A szóalkotás
A szóalkotás
A szóalkotás a szókincs bővülésének egyik lehetséges módja: a nyelvben meglévő elemek felhasználásával hozunk létre új szavakat, így a szóalaktannak fontos része. A legfontosabb szóalkotási módok a szóképzés, valamint szóösszetétel (amelyekkel e könyvben is külön fejezetek foglalkoznak), de ezeken kívül léteznek egyéb szóalkotási módok is.
1. Szóelvonásnak nevezzük azt a szóalkotási módot, amikor egy alapszót képzett vagy összetett szónak vélnek, s képzelt alapszavát vagy végződését önállóan használják. Így született a régiségben a gyár főnév a gyárt igéből: az ige -t végződését tévesen képzőnek ítélte a nyelvérzék, s elvonta belőle a gyár alapszót. Hasonlóan keletkezett a vádol igéből a vád főnév is. Olykor képző is önállósulhat elvonással: így jött létre az izmus főnevünk. Napjainkban főleg igék születnek szóelvonással. Ezek olyan összetételekből jönnek létre, amelyek utótagja igéből képzett főnév, s az összetételről vonjuk el a képzőt: nagymosás > nagymos, szakdolgozat > szakdolgozik.
2. A szórövidülés esetén úgy változik meg a szó alakja, hogy vagy csak a szó eleje, vagy a vége marad meg: tulaj (a tulajdonosból), presszó (az eszpresszóból). Előfordul, hogy a rövidüléssel keletkezett szót képzővel látjuk el: csok-i (a csokoládéból), cig-i (a cigarettából). A keresztnevekből alakult becenevek között igen gyakori a rövidítéses továbbképzés: János > Jan-i, Jan-csi; Katalin > Kat-i, Kat-ó.
3. Szóvegyülésről akkor beszélünk, ha két azonos vagy rokon jelentésű szó hangalakjának keveredésével jön létre új szó, amelynek jelentése hasonló vagy egyezik azokéval, amelyekből létrejött: csupa X kopasz > csupasz; zavar X kerget > zargat.
4. A szóvegyüléstől el kell különítenünk a szóösszerántást. A szóösszerántás esetén két különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy harmadik az előzőektől eltérő jelentésű szó, így jött létre a, csőből és az orrból például a csőr, vagy legújabban a csatorna és az alagút szavakból a csalagút.
5. Szóhasadásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor egy szónak két vagy több alakváltozata él egymás mellett, s idővel ezek a változatok jelentésben is elkülönülnek egymástól: csekély ~ sekély, éberen ~ ébren, vacok ~ vacak.
6. Nyelvünk legújabb s napjainkban igen gyakori szóalkotásmódja a mozaikszó-alkotás. Elsősorban tulajdonnevek, azokon belül is intézménynevek jönnek létre ilyen módon. Alapvetően két fajtája van. A betűszók egy szókapcsolat kezdőbetűiből alakulnak, s abban különböznek a rövidítésektől (pl., vö., Ft), hogy kiejtésükkor betűejtést alkalmazunk: MÁV (Magyar Államvasutak), ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete), KLTE (Kossuth Lajos Tudományegyetem). Ritkábban köznévi betűszók is keletkeznek, ilyen például a tv (televízió). A mozaikszók másik típusa a szóösszevonás. Ezek nem csupán a szavak vagy szóösszetételi tagok kezdőbetűiből alakulnak, hanem szóeleji betűcsoportokból állnak össze: Mavad (Magyar Vadgazdálkodási és Kereskedelmi Részvénytársaság), Helir (Hírlap-előfizetési Iroda). Köznévi szóösszevonás például a gyes (gyermekgondozási segély), valamint tulajdonnévi szóösszevonásból köznevesült a közért (Községi Élelmiszer-kereskedelmi Részvénytársaság).
7. A népetimológia vagy szóértelmesítés az az egyébként ritka szóalkotási, helyesebben szóalakítási folyamat, amikor egy – általában – idegen szót egy már ismert szóhoz hasonlóvá formálunk, mintegy „megmagyarítunk”. Így keletkezett a latin tuberosa alakból a tubarózsa, a török eredetű kara katna (‘fekete madár’) szerkezetből a kárókatona. Ehhez a szóalkotásmódhoz sorolhatjuk az általában játékos szótorzításokat is: nyögdíjas a nyugdíjasból.
A szóalkotásokon belül el kell különítenünk egy sajátos réteget: a spontán szóalkotással szemben a tudatos, mesterséges szóalkotást, mely leginkább a nyelvújítás korára volt jellemző. Kedvelt eljárása volt a képzés, az összetétel, az elvonás vagy a szóösszerántás is.
Mozaikszavak elsősorban cégek neveiben fordulnak elő
Morfológiai tanulmányokat tartalmazó egyetemi jegyzet
Gyár, Helmeczy 1832 (Jelenkor 1 : 53 és Phil. Műsz.). Elvonás a gyárt igéből. – Helm. úgy látszik szóbelileg már előbb közölte Széchenyivel, ki rögtön elfogadta és terjesztette (Vil. 1831. 466): ez okból neki is tulajdonították. – Toldy (M. Költ.) a gyárt is Szemerének tulajdonítja. Igaz, hogy Szem. Följegyz. közt (1 : 222) az erőmív (maschine) mellé, más tintával, oda van írva: gyár, de ebből csak az következik, hogy Szemere a gépet akarta gyár-nak nevezni. Nyulasnál 1800 (Erd. orv. viz.) fabrica: gyártalom. – Jelenk. 1 : 194 : gyártvány, fabricatum: Fog. (1845) már gyártmány. – Gyárnok Tzs. (1835), de már gyáros Tzs. (1838). – Gyári Fog. (1845); gyáripar, gyármunkás Ball. (1872).
Egy szócikk a Nyelvújítási szótárból
