Az újmagyar kor
Az újmagyar kor
A francia felvilágosodás eszméi már a 18. század közepe táján elérték Magyarországot. A közvetítésben Bécs játszotta a főszerepet; a nemesség ott megforduló képviselői, különösen pedig Mária Terézia magyar nemesi testőrségének tagjai ott ismerkedtek meg Voltaire és az enciklopédisták műveivel, s hazatérésük után létesített könyvtáraik is jórészt e művekből álltak. Az új eszmék a provinciális hazai viszonyok között sem haltak el, és az azonos elveket vallók a hagyományos társasági érintkezés keretei között egyre gyakrabban cserélték ki eszméiket. Az elmaradt országban az új gondolatoknak számos apró góca keletkezett, amelyeket a mind sűrűbbé váló levelezés is összekötött. Egyre határozottabbá vált az a felismerés, hogy az ország elmaradottságának megváltoztatása csak a szellemi élet fellendítésétől remélhető, ez pedig csak az anyanyelv segítségével történhet.
A felvilágosodás korának nyelvi mozgalmai és a nyelvet érintő megnyilatkozásai elsősorban a nyelvművelés szándékát tükrözik, találkozhatunk azonban – szintén a francia felvilágosodás hatásának eredményeként – a nyelvet elméleti oldalról, az egyetemesség igényével és a racionalizmus eszközeivel megközelítő vizsgálódásokkal is.
