8. A hiteleshelyi eljárások illetékei.
Az oklevelek, ralatiók s a velük kapcsolatos hiteleshelyi eljárások után a konvent által szedett illetékekről csak a XIV. század közepe óta vannak pozitív adataink. Ezek alapján az illetékek különféle nemét különböztethetjük meg, amelyek az oklevéladó működés különböző fázisai szerint osztlanak fel. Tehát külön díja van az oklevélnek, külön a relatiónak, a jogi eljárásnak, a pénzletétnek, stb. De ezeken a csoportokon belül is vannak fokozatok. Az oklevél díja pl. a külső forma, meg az általa biztosított érték nagysága szerint oszlott meg: más volt tehát a zárt oklevél, más a patens illetéke, s a legdrágább volt a privilegium. Ez az illeték magában foglalta az oklevél anyagának és az irnok munkájának a díját is. A relatióknál a XV. századig külön számították a jogi eljárásnak és külön a jelentésnek a díját.
A leleszi konvent illetékeire vonatkozó legrégibb és a körülményekhez képest elég részletes forrásunk az 1355–56-i pecsételési lajstrom. Ennek adatai szerint a zárt oklevél díja 1 garas, a patensé általában 2 garas. Ez utóbbiaknál azonban már ingadozást is látunk, amennyiben 1356-ban (IV. 9.) egy féltől 5 drb. patensért 3 forintot, egy másiktól pedig (I. 15.) egy expeditorialis oklevelért 24 garast fogadnak el. Itt valószinűleg már tekintettel vannak az ügylet tárgyi értékére is. A privilégiumokra vonatkozólag e jegyzék nem tartalmaz adatot.
A par-példányok díja azonos az eredetiekével, itt azonban már nem nézik az oklevélben foglalt tárgyi értéket.
A relatio díja általában a zárt oklevelekével egyenlő, kivéve a statutoriális és határjárási relatiót, amelynél az oklevél és az eljárás díját egy összegben állapították meg.
Az egyes végrehajtások illetékei a következők:
1. A citatio díja ingadozó:
1355. XII. 13-án 1 citatióért 12 garast,
1355. XII. 17-én 1 citatióért 8 garast,
1355. XII. 15-én 1 citatióért 6 garast,
1356. I. 14-én 2 citatióért 20 garast,
1356. I. 17-én 1 cit. és 1 evoc.-ért 1 forintot,
1356. II. 15-én 1 citatióért 16 garast és
1356. III. 1-én 1 citatióért 20 garast szednek be.
2. Az inquisitióra csak két esetet ismerünk (1356. II. 3.; III. 7.), s mindkettőnek az ára 1–1 forint.
Az illetékek mindig az uralkodó valutával állottak arányban. Ha ez változik, megváltoztatják a taxát is. Erről tanuskodik egy 1370–90 közti időből való konventi tizedlajstrom, melynek vezetője az oklevelekből befolyt illetékekről is megemlékezik. E lajstromban a zárt oklevél díja 1.5 garas (= 6 dénár), a patensé 3 garas (= 12 dénár). A privilegiális oklevél díjára ebben a jegyzékben nem találunk adatot.
A relatióknál itt is külön szerepel a kiállítás díja és külön a végrehajtásé (3., 6., 7. l.). A relatio díja egyenlő a zárt oklevél díjával.
A végrehajtások közül az inquisitiónál bizonyos következetességet tapasztalunk: a citatio díja 20 garas, az inquisitióé 1 forint (3., 7. l.).
A birtokügyletek közül a határjárásra van egy adatunk: ennek díja 1 fertó + 1 forint. A tárgyalt jegyzék a többi végrehajtásról és ezek körülményeiről nem ad felvilágosítást.
A XV. század végéről szintén ismerünk egy ilyen jövedelmi lajstromtöredéket, ezenkívül pedig a XV. század eleje óta számos ránkmaradt fogalmazvány, mandatum és registrum szolgáltat szétszórtan adatokat a hiteleshelyi illetékekre vonatkozólag. Mindezekből megállapítható, hogy a XV. század elején emelkedés áll be. Ekkor 1. a nem birtokjogot biztosító patens ára 24 dénár, a zárt oklevélé 12, illetőleg 16 dénár, a par illetéke 24–34 dénár.
2. A birtokra vonatkozó fassióknál a díj az oklevélben képviselt értéknek bizonyos %-át teszi.
3. A relatióknál ez időben már egy összegben van megállapítva a végrehajtás és a jelentés díja is. Az egyes végrehajtások és relatiók díjai a következők:
a) az evocatio 16, illetve 24 d.,
18c) az introductio és statutio:
ellentmondás esetén 24 d.,
ha nincs ellentmondás, akkor 100 d.
d) a határjárás (protestatio nélkül) 24 d.
A kiküldött konventualis napidíjának összegét a XV. században nem ismerjük.
A pénzletétek után a deponált összeg 1/9-e, ill. 1/10-e volt az illeték.
Ezek alapján kimondhatjuk, hogy a leleszi konvent illetékei már az 1435-i törvény előtt is elég következetesek voltak. Kivételekkel ugyan e téren is találkozunk; néha u. i. az illeték a rendesnél nagyobb, máskor kisebb, néha meg egészen elengedik.
A XVI. századi illetékekre az elszórt adatokon kívül 2 részletes lajstrom szolgáltat adatokat. Az első az 1500–1503. évek közti időből származik, a másik pedig 1523-ból való. Ezekben az illetékek már nagyobbak, mint a XV. században voltak. A XVI. század elejétől kezdve u. i. a patens ára 66, a zárt okleveleké pedig 16 dénár. A fassionális oklevelek díja most is változó: ismerünk 1 forintos, de 50 forintos enemű oklevelet is.
A par díja 25–33–66 dénár. A transsumptumra csak egy példánk van: ennek illetéke 33 dénár.
A relatiók díjai közül az evocatio és a statutoriális relatio 66 dénár, de az utóbbi illetéke néha az egy forintot is meghaladja.
A requisitió díja is 66 dénár, de 1549-ben egy esetben 50 dénár. A kiküldött konventuális napidíja 12 dénár.
A XVI. században tehát szintén nagy következetességet tapasztalunk az illetékekben. Kivételesen megesik, hogy az illetéket leszállítják, vagy néha el is engedik. Ez történhetett barátságból, a fél szegénységére való tekintetből és szerződés folytán. Az illetéket csak a prépost és a custos, kivételesen a notarius engedheti el.
A felsorolt díjak mellett a XV. század óta a notariusok részére még különféle illetékeket igyekeztek szedni, amelyek a XVI. század közepén «proventus notariatus» címen állandosultak. Úgylátszik ezekből állott a notarius fizetése. Ezenfelül a XVI. században minden oklevél után is részesedik a jövedelemben a notarius.
A hiteleshelyi működés illetékeiből befolyó jövedelmet a custos vagy megbizottja kezelte s erről lajstromot vezetett. Bizonyos, hogy a mködő személyzet részt kapott belőle, de, hogy milyen arányban és minő időközökben, nem tudjuk postosan. Az 1355–56-i lajstromból azt látjuk, hogy a kiküldöttek és az irnokok esetről-esetre kapták ki részüket, de a későbbi időre vonatkozólag erre nincsenek adataink.