Az előzmények
Az előzmények
A nyelvi egységesülésnek a jelei a 16. század előtt két fő területen mutatkoztak. Először a mind kiterjedtebbé váló oklevelezés folytán a helyesírásban (az egyes hangok jelölésére például a korábbi több, néha négy-öt jel helyett két vagy éppen egy válik általános használatúvá). És mutatkoztak a hang-, valamint az alaktan területén is. Az írott nyelvből pl. kiszorultak a kettőshangzók; a -not, -nól, -ni helyhatározói ragsor; továbbá a vót, ződ-féle l nélküli formák; végül a kikövetkeztethető elterjedtséghez képest kevés nyoma van az í-zésnek; stb.
Egyes nyelvészek véleménye szerint egyébként a királyi udvar körül, különösen Mátyás király korában kialakulóban volt egy udvari, kancelláriai, kiegyenlítődöttebb beszélt és írott nyelv. Olyan vélemény is van, amely szerint Buda és Pest környéke – mivel a különböző nyelvjárásterületek találkozásánál feküdt – valamilyen kiegyenlítő és egységesítő szerepet tölthetett be.
