AZ IRODALMI NYELV (Szathmári István)
AZ IRODALMI NYELV
(Szathmári István)
(Szathmári István)
Az irodalmi nyelv (újabb nevén inkább: nyelvi sztenderd) egy-egy nyelvnek az összes többi használati formán (a nyelvjárásokon; a szociolektusokon, vagyis egyes társadalmi csoportok sajátos nyelvén) felülemelkedett, legfőbb vonásaiban egységes, normatív és eszményi változata, amely aztán a nép, illetve a nemzet egyik fő jellemzőjévé válik.
Ebben a meghatározásban az egység azt jelenti, hogy a régen megállapodott hangtani tendenciák érvényesek, például az é-ző formák diadalmaskodtak az í-zők felett (tehát a szép az irodalmi nyelvi változat, a szíp pedig nyelvjárási maradt). A „fő vonásaiban egységes” meg arra vonatkozik, hogy pl. bár a mi irodalmi nyelvünk alapvetően e-ző (azaz nem ö-ző), tehát az embör, a mög ’meg’ alakváltozat nem tartozik bele, de azért – tulajdonképpen stilisztikai okokból, közelebbről a változatos hangzás kedvéért – a felett, seper, gyenge stb. e-ző szóalakok mellett az irodalmi nyelv tartozékai lesznek az ö-ző változatok is: fölött, söpör, gyönge. Aztán bár a nyelvtan valójában kodifikált (vagyis törvénybe foglalt) szabályrendszer, azért mind az eredetileg ikes váljék, mind az iktelen váljon immár irodalmi nyelvi változat. Még lazább e tekintetben a szókészlet: a tiszántúliak pl. a tengeri-t is az irodalmi nyelv részének tekintik, (a Tiszántúlon csak mostanában terjed el a kukorica).
Az irodalmi nyelv normatív volta abban áll, hogy rögzített használati szabályok irányítják, amelyek tudatos normalizáló törekvések (nyelvtanok, szótárak, helyesírási szabályzatok stb.) eredményeként jöttek létre. A normák létrejöttében természetesen fontos szerepet játszanak a szociokulturális (vagyis a társadalmi és művelődésbeli) viszonyok, valamint az esztétikai tényezők és a hagyomány.
Az irodalmi nyelv eszményi volta arra vonatkozik, hogy ezt a nyelvi változatot a társadalom követendő ideálnak, nyelvi eszménynek tekinti. Egyébként a nyelvi eszmény igazi megtestesítői, a nyelvi norma leghatásosabb továbbfejlesztői, valamint terjesztői mindig a költők és az írók.
Az irodalmi nyelv kialakulása
Az előzmények
A magyar irodalmi nyelv kialakulása és megszilárdulása
Hiányzó szavak
A magyar irodalmi nyelv a 19. század közepétől máig
Fülsértő stílus
