5. A konvent hiteleshelyi működésének vezetése és szervezete.
5. A konvent hiteleshelyi működésének vezetése és szervezete.
Az eddigiekből láttuk, hogy a leleszi konvent a korhoz viszonyítva elég nagy apparatussal folytatta oklevéladó működését. Ez azonban csak úgy folyhatott rendszeresen, ha egy tapasztalt előljáró egységes elvek szerint irányította. Már az 1355–56-i pecsételési lajstrom* is mutatja, hogy hiteleshelyi előljárója volt a konventnek, akit írója egyszerűen «dominus meus»-nak nevez. Kár azonban, hogy ennek az előljárónak a nevét és rendi állását nem mondja meg, úgyhogy ennek megállapításában más adatokra vagyunk utalva.
J. t. lt. 287. sz.
A káptalanoknál a hiteleshelyi teendőket kezdetben a lector látta el. Mikor a kancellária kialakult, tudásánál és tekintélyénél fogva ő lett nemcsak annak vezetője, hanem a káptalan egész hiteleshelyi működésének a legfőbb aktív irányítója,* működési köre tehát kiterjedt annak jogi és írásbeli részére is. Ennek megállapítása könnyű és biztos, mert a káptalanok okleveleinek zárórészében rendesen a lector van megnevezve, mint az oklevél felelős kiadója. A leleszi konventnél azonban másként áll a dolog. Ott a konventi tagok felsorolására az egész középkori okleveles anyagban alig találunk öt-hat példát, de ezekben sincs határozottan és világosan megnevezve ez az előljáró, mint olyan. Azonban bizonyos, hogy a leleszi konvent hiteleshelyi működésének irányítója teljesen azzal a joghatósággal rendelkezett, mint a káptalanok lectora, s a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok mind azt bizonyítják, hogy ez a custos volt, aki a káptalanoknál csak a levéltáros tisztét 9töltötte be. A leleszi custos is levéltáros,* de emellett már a XIII. század végén is része van az oklevélkiadásban, mert az oklevél zárórészében a priorral együtt találjuk feljegyezve.* Melyik közöttük a valódi előljáró, nem tudjuk. Egy 1345-i oklevélben a custos neve megelőzi a priorét.* Ez éppúgy vonatkozhatik a custos vezető szerepére, amint lehet véletlen is, azért érdemleges következtetést nem vonhatunk le belőle.
Eckhart, 71. l.
Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.; L. o. lt. 1412. 12. sz., stb.
«Ihone priore, Thoma custode existentibus.» (MODL. 1271. 31,182. sz.)
«Presentibus religiosis viris fratribusque domino preces fundentibus Philippo custode, Johanne priore, Nicolao procuratore domus et aliis ceteris fratribus interessentibus huius cause.» (Múz. Kállay-cs. lt. 769. sz.)
A későbbi adatok már nagyobb számmal és komolyabban tanúskodnak a custos mellett. 1366. jan. 21-én Patak városának egyik bírája bírótársa részére oklevelet kér a konventtől s levelét a custosnak címezi.* Ebben nem par-t kér, hanem eredeti oklevelet,* tehát a custosnak csak mint a hiteleshelyi működés vezetőjének szólhat és a patakiakról feltételezhetjük, hogy ismerték a tőlük nem messze fekvő leleszi konvent hiteleshelyi szervezetét és gyakorlatát. 1411-ben egy esküt elrendelő mandatumon e jegyzetet találjuk: «Iuravit et solvit custodi.»* 1417-ben pedig egy statutorialis mandatumon: «Visa est per custodem in Bator, dominica die ante Lucem… proxima.»* 1458-ban V. Balázs prépost Mátyás királlyá választása alkalmából Budán tartózkodik. Mikor előrelátja, hogy még hosszabb időt kell ott eltöltenie, levélben utasítást ad Kapy János custosnak. Ez az utasítás a custos hiteleshelyi szerepére is vonatkozik s főleg a jövedelem kezelésére utal néhány sora.*
«Discretis viris et honestis Custodi, necnon aliis fratribus Conventus Ecclesie Sancte Crucis de Lelez, Amicis suis reverendis detur.» (L. o. lt. 1366. 18. sz.)
«Quare vestram amititiam reverenter petimus per presentes, quatenus eidem Johanni concivi nostro iuxta suam iustitiam litteras vestras vestri Conventus dare velitis et dignemini.»
L. o. lt. 1411. 10. sz.
L. o. lt. Statut. K. I. Fasc. 39. sz. – Valószínűleg úton volt a custos s így találkozott Bátorban a mandatumvivővel.
«…proventus autem nostros sigillares caute exponatis, quia sciatis, quod forte etiam ad festum Circumcisionis Domini ad propria redire nequiemus.» (J. t. lt. 392. sz.)
A XV. és XVI. század fordulóján találkozunk néhány adattal, melyek a prior vezető szerepétől szólnak.* Ezekben az esetekben azonban a prior valószínűleg csak mint helyettes működik, talán épp custosból lett priorrá, s mint ilyen az új custos kinevezéséig vezeti tovább a hiteleshelyi működést.*
1496-ban egy mandatumon ezt a jegyzetet találjuk: «Aperta in Conventu per priorem.» (Eckhart, 78. l.) –1503-ban egy fassióról szerkesztett fogalmazványon: «Lecta per priorem et extradata in uno pari.» (L. o. lt. 1503. 5–6. sz.) – 1504-ben pedig egy requisitiós mandatumon: «Exhibita est in Conventu in festo b. Petri et Pauli et aperta per priorem.» (U. o. 1504. 17. sz.)
Több adatunk szerint a leleszi custosok priorokká lesznek, ha a priori állás megürül. Így 1458-ban Kapy János custos (J. t. lt. 392. sz.), 1460-ban már prior (L. o. lt. C. III. Fasc. 158. sz.); vagy 1508-ban Johannes de Pécs még custos (U. o. Statut. B. 39. sz.), 1525-ben már prior (U. o. 1525. 11. sz.) és a custos Péter (U. o. Statut. D. II. Fasc. 98. sz. 1519.).
A XVI. század további adatai már félreérthetetlenül a custosra, mint a hiteleshelyi működés aktív vezetőjére vonatkoznak. Ezekben mint «presbyter custos et conservator»,* «conservator» vagy egyszerűen mint «presbyter» szerepel; sokszor pedig nevének és állásának megemlítése nélkül, de a tartalomból és más kiegészítő bejegyzésekből kitűnik, hogy csak a custosra vonatkozhatik.*
Ilyen teljes címet eddig csak egyet ismerünk 1549-ből, melynek idevágó része a következő: «Unde nos… magistrum Ladislaum presbyterum Quinqueecclesiensem, Custodem et conservatorem dicte Ecclesie nostre unacum…» (L. o. lt. 1549. VII. Fasc. 13. sz.)
A kérdés fontossága miatt még egy indirect bizonyítékot hozunk fel. Egy 1549-ből való mandatumon a következő feljegyzést találjuk: «Venerabilis domine Francisce, has litteras evocatorias executioni demandare quam citissime velitis, secus non facturi. Ladislaus presbyter Lelesiensis. Sunt presentate in Conventu in Octava Visitationis Marie.» (L. o. lt. 1549. IV. Fasc. 13. sz.) Egy másik, ugyancsak 1549-ből való mandatumon ezt az utasítást olvassuk: «Velitis Domine frater Petre has litteras evocatorias binas… executioni demandare, sunt enim exhibite in Conventu… Ladislaus presbyter vester.» (U. o. 1548. II. Fasc. 37. sz.) Ezek szerint a nevezett Ladislaus presbyter ad utasításokat – a konventuálisoknak és plébánosoknak egyaránt – a mandatumok végrehajtására. Vannak azonban adataink, melyek szerint az említett Ladislaus presbyter conservator is volt Gregorius Danko de Nagy-Bayon notarius jövedelmi lajstromának e sorai szerint: «In die Stanislai… Dominus Ladislaus presbyter conservator huius Ecclesie lelez ex commissione… Prepositi et Prelati nostri dedit mihi Gregorio notario florenos…» (U. o. 1549. VII. Fasc. 45. sz.) A conservator azonban nemcsak ebben, hanem más esetben is azonos a custossal. A XV. prot. címében többek közt ezt olvassuk: «…presentibus in Christo fratribus Domino Petro de Zalankemen Conservatore, Francisco de Thurr et altero Francisco de Zentha et Adamo Gerchel, personis videlicet conventualibus…» (L. o. lt. XV. Prot. 6. l. 1569.) De egy 1567-i relatio szerint Petrus de Zalankemen «custos et conservator». (U. o. Statut. B. III. Fasc. 169. sz.) Ugyanezt egy másik adat is bizonyítja. Egy 1436-i oklevél 1559–1565 közti átiratán ezeket olvassuk: «Extradate sunt de verbo ad verbum ex litteris originalibus sub sigillo istius Conventus nostri emanatis et bene apparentibus tempore… Augustini prepositi et Benedicti presbyteri conservatoris.» (U. o. 1436. 18. sz.) Ez a Benedictus presbyter-conservator egy másik alkalommal mint «custos et conservator» van megemlítve.
Ezek alapján tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a leleszi konvent hiteleshelyi működésének aktív előljárója és vezetője a custos. Neve az adatokban különféle variációkban szerepel, de ezek csak egy személyre vonatkoznak. Sőt még a «presbyter» szó is e nézetünket támogatja, mert egy 1393 táján közjegyzői oklevéltöredékből tudjuk, hogy Leleszen a mindenkori custos egyúttal a helység plébánosa is, amire a következő sorok vonatkoznak: «…Item, quod fuit et est communis opinio, assertio, credulitas et reputatio, communeque dictum et verbum Hominum de premissis loqui scientium, fuit, esse consuevit in dicta dioecesi Agriensi, quod exercitium cure Animarum hominum et Parochianorum dicte ville in Lelez exerceri consuevit, debuit et debet ac exercetur per Custodem dicti Monasterii in Lelez pro tempore existentem solum et in solidum, et quod custodes dicti Monasterii pro tempore existentes fuerunt, erant et sunt, et Custos, qui hodie est, fuit, erat et est in possessione seu iure pacifici exercitii dicte cure, et ita fuit et est verum publicum et notorium et pro vero publico et notorio dictum, tentum et creditum et affirmatum, dicitur, tenetur, creditur et affirmatur in Dioecesi Agriensi et alibi, palam et publice.» (J. t. lt. 435. sz.) Ebből valószínű, hogy a custos mint plébános írja magát presbyternek. Mint plébános a monostoron kívül is lakhatott. Ez az adat érthetővé teszi az 1355–1356-i pecsételési lajstrom néhány kitételét, de egyben valószínűbbé azt, hogy a benne szereplő «dominus meus» a custos. Ilyenek u. i., mint «in solario domus sue» stb. (J. t. lt. 287. sz.) csak olyan személyre vonatkozhatnak, aki saját házában és nem a monostorban lakik. Egyedül a custos mint plébános tehette ezt meg.
A custos állása bizalmi állás. Kinevezését, illetve megbizatását a préposttól nyeri,* aki viszont az egész konventnek – mint hiteleshelynek is – a legfőbb előljárója.
Ezt az előbbi jegyzetben említett közjegyzői oklevél bizonyítja, amelynek idevágó része a következő: «…Item institutio et destitutio Custodis, qui fuit et est pleno iuris a supradictis temporibus et tempora in superiori proxime articulo descripta, spectavit et pertinuit et spectat solum in ad (!) Prepositum dicti Monasterii in Lelez pro tempore existentem absque requisitione consilii, vel assensus sui Conventus, vel alterius cuiusque persone et presertim Episcopi Agriensis; Prepositusque dicti Monasterii existens, pro tempore fuit, erat et est in possessione, seu iure iurium (!) instituendi Custodem in ipsum Monasterium pacifica et quieta, atque Iurium et potestatis exercitium cure Animarum Parochianorum dicte Ville in Lelez Custodi, qui fuit et est pro tempore dicti monasterii committendi, et ita fuit et est verum publicum et notorium…»
Működéséért a prépostnak felelős és a fontosabb ügyekben a prépost döntése szerint cselekszik. Hatásköre kiterjedt az összes hiteleshelyi ügyekre és az egész kancelláriára.* Ő vagy a prior bontja fel a konvent előtt a beérkezett mandatumokat és ő bízza meg az előírt hiteleshelyi eljárás végrehajtásával a hatósági embereket és a konventualisokat.* A fontosabb ügyeket sokszor maga hajtja végre.* Mikor a vidék plébánosait bevonják a hiteleshelyi működésbe, nekik is ő adja megbizatásukat.* Résztvesz a bevallásoknál, amiről néha az oklevelek zárórészében is történik említés.* Jelen van az oklevelek és relatiók fogalmazványainak a letisztázást megelőző felolvasásánál és szükség esetén elrendeli a szöveg módosítását vagy az esetleges hibák kijavítását.* Úgylátszik, hogy a bevallásokról ő is felvesz signaturákat.* Mint custos őrzi a konvent pecsétjét s az oklevelek megpecsételése is az ő jelenlétében történik. Ezt bizonyítja az 1355–56-i pecsételési lajstrom szövege is.* Ő rendelkezik a hiteleshelyi működésből befolyó jövedelmek felett s fedezi belőlük a kancelláriai és egyéb ezzel összefüggésben levő kiadásokat.* A hiteleshelyi eljárás vagy az oklevél díját el is engedheti.* Mint a kancellária vezetője ennek személyzete felett disponál és külső végrehajtásokra is kiküldi őket.*
J. t. lt. 287. sz.
Erre nézve sok bejegyzést ismerünk a mandatumokon. Ilyenek: «Sunt exhibite, videlicet sabbatho proximo post festum B. Fabiani et Sebastiani M., hora quasi vesperarum et ideo non possunt exigi.» (L. o. lt. 1547. II. Fasc. 5. sz.) – «Exhibite in Conventu in festo B. Thome Apostoli. Exequantur post festum Nativitatis Domini, sed non ante, si cuipiam dominorum Conventus presentate fuerint. Ladislaus presbyter.» (U. o. 1548. I. Fasc. 62. sz.) – «Exhibite in Conventu. Exequantur citissime.» (U. o. 1548. I. Fasc. 61. sz.) – «Domini fratres, litteras Egregii Domini Petri de Pakos et fratrum suorum exequimini, fuerunt enim presentate in Conventu. Ladislaus presbyter.» (U. o. 1548. II. Fasc. 70. sz.) Stb.
Múz. Kállay-cs. lt. 1,175. sz., stb.
A XVI. századból sok ilyen utasítást ismerünk. Pl.: «Venerabilis Domine Johannes, has litteras… domini Pauli Mathusay… velitis executioni demandare. Alias etiam litteras idem dominus Paulus Mathusay habet exequendas, et illas exequi velitis, si fieri potest; si non poteritis vos exequi, mittatis fratri Petro exequendas, nam et ego commisi eidem fratri Petro et in redeundo debet exequi eas. Vale. Ladislaus presbyter vester.» (L. o. lt. 1548. II. Fasc. 26. sz.)
Múz. Kállay-cs. lt. 763. sz. 1345.
L. o. lt. 1506. 6. sz.; I. Prot. 12. l.
U. o. I. Prot. 115. l. 1510.
J. t. lt. 287. sz.
Az említett lajstromban ilyen kitételeket is találunk: «Item fratri Johanni ad mandatum domini mei dedi duos grossos pro reficiendis calceys (!) suis.»
Így: «Item… sigillavimus unam litteram procuratoriam pro Johanne et Stephano, filiis Dominici…, quam ad mandatum domini mei eisdem restitui gratis.» (J. t. lt. 287. sz.)
Múz. Kállay-cs. lt. 1,709. sz. 1379., stb.
Mint custos őrzi és kezeli a konvent levéltárát* és az ott deponált pénzösszegeket.* Levéltárosi tiszte is emelhette a custos tekintélyét s valószínű, hogy ezen hivatala miatt hívják a XVI. században általában conservatornak.*
Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.
J. t. lt. 423. sz.
A XV. század elején Zsigmond egy par-kiadási mandatumát a custosnak címezik. (L. o. lt. 1412. 12. sz.) A magánfelek, ha par-t akarnak, leveleiket mindig a custosnak címezik. (J. t. lt. 419., 412., 432. sz., stb.)
Hogy nagy felelősséggel járó állását eredménnyel viselhesse, nagy jogi képzettségű, erélyes és körültekintő embernek kellett lennie. Állása bizalmi jellegű s – mint már láttuk – lépcső a priori méltóságra. De gondoskodnia kellett arról, hogy személyzete is kellő képzettségű legyen. A kancellária alkalmazottai ezt a képzettséget legalább elemeiben, a monostor iskolájában szerezték meg s ezirányú ismereteik később a gyakorlat által csak kiegészítést nyertek.*
Az iskolában a retorikában (dictamen prosaicum) tettek szert bizonyos jogi ismeretekre. A leleszi konventnek nagyobb iskolája lehetett, diákjai a szomszédos megyékből kerültek ki. Ismerünk több tanítót is; ilyenek: 1359-ben «Valentinus litteratus scholasticus» (Múz. Törzsa. 1359.); 1367-ben «Eckhardus schole rector» (U. o. 1367.); 1369-ben «Magister Paulus scholasticus» (U. o. 1369.). Többen közöttük egyetemi fokozattal is rendelkeznek. (L. o. lt. 1429. 45. sz.; 1430. 9. sz.)
A fontosabb ügyekben azonban vagy mindig maga megy ki,* vagy tapasztaltabb embereket küld ki, sőt néha még a prépost is résztvesz ebben a munkában.
Múz. Kállay-cs. lt. 1,175. sz. 1357., stb.
Az egész monostornak s így a hiteleshelyi működésnek a legfőbb és a törvények előtt felelős* előljárója a prépost. Ez a konvent kiadványaiban 10is kifejezésre jut, mert az oklevelek intitulatióiban – a széküresedést kivéve – mindig be van foglalva a prépost neve, mint a királyiakban a királyé.
Van erre egy gyakorlati példánk is. 1361-ben a konventet oklevélhamisítással vádolják, amiért az akkori pataki generalis congregatio a prépostot vonja felelősségre. (J. t. lt. 66., 69., 71. sz.)
E felelősségből kifolyólag a legmesszebbmenő felügyeletet gyakorolja a hiteleshelyi működés felett, s a fontosabb és nehezebb esetekben az ő szava a döntő.* Szabadon rendelkezik a levéltárral* s a befolyt jövedelem hovafordítása és elosztása is tőle függ.* Ezenfelül személyesen is résztvesz az egyes hiteleshelyi eljárásokban, főleg akkor, ha azok nagyobb jelentőségűek.* E működése alapján a hiteleshelyi jövedelemben is részesedik.*
Egy 1447-i oklevélen pl. a következő utasítást olvassuk: «Ista nulla ratione extradetur, nec actori, nec in causam attracto, et est definitum per dominum prepositum et suum Convetum.» (L. o. lt. 1447. 23. sz.) E hatáskörére vet világot Homonnay Drugeth Gábor 1356-iki missilise, melyben a préposthoz fordul, hogy ügyét kedvezően intézzék el: «…Vestra Dominatio bene scit, si est necesse homo regius an non, si vero necesse fuerit, sint nobiles: Damianus et Emericus de Kis-Azar… Et rogo Dominationem vestram…, ut quanto melius et expressius potest ordinare ordinet Vestra Dominatio.» (L. o. lt. 1356. 22. sz.)
Van példánk arra is, hogy némelyik prépost azt magával vitte utazásaiban. 1444-ben a pecsétet (L. o. lt. 1446. 8. sz.), 1453-ban pedig a levéltár egy részét viszik igy magukkal még a háborúba is (Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.) s ez alkalommal az anyag nagy része el is veszett.
L. o. lt. 1549. VII. Fasc. 45. sz., stb.
1391-ben pl. a szatmárnémeti polgárok kérésére a király egy határjárást rendel el, amelyben a maga képviseletét a leleszi prépostra és két hivatalnokára bízza: «…Et volumus, quod si omnes tres in reambulatione et erectione dictarum metarum interesse non poteritis, saltem unus ex vobis cum dicto domino preposito premissa… facere… valeant.» (L. o. lt. 1391. 5. sz.) Ilyen, bár nem speciális jellegű működésnél máskor is találkozunk a préposttal. (U. o. 1391. 15. sz.; 1462. 48. sz.; 1547. 12. sz.)
J. t. lt. 392. sz.
Több prépost a kir. udvarból emelkedett a leleszi préposti székbe s így a konvent hiteleshelyi működésének a kifejlődésére és rendezésére nagy hatást gyakorolhatott. Így 1334-ben Pál* (1334–.), I. Károly kir. káplánja, 1335-ben III. Balázs* (1335–1344), a királyné káplánja és 1345-ben Péter* (1345–1347), I. Lajos káplánja kerül a leleszi monostor élére, épp akkor, amikor a konvent kancelláriája kialakulóban van s lehetetlen, hogy ebben nekik nem volna érdemük.
Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.
U. o.
U. o.
A későbbiek közül II. Miklós* (1405–1441.) leleszi prépostsága előtt comes capellae regiae, tárnokmester és alkancellár volt. Az első és legrégibb registrumtöredékünk az idejéből való s lehet, hogy alatta indult meg Leleszen a registrumvezetés. Zsigmond* (1494–1498.) II. Ulászló kincstárosa, II. Illés* (1521–1525.) és IV. János* (1526–1547.) pedig kir. alkancellárok voltak s nekik sem lehetett közömbös a konvent ügykezelése, hanem ahol lehetett, fejlesztették és javítottak rajta. Nincs kizárva, hogy András prépost (1518–1521.) óta kezdik a registrumokat bekötni, mert az első eredeti kötésű protocollum az 1519–1525 közti anyagot tartalmazza. 1523-ból pedig a kötött protocollumra már biztos adatunk van.*
Adalékok Zemplén Vármegye történetéhez. 1896. II. 4. sz. 106. l.
Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.
Adalékok… 1896. 211. l.
U. o.
L. o. lt. 1523. 5. sz. Egy mandatum requisitoriumon: «Fassio stat in Nygro Prothocollo.» A «nigrum» csak bekötött könyvre vonatkozhatik.
Az eddigiekben tárgyalt konventi és egyben hiteleshelyi előljárók közül a legtöbb adatunk a prépostokról maradt, mert nevük az oklevelek intitulatiójában sohasem hiányzik. A priorok és custosok stb. nagyrészt csak a relatiókból ismeretesek, de minthogy a végrehajtásokban, illetve a külső hiteleshelyi munkában ritkán, inkább rendkívüli esetekben vettek részt, névsoruk nem teljes és nem olyan pontos, mint a prépostoké. De mégsem lesz céltalan munka, ha az alábbiakban megkíséreljük e dignitariusok sorozatának az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján való összefoglalását.
