Szófaji változások Kettős szófajúság
Szófaji változások
Kettős szófajúság
Kettős szófajúság
A szófajok nem változatlan kategóriák. Állandóan folyik egyes szavak átáramlása egyik szófaji csoportból a másikba; gyakran úgy, hogy a szó eredeti szófaja is megmarad, s így a szó kettős szófajúvá válik; ritkábban úgy, hogy teljesen végbemegy a szófajváltás. Például az eredeti melléknévi jelentés mellé szótárilag teljes értékűen főnévi jelentés is kialakult a puszta, öreg, gazdag stb. szóban; a főnévi jelentés mellé határozószói jelentés a vasárnap szóban; a határozószói jelentés mellé főnévi jelentés a reggel, nappal szóban; a főnévi jelentés mellé melléknévi jelentés az özvegy, ifjú, rab stb. szóban. E szavak tehát több szófaji kategóriába is beletartoznak. Az adott mondatban azonban mindig el lehet dönteni, hogy milyen szófaji értékben szerepelnek. – Más esetekben a szófajváltáskor az eredeti szófaji használat teljesen megszűnik, például az ipar ‘iparkodó, szorgalmas’ jelentésű melléknevet a nyelvújítás során ‘szorgalom, munka’ jelentésben kezdték használni, később a főnevet ‘Industria’ jelentésre szűkítették le. Néha igealakok főnevesülése is megtörtént. Egyes igék megmerevedtek valamelyik alakjukban, és így valamely dolog (személy vagy jelenség) nevévé váltak. Így lett például a nefelejcs (ne felejts!) virágnévvé, a rikkancs (rikkants!) ‘utcai újságárus’ jelentésű főnévvé stb.
Az igék (idő-szók) jellemzése Gyarmathi Sámuel Okoskodva tanító magyar nyelvmesterében (1794)
I. Alapszófajok
| 1. | ige (megy, kinyílik, van) |
| 2. | főnév (asztal, katonaság, |
| homok, futás, szépség stb.) |
| 3. | melléknév (piros, okos, nagy) |
| 4. | számnév (három, harmad, |
| harmadik, sok) |
| 5. | határozószó (reggel, egyedül) |
| 6. | igenév (tanulni, futó, |
| megtanult, megírandó, írva) |
| 7. | névmások (én, enyém, valaki) |
II. Viszonyszók
| 1. | álszók (csak toldalékértékük van) |
| a) | az összetett mondatrészek |
| segédigéi és segédigenevei |
| (Péter szorgalmas volt; |
| beteg lévén nem ment el stb.) |
| b) | a jövő idő kifejezésére |
| szolgáló fog segédige (tanulni fogok) |
| c) | volna igei segédszó |
| d) | névutó (ház mellett) |
| e) | a névelők (a ház, egy fiú) |
| 2. | kötőszók (és, vagy, hogy stb.) |
| 3. | partikulák (alig két méter, mit is kell tennem, bár elmehetnék) |
| 4. | módosítószók (talán, valószínűleg) |
| 5. | felelőszók (igen, nem, persze) |
III. Indulatszók
| 1. | érzelmet, indulatot kifejező |
| indulatszók |
| (óh!, brr!, au!, pfuj!) |
| 2. | partnert igénylő indulatszók |
| és állathívogató és |
| -terelő indulatszók |
| (hopp!, hajrá!, ejnye!, |
| gyi!, sicc!, pipipi!) |
| 3. | hangutánzó indulatszók |
| (miau, kukurikú, mee, |
| reccs, puff) |
A mai magyar nyelv szófaji rendszere
