé (ilyen pl. a Gyöngyösitől régen ismert Wesselényi Ferenc-Szécsi Mária szerelmi kaland újraírása Petőfinél: Szécsi Mária, Tompánál: Szécsi Mária, Aranynál: Murány ostroma, 1847).
