A mai magyar nyelv szófaji rendszere
A mai magyar nyelv szófaji rendszere
A magyarban a felsorolt szempontok alapján három nagy szófaji kategóriát szokás megkülönböztetni: alapszófajokat, viszonyszókat és indulatszókat. Az alapszófajok jellemzői: l. konkrét fogalmi jelentésük van; kivéve a névmásokat. 2. Toldalékolhatók, azaz felvehetnek képzőket, jeleket és ragokat (írogat, írt, írom; juhász, juhok, juhot; szépség, szépen; olyanok); a határozószók azonban csak kivételesen vesznek fel toldalékokat (alulról, messzebb stb.); a határozói igenevek pedig soha. 3. Önállóan mondatrészek, tehát állítmány és/vagy alany, tárgy, határozó, jelző szerepét tölthetik be a mondatban (Péter ír [= állítmány]; Péter katona [= állítmány]; Szeretek levelet írni [= tárgy]; Messze [= helyhatározó] van az iskola; Olyan [= jelző] könyv kell nekem is; stb.). Többségük bővíthető, például: iskolába megy, könyvet olvas, szép könyv, nagyon messze, igen sok). A névmásokra azonban csak kivételesen jellemző a bővíthetőség. – Az alapszófajok típusai: igék, főnevek, melléknevek, számnevek, névmások, határozószók, igenevek.
A viszonyszók jelentése nem konkrét fogalmi jelentés. A viszonyszók nem toldalékolhatók, nem lehetnek mondatrészek és nem bővíthetők. – Fő típusaik: álszók, kötőszók, partikulák, módosítószók és felelőszók. Az álszóknak a toldalékokhoz (tehát a képzőkhöz, jelekhez és ragokhoz) hasonló a funkciójuk. Például a volna igei segédszó (elmentem volna) a feltételes mód jelével (elmenne,) azonos szerepű, a mellett névutó (a ház mellett) pedig kb. ugyanazt jelenti, mint -nál rag (a háznál).
Az indulatszóknak nincs önálló fogalmi jelentésük, de kifejezhetnek érzelmet, indulatot, akaratot stb. Nem toldalékolhatók. Nem tölthetnek be mondatrésszerepet, de önállóan tagolatlan mondatok.
