Az alárendelő szintagma
Az alárendelő szintagma
Az alárendelő szintagma két tagja az alaptag és a bővítmény, amelyek nem egyenlő értékűek, alá- és fölérendeltségi viszonyban állnak: a bővítmény van alárendelve az alaptagnak. A bővítmény korlátozza, megszorítja az alaptag jelentését (tudniillik a jó fiú kevesebbet jelent, mint a fiú), a forma azonban bővül, hiszen a szerkezetnek saját viszonyjelentése van. Hagyományosan ezeknek a viszonyoknak az alapján osztályozzuk az alárendelő szószerkezeteket, azt vesszük tehát figyelembe, hogy a bővítménynek mi a szerepe, hogyan van alárendelve az alaptagnak.
Az alany és az állítmány viszonya
Az alany és az állítmány viszonyát nem minden kutató tekinti hozzárendelő szintagmának, a szakirodalomban többféle felfogás is létezik. A magyar nyelvre vonatkozóan a hozzárendelés mellett az ún. állítmány primátusa elv a legelterjedtebb. Ez a nézet összefügg a valenciaelmélettel, az igeközpontú szemlélettel: azaz az állítmány – az igei – mondat központi magja, ennek alárendeltje az alany ugyanúgy, ahogy a tárgy és a határozó. Minderre a következő érvek hozhatók fel: a mondatban a szórendi elrendeződés szempontjából az igei állítmány a szuverén mag; az ún. konstrukcionális elemzés esetén az állítmány segítségével kérdezünk az alanyra, a tárgyra és a határozóra; az alany irányítja az egyeztetést, s a szám- és személybeli egyeztetésnél azt tapasztaljuk, hogy az alárendelt tag irányít.
Az alany és az állítmány viszonyát nem minden kutató tekinti hozzárendelő szintagmának, a szakirodalomban többféle felfogás is létezik. A magyar nyelvre vonatkozóan a hozzárendelés mellett az ún. állítmány primátusa elv a legelterjedtebb. Ez a nézet összefügg a valenciaelmélettel, az igeközpontú szemlélettel: azaz az állítmány – az igei – mondat központi magja, ennek alárendeltje az alany ugyanúgy, ahogy a tárgy és a határozó. Minderre a következő érvek hozhatók fel: a mondatban a szórendi elrendeződés szempontjából az igei állítmány a szuverén mag; az ún. konstrukcionális elemzés esetén az állítmány segítségével kérdezünk az alanyra, a tárgyra és a határozóra; az alany irányítja az egyeztetést, s a szám- és személybeli egyeztetésnél azt tapasztaljuk, hogy az alárendelt tag irányít.
a) Alanyos szintagma: az IBUSZ szervezte (utazás); b) tárgyas szintagma: fát vág, könyvet olvasva; c) határozós szintagma: iskolába jár, szépen író; d) jelzős szintagma: barna asztal, Péter könyve. Az alanyos szintagmán nem a hozzárendelő szószerkezet két tagját, tehát a mondat alanyát és állítmányát értjük, hanem, az ún. alárendelt alanyt, mely soha nem lehet mondatszintű. Alaptagja vagy határozói igenév: Megérkezvén a tavasz rügyeznek a fák – ahol a fák a mondat alanya, a tavasz a megérkezvén határozói szerepű határozói igenévnek alárendelt alany –, vagy ige-igenév: A tanár idézte példa mindenkinek tetszett – ahol a példa a mondat alanya, a tanár az idézte jelzői szerepű ige-igenévnek alárendelt alany.
Létezik az alárendelő szószerkezeteknek egy másfajta osztályozása is, mely az alaptag szófaját veszi tekintetbe, ugyanis a bővíthetőség elsősorban a szófajokra (az alapszófajokra) jellemző. Eszerint a következő csoportokat különböztethetjük meg: a) igei szerkezet: az ige jellemző a bővítménye a tárgy (könyvet olvas, levelet ír) és a határozó (lassan olvas, szépen ír); b) igenévi szerkezet: mivel az igeneveket igéből képezzük, s igei tulajdonságuk elsősorban éppen az, hogy megtartják az ige bővítményeit, így az igeneveknek is jellegzetesen tárgyuk (könyvet olvasni, levelet író) és határozójuk lehet (lassan olvasva, szépen írandó); c) főnévi szerkezet: a főnév tipikus bővítménye a jelző (nagy ház, sok feladat, János munkája), de lehet határozója is (a puszta télen, jártasság a filológiában) – a főnév határozójának az a jellegzetessége, hogy mindig hátravetett (az alaptag után áll), s átalakítható elöl álló jelzős szerkezetté (a téli puszta, a filológiában való jártasság); d) melléknévi szerkezet: a melléknévnek jellemzően határozója lehet csak (nagyon szép, mentes a bűntől, jó latinból); e) számnévi szerkezet: mivel a számnév vagy melléknévi, vagy főnévi értékű, így bővíthetősége megegyezik azokéval (nagyon sok, a tanulók egyhatoda), azzal a megszorítással, hogy a számnév, mivel jelentésköre szűk és korlátozott, a főnévhez és a melléknévhez képest sokkal ritkábban kap bővítményt a mondatban; f) határozószói szerkezet: a határozószónak csak határozója lehet (nagyon messze, távol a falutól, bent a szobában) – a bent a szobában szerkezetet ún. összekapcsolt határozónak nevezzük, mert egyféle határozói körülményt egyszerre két határozóval fejez ki. (A névmások lennének az utolsó csoport a felosztásban, ám a névmások tartalmatlan lexikai jelentésük miatt csak elvétve kaphatnak bővítményt, s ezek is általában speciálisak, számuk korlátozott: kétszer annyi, pontosan akkora, valahanyadik a sorban.)
Ezt a csoportosítást tovább árnyalhatjuk a bővítmények két nagy típusa szerint: kötött és szabad bővítmények. A kötött bővítményt más néven vonzatnak nevezzük, ami a következőképpen határozható meg: a vonzat egy olyan bővítmény, amelynek jelentése szervesen hozzátartozik az alaptag jelentéséhez, azaz egy olyan mozzanattal egészíti ki az alaptag jelentését, amelyet az szükségképpen megkíván. Például egy tárgyas igének vonzata a tárgy, szervesen hozzátartozik annak jelentésszerkezetéhez: vár valakit/valamit, néz valakit/valamit. A jártas, mentes, szerelmes melléknevek jelentése megkívánja a határozóval való kiegészülést (jártas valamiben, mentes valamitől, szerelmes valakibe). A vonzat lehet kötelező, ilyenkor nem maradhat el az alaptag mellől a mondatszerkezet sérelme nélkül, illetve elmaradása esetén hiány keletkezik: *Pista készít – nem elégséges így a struktúra, kötelezően ki kell tenni a tárgyat: Pista cipőt készít, vagy: *János jártas – János jártas a matematikában. A fakultatív vonzat elmaradhat az alaptag mellől annak ellenére, hogy hozzátartozik annak jelentésszerkezetéhez, ilyen például az olvas ige tárgya vagy a szerelmes melléknév határozója: Pista a szobában olvas (nyilván: valamit), ill. A lány szerelmes (nyilván: valakibe). A szabad bővítmények a fentiek értelmében nem tartoznak szükségképpen az alaptag jelentésszerkezetéhez, ilyen pl. a szobában olvas helyhatározója vagy a nagyon szerelmes fok-mérték határozója.
