SZÓALAKTAN (Laczkó Krisztina)
SZÓALAKTAN
(Laczkó Krisztina)
(Laczkó Krisztina)
A szóalaktan vagy más néven morfológia a szóelemek, azaz a morfémák fajtáit, a szóalakok szerkezetét, felépítését, a szóelemek rendszereit vizsgálja. Központjában tehát a morféma áll, amely a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel bíró egysége.
A morfémák a szavak alkotóelemei, belőlük épülnek fel a szóalakok: az asztalt szóalak két összetevője például: asztal+t. Mindkét szóelem jól felismerhető, hiszen előfordul más szóalakokban is: asztal+on és hajó+t. A morfémáknak két alapvető típusa van: a tőmorféma és a toldalékmorféma.
A tőmorfémák legtöbbször fogalmi jelentéssel bírnak, a szó jelentésének a magvát hordozzák: könyv, ír, szép. A toldalékmorfémáknak mindig járulékos vagy viszonyjelentésük van, tehát feladatuk a jelentés megváltoztatása, módosítása vagy a mondatbeli viszonyok jelölése: (olvas)-gat – ‘az adott cselekvés gyakran, többször történik’; (hajó)-k – ‘az adott dologból több van’; (ház)-ban – a toldalék a helyviszony jelölésére szolgál. Vannak olyan tőmorfémák, amelyek nem fogalmi, hanem viszonyjelentéssel bírnak: alatt, el, hogy. Egy részük egyáltalán nincsen kötve más morfémához (ilyen a hogy), más részük morfológiai szerkezetek alkotórészei anélkül, hogy szóalakot alkotnának: asztal alatt, megy el.
A tő és a toldalék tulajdonképpen alapvetően egymáshoz viszonyított fogalmak: a tő az, amihez a toldalék járul, és a toldalék az, ami a tőhöz járul. A magyar toldalékok legtöbbször a tő után találhatók, ezeket suffixumoknak nevezzük. Egyetlen toldaléktípusunk van, amely a tő előtt helyezkedik el – ez a felsőfok, valamint az ehhez tartozó túlzófok jele: leg-(nagyobb), ill. legesleg-(nagyobb). A tő előtt elhelyezkedő toldalék neve: praefixum.
A szóelemek alaki önállóság szerinti felosztása
A tőmorfémák
A toldalékmorfémák
A morfémaszerkezetek
A szóalkotás
