Nyelvművelő törekvések
Nyelvművelő törekvések
A tudatos nyelvművelő szándék jelentkezett néhány évtizeddel később az erdélyi református püspök, Geleji Katona István Magyar Grammatikatska című művében. Ez nem rendszeres nyelvtan, hanem a gyakorló prédikátornak a helyesírásra, a helyes kifejezés módjára vonatkozó tanácsait vagy inkább előírásait tartalmazó munka, amely a szerző hitvitáit, szigorú dogmatikus nézeteit tükröző Titkok titka című művének mintegy mellékleteként jelent meg 1645-ben.
A tudós és világlátott református prédikátor, Komáromi Csipkés György „Hungaria Illustrata” című munkájában (1655) ugyancsak az anyanyelv szépítését, a helytelenségek nyesegetését tekintette céljának. Nagy nyelvi öntudattal, olykor a nyelvi sovinizmus határát is átlépve hirdette anyanyelvének kiválóságát, de felismerte a nyelvtanok szabályozó szerepét és az egyöntetű helyesírás fontosságát is. Bár elveinek alkalmazásában nem volt mindig következetes, fellépése igen jelentős állomás az egységes helyesírás és az észak-keleti nyelvjárás normává emelése útján.
Ugyanerre a normára utaló jeleket találhatunk Pereszlényi Pál „Grammatica Linguae Ungaricae” című munkájában. – Vallási vonatkozásban Pereszlényi az ellenreformáció táborába tartozott, a jezsuita rend tagja volt, és 1653-tól (ekkor 22 éves) már Nagyszombatban tanított. – Nyelvtanában a bibliafordító Káldi György és a Pázmány Péter nevéhez köthető katolikus helyesírás rendszerét foglalta össze, ám egyebekben a protestáns grammatikusoktól hirdetett normákat követte és érvényesítette. Hatását leginkább azon mérhetjük le, hogy nyelvtana a következő században még kétszer megjelent, és a katolikus iskolákban tankönyvként használták.
A 17. század vége és a következő század eleje a nyelvi műveltség alakulása szempontjából a hanyatlás időszaka. A szépirodalom továbbra is jelzi a nyelv erejét (gondoljunk a költő Zrínyi Miklós munkásságára vagy Mikes Kelemen prózájára), Apáczainak a magyar tudományos nyelv megteremtésére irányuló erőfeszítéseit azonban teljes értetlenség és közöny fogadta, a közéletben pedig egyre nagyobb teret hódított a latin nyelv. A magyar kultúra elszakadt a fejlett nyugati világ szellemi áramlataitól, provinciálissá vált, és ez hatott a nyelvi műveltség alakulására is.
