A morfémaszerkezetek
A morfémaszerkezetek
A szóalakokban a morfémák kapcsolódási sorrendje szorosan kötött. Az általános szabályt az alábbiak szerint írhatjuk fel: szótő + képző + jel + rag.
Pontosabban: jel + tő + képző + jel + rag, hiszen egyetlen elöl álló toldalékunk (praefixumunk) a felsőfok jele.
Az azonos morfémák kapcsolódási szabályai a következők: két vagy több tőmorféma előfordulhat egy szóalakban – ezek az összetett, illetve többszörösen összetett szavak: ablak-üveg, gép-kocsi-vezető; a toldalékmorfémák esetében pedig egyetlen szóalakban megjelenhet két vagy több képző: (ház)-as-od-ni, két vagy több jel szófajilag meghatározott módon: leg-(okos)-abb-ik-é, de csak egyetlen rag.
A morfémák általános kapcsolódási szabályától néhány esetben találunk eltérést: 1. A jel megelőzi a képzőt. Leggyakoribb példa erre a középfok jele, amely bizonyos képzőket maga mögé utasít, s ennyiben képzőszerűen viselkedik: kis-ebb-ít, nagy-obb-odik. 2. A rag megelőzi a képzőt. Néhány határozórag (-szor, -szer, -ször; -nként) után megjelenhet általában az -i vagy az -s melléknévképző: hat-szor-os, het-enként-i.
A morfémaszerkezeteket a közvetlen összetevők szerinti elemzéssel lehet alkotórészeire bontani. Ez azt jelenti, hogy az adott elemzendő szóalakban először megkeressük a két közvetlenül összekapcsolódó összetevőt, tehát például a barátságban szóalakban ezek a barátság- relatív tő és a -ban határozórag. A relatív tő egy olyan tőalak, amely tovább bontható újabb összetevőkre, azaz jelen esetben: barát- + -ság. A barát tő azonban már az abszolút tő, ugyanis további alkotórészékre nem elemezhető szét. Az elemzés során a morfémákat függőleges vonallal határoljuk el egymástól, fajtáik elkülönítésére pedig számjegyeket használunk: tő = 1, képző = 2, jel = 3, rag = 4. Példák:
Szabályos morfémaszerkezet:
Kivételes morfémaszerkezet:
| 1 | 2 | 2 | 3 | 4 |
| barát| | ság| | o| | sabb| | an |
Kivételes morfémaszerkezet:
| 1 | 3 | 2 | 2 | 3 | 4 |
| nagy| | obb| | od| | hat| | ná| | nak |
A toldalékmorfémák besorolásában a birtokos személyjelek jelenthetnek problémát annyiban, hogy korábban ragoknak tartották őket. Tény, hogy teljes szám- és személyparadigmájuk van (egyes szám 1. személy: könyv-em, 2. személy: könyv-ed, 3. személy: könyv-e, többes szám 1. személy: könyv-ünk, 2. személy: könyv-etek, 3. személy: könyv-ük), ami a személyragok jellemzője, ám nem zárómorfémák, hiszen következhet utánuk jel és rag (férj-em-é-ből), valamint nem jelölnek ki mondatrész szerepet, így jelmorfémának tekintjük őket.
Tanulmánygyűjtemény szóalaktanról szóló cikkekkel
Egy szófajtípus monográfiája
