A LELESZI KONVENT OKLEVÉLADÓ MŰKÖDÉSE 1569-IG.*
1A LELESZI KONVENT OKLEVÉLADÓ MŰKÖDÉSE 1569-IG.*
Korhatárul azért választottam az 1569. évet, mert eddig tart a leleszi prépostság történetének első korszaka – mintegy középkora, – s a konvent oklevéladó gyakorlatának teljes kifejlődése ebben az időszakban megy végbe, illetve végleges kialakulását e korszak végén nyeri.
Az értekezés alapjául a következő levéltárak anyaga szolgált: a Jászóvári Országos Levéltár (J. o. lt.), a Jászóvári Titkos Levéltár leleszi része (J. t. lt.), a Magyar Országos Levéltár (MODL.), a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára (Múz. Törzsa. vagy Múz. és a megfelelő családi lt. jelzése) és a Leleszi Országos levéltár (L. o. lt.). Ez utóbbi anyagában megkülönböztethetjük a tulajdonképpeni okleveleket (és és szám), az ú. n. Bercsényi-aktákat (Bercs.), a határjáró és birtokbabevezető okleveleket (Statut.), a protocollumokat (Prot.) és az ú. n. Libri Signaturarum Notarialium-okat (Liber Signat.). Az eredeti okleveles anyagon kívül felhasznált munkák a következők:
a) Anjou-kori Okmánytár, I–VI. k. Szerk. Nagy Imre Budapest, 1878–1891. VII. k. Szerk. tasnádi Nagy Gyula. Budapest, 1900. (Anjou). – Oklevéltár a Tomaj-nemzetségbeli losonczi Bánffy-család történetéhez. Szerk. Varjú Elemér. I. k. Budapest, 1908. (Bánffy). – Fejér Georgius, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–IX. tom. Budae, 1829–1844. (Fejér C. D.). – Hazai okmánytár. Kiadják: Nagy Imre, Páuk Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. I–VIII. Győr, 1865–1873. és Budapest, 1876–1891. (Hazai okmt.). – A nagyk. gróf Károlyi-család oklevéltára. Szerk. Géresi Kálmán, Budapest, 1882. (Károlyi oklt.) – Apsai Mihályi János, Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Egybegyüjté és jegyzetekkel kísérve kiadta. – Máramarossziget, 1900. (Máramarosi D.). – A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Szerkeszti Erdélyi László dr. II. köt. Budapest. 1902. (Pannonh. r. t.). – A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray-család oklevéltára. I–II. Szerk. Nagy Gyula. Budapest, 1887. (Sztáray). – Teleki József gróf, Hunyadiak kora Magyarországon. X–XII. Pest, 1853–57. (Teleki.). – Wenzel Gusztáv, Árpádkori új okmánytár. I–XII. Pest, 1860–1874. (Wenzel ÁUO.). – A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Közli a Magy. Tört. Társulat. I–IX. Pesten, 1871–1915. (Zichy). –
b) Eckhart Franz, Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Sonderabdruck aus den «Mitteilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung IX. Ergänzungsband» 2. Heft. Innsbruck, 1914. (Eckhart). – Extractus Recentioris descriptionis historicae Oppidi Lelesz, nec non Praepositurae, et Conventus Ecclesiae Sanctae Crucis de Lelesz; fatorum item quae subiverunt ac Monumentorum, et nonnullorum memorabilium ibidem reperibilium. M. S. a Magy. Nemz. Múz. kézirattárában (Fol. Lat. 2557. sz.). – A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Jubileumi Névtára. Budapest, 1902. (Névtár 1902.). – A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Névtára az 1916. évre. Budapest, 1916. (Névtár 1916.). – Jerney János, A magyarországi káptalanok és konventek mint hielmes és hiteles helyek története. Pest, 1856. (Jerney). – Kovachich J. G. Formulae solennes styli in Cancellaria. Pest, 1799. (Ars Notarialis). – Schematismus Canonicorum Reg. Sacri Candidi ac Exempti Ord. Praem. Regiae Praepositurae S. Johannis Baptistae de Castro Jászó. Cassoviae, 1891. (Schem. 1891.). – Stolcz Alfonz, A hiteleshelyek és azok jelentősége a középkorban Magyarországon. Újvidék, 1912. (Stolcz). – Tóth-Szabó Pál, A jászai konvent mint hiteleshely a középkorban. Turul 1903. évf. 110–119. l.
A premontrei kanonokrend leleszi prépostságát Boleszló váci püspök alapította a XII. század végén. Alapítását III. Béla megerősítette, azonban Imre 1199-ben Boleszlónak Andráshoz való csatlakozása miatt megsemmisítette, majd 1214-ben II. András az oklevelet megújította* s ezzel a leleszi prépostság exisztentiáját végleg biztosította.
Fejér C. D. III. 1. 153–161. l. Ez az újraalapító okl. mai formájában hamis (Szentpétery Imre, Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. k. 1. füz. 96. l.), ami azonban az újraalapítás tényét nem érinti, mert ha hamis is, részben meglevő tényleges jogok biztosítására készülhetett, mint az effajta hamisítványok általában.
A konvent bizonyára e királyi megerősítés alapján mondja magát királyi konventnek s ezt okleveleiben sokszor nyomatékosan ki is emeli.* Következik ez abból is, hogy a főkegyúri jogot a király gyakorolja, aki azt sokszor másokra is átruházza,* sőt még a prépostválasztásba is beleszól.*
Hazai okmt. VII. 364. l.
Fejér C. D. IV. 2. 140. l. 1255., V. 3. 387. l. 1290.
Főleg az Anjouk udvari káplánjai ily módon jutottak prépostságokhoz.
Az általános egyházi és szerzeteskanonoki hivatáson kívül a premontrei rend Magyarországon a hiteleshelyi működésben bizonyos külön hivatást is nyert, amely a rendnek nemzeti jelleget is kölcsönzött némileg, amit a külföldi monostoroknál hiába keresünk. Hogy a leleszi konvent mikor kezd hiteleshelyként működni, kellő adatok hiányában nem határozhatjuk meg pontosabban. De, ha tekintetbe vesszük, hogy a konvent a királyi monostorok sorába tartozik, feltehetjük, hogy nagy tekintélye volt s korán fordulhatott feléje a közbizalom. Mivel pedig a váradhegyfoki konvent a XIII. század elején, 1209 táján* már működik ilyen minőségben, a jászói pedig 1255-ben kapja meg írásban is e jogot,* feltételezhetjük, hogy a leleszi, amelynek alapítása időrendben a jászói előtt történt, ennél hamarább, vagy legalább is nem később, tehát a XIII. sz. első felében kezd működni. E feltevésünket támogatja még az a megfontolás is, hogy a leleszi konvent hiteleshelyi működésére nagyobb szükség volt, mint amazokéra, mert míg Váradon a székeskáptalan maga is elvégezhette volna vidékének okleveles ügyeit, a jászói konvent körletét is könnyebben elláthatta volna az egri, vagy a szepesi káptalan, addig az északkeleti országrész lakóinak már nagyobb nehézségekkel kellett volna megküzdeniök okleveles ügyeik elintézésében, ha az egri vagy a szepesi, illetőleg a váradi káptalanra lettek volna utalva. Egészen természetes tehát, hogy a szomszédságukban fekvő leleszi monostorhoz fordultak. Ezért feltehetjük, hogy a leleszi konvent oklevéladó működése a XIII. sz. elejéig megy vissza s jogosítványát a királytól nyerte, amint ezt okleveleinek arengáiban is többször kifejezésre juttatja.*
Névtár, 1902. 13. l.
U. o. 17. l.
Ezek közül a legkifejezőbb a következő: «Quum omnia presentia transeunt et futura evanescunt, nisi omnia se studeant testimonio litterarum confirmare; huic etiam Ecclesie Sancte Crucis inter alias Ecclesias regales sit commissa fratribus orantibus et regularibus canonicis conventualibus iustitiam faciens omnibus, prout coram ipsis cause prosequuntur, ut a regia celsitudine est commissum et ordinatum.» (Hazai okmt. VII. 364. l. 1311.)
Valószínűleg ezóta használja pecsétjét is, melyből működésének jogi érvénye fakadt. A leleszi konvent az egész középkoron át egy pecsétet használt és csak egy adatunk van arra, hogy egy oklevélre két pecsétet is függesztettek. Ez egy 1273-i privilégiumon történt s a pecsétek az oklevél alsó szélén két oldalt voltak felfüggesztve.* A két pecsét közül az egyik a konventé, a másik a préposté lehetett, amint az oklevél intitulatiójában is a prépost meg a konvent együtt szerepelnek, mint az oklevél kibocsátói.
Kiemeli ezt az oklevél corroboratiója is: «Unde nos ad petitionem partium et ad firmitatem ordinations litteras nostras dedimus sigilli nostri bini roboratas.» (Múz. Törzsa. 1273.)
A konvent régi pecsétje kerekalakú jelképes pecsét, körirattal, mely a konventre, mint tulajdonosára vonatkozik. Átmérője 29 mm, s kerületét egy gyöngysor alkotja. Ezen a gyöngysoron belül van még egy kisebb, vele koncentrikus, 22 mm átmérőjű gyöngysorkör, s a közöttük levő 24.5 mm széles körgyűrűt e körirat tölti ki: «S. CONUENTUS. DE LELES †.» A belső gyöngysor mezejében van a konvent jelképe: egy lebegő kettős kereszt (méretei: magassága 16 mm, vízszintes szárai közül az egyik 7, a másik 13 mm, az egyes szárak vastagsága pedig 2.5 mm), jobbján fent egy hatágú csillaggal, balján egy sarkaival felfelé fordított holdsarlóval, lent jobbról és balról egy-egy a kereszt tövéből kiemelkedő és kifelé hajló lombággal (négyágú levél).* Ez a pecsét 1655-ig volt használatban. 1655-ben a 103. tc. alapján a konvent a régihez hasonló, de ennél nagyobb új pecsétet kapott,* melyen a régitől lényeges eltéréseket találunk. Így körirata bővebb, a holdsarló emberképű és befelé fordul, a kettős kereszt pedig hármashalomból emelkedik ki.*
E leírás egy 1393-ból való pecsét alapján készült. (L. o. lt. 1393. 17. sz.)
Jerney, 103. l.
U. o. 103. l. A pecsét rajza a 80. sz. a.
A konvent XIII. századi kiadványaiból csak az 1270 utáni időből ismerünk egynéhányat.* Működési köre úgyszólván évről-évre nő s a XIV. sz. közepe táján végleges formában állapodik meg, nagyobb hivatali szervezetet és levéltárat fejlesztve ki.
MODL. 1,207. és 31,182. sz.; Múz. Törzsa. 1273., 1290.
A konvent oklevéladó működése.
1. A fassióknál való tanuskodás.
2. A külső hiteleshelyi működés.
3. A konvent területi hatásköre.
4. A konvent kancelláriája.
5. A konvent hiteleshelyi működésének vezetése és szervezete.
6. A kancellária működése.
7. A konvent kiadványai.
8. A hiteleshelyi eljárások illetékei.
9. A konvent registrumai.
10. A konvent levéltára.
