4. A konvent kancelláriája.
4. A konvent kancelláriája.
A konvent hiteleshelyi működésének kezdő stádiumában a szórványosan felmerülő ügyek végrehajtására és az ezekről készítendő oklevelek kiállítására esetről-estre valószínűleg a legtapasztaltabb, jogban jártas és jóírású rendtagnak ad megbizatást. A konventnek a XIII. századból, továbbá a XIV. század első harmadából ránkmaradt okleveleiben semmi adatot sem találunk arra vonatkozólag, hogy az oklevélírás külön személyzet feladata lett volna. De az oklevelek diktatuma sem mutatja, hogy szigorú szabályokhoz ragaszkodó kancelláriában készültek volna. Formális részeik még a XIV. század első felében is, bár egy mintát követnek, mégis oly stiláris ingadozásokat mutatnak, amelyek egy fejlett kancelláriában nehezen tételezhetők fel.
Szigorú és következetes kancelláriaszerűséggel csak a XIV. század közepe óta találkozunk s éppen ebből az időből ismerjük névszerint az első irnokot: Mihály notariust.* Eszerint ekkor már volt a konventnek szervezett kancelláriája szakszerű alkalmazottal. Nem lehetetlen, hogy I. Péter prépostnak (1345–1347.) van benne része, aki a királyi udvarból került Leleszre, s így elég tapasztalata volt ahhoz, hogy a konvent hiteleshelyi működésében is reformáljon.*
J. l. lt. 287. sz. 1355–56.
Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.
A kancellária kialakulására a konvent oklevéladó működésének növekvő forgalma adhatott impulzust. Ennek nagyságáról csak a XIV. század közepe óta vannak pozitív adataink, melyek közül legrégibb az 1355–56-i pecsételési lajstrom.* Eszerint 1355 végén és 1356 elején 97 nap alatt 117 oklevelet adtak ki. Mégpedig:
J. t. lt. 287. sz.
| 1355. dec. | 13–31. közt | (18 nap) | 11 oklevelet |
| 1356. jan. | 1–31. közt. | (31 nap) | 48 oklevelet |
| 1356. febr. | 1–29. közt. | (29 nap) | 26 oklevelet |
| 1356. márc. | 1–6. közt. | (6 nap) | 4 oklevelet |
| 1356. márc. | 19–25. közt. | (6 nap) | 14 oklevelet |
| 1356. ápr. | 9–16. közt. | ( 7 nap) | 14 oklevelet |
A XIV–XV. század folyamán a forgalom még rohamosabban növekszik, s a XVI. században már naponkint átlag 4–5 oklevelet állítanak ki. A legutolsó oklevéltaxa-lajstromunk 1523-ból való és VIII. 10–VIII. 25-ig 60 oklevélkiadást jegyez fel, mégpedig úgy, hogy VIII. 10-én 4, 11-én 7, 12-én 7, 14-én 8, 16-án 10, 17-én 5, 19-én 8, 21-én 3, 24-én 3 és 25-én 2 oklevelet adtak ki.* E lajstromból kitűnik, hogy vannak üres napok is, de viszont ismerünk olyan eseteket, amikor egy nap a konvent előtt közel 20 bevallás történt, így 1560. január 13-án (szombat!) 19.* Az ilyen nagy szám már kivétel, de mindenesetre jellemző a konvent forgalmára vonatkozólag.
U. o. 287 d. sz.
L. o. lt. I. Liber. Signat. 13. l.
Ilyen forgalom helyes és célszerű lebonyolítására már korán jól szervezett, céltudatosan és rendszeresen működő intézményre volt szükség. Az 1355–56-i lajstrom azt mutatja, hogy a leleszi 7konventben a hiteleshelyi munka már differenciálódott, a jogi részt elválasztották az írásbelitől, amelynek ellátása az állandó kancellária feladata, míg az előbbit a konvent teljesíti. Mind a kettő azonban egymással összhangban működik egy közös hiteleshelyi előljáró egységes vezetése alatt.*
J. t. lt. 287. sz.
A kancellária személyzete már a XIV. század közepén a notariusból,* subnotariusból* és más irnokokból* állott. Az iroda vezetője a notarius, de az ő feljebbvalója a custos, aki Leleszen az egész hiteleshelyi munka vezetője.
U. o. u. az.
Zichy, 107–109. l. 1348.
Az említett 287. sz. lajstrom szerint 1355–56-ban hármat ismerünk.
Neve: notarius, litteratus notarius,* vagy magister notarius;* általában világi ember, de előfordul a rendtagok sorából való notarius is.* Hogy a leleszi konventben állása milyen feltételekhez volt kötve és miképen töltötték azt be, nem tudjuk biztosan. Úgylátszik, hogy a notarius távozása vagy halála után a subnotarius vette át elődje hivatalát, hiszen olyan emberre volt szükség, aki a kancellária helyi szokásait, módszerét és gyakorlatát jól ismerte.* Hivatalba lépésekor – mint másutt is – esküt tesz, hogy hivatalában hűen fog eljárni, tehát tartózkodni fog mindentől, ami a konvent vagy a felek kárára lehetne.*
Sztáray, I. 279. l. 1358.
L. o. lt. Metales Máramaros. 13. sz. 1389.
Századok, 1871. 21. l.
A középkorból erre vonatkozólag csak két valószínű adatunk van, minek oka az, hogy a középkori notariusok névsora az adatok gyér volta miatt igen hézagos. 1401–1406 között szerepel egy Thomas subnotarius (L. o. lt. Bercs. III. Fasc. 9. sz. 1401.; Zichy, V. 432. l.). Ezután csak 1422-ben találkozunk e névvel, de már mint notariussal (L. o. lt. 1422. 80. sz.). A közbeeső időből csak három subnotariust ismerünk, notariust azonban egyet sem. Valószínű tehát, hogy ez esetben Thomas subnotarius azonos Thomas notariussal. – Hasonlókép 1424–27 között működik egy Fabianus subnotarius, majd 1440-ben találkozunk vele mint notariussal (U. o. 1424. 7. sz.; 1427. 10. sz.; Máramarosi D. 312. l. 1440.).
Eckhart, 73. l.
Kötelessége a kancelláriai munka vezetése és végzése. Ő fogalmazza meg általában az okleveleket és relatiókat, ő vezeti a registrumokat, a bevallásokról felvett signaturákat,* gondoskodik a fogalmazványok helyes letisztázásáról s erre utasításokat ad.* Szükség esetén maga is másol, amiről több bejegyzés is tanuskodik.* A saját vagy a subnotariusok fogalmazványait ő javítja ki és olvassa fel a letisztázás ill. megpecsételés előtt a konvent jelenlétében, amit a fogalmazványokon látható javítások és bejegyzések bizonyítanak.* A XVI. század elején a registrumok szövege alatt látható «lecta» szó általában a notarius által való felolvasást igazolja.* Hivatalból részt vesz az oklevél megpecsételésében.* A kiállított oklevelek díját a XV–XVI. században ő kezeli, illetőleg szedi be, s általában ő intézi és ellenőrzi az elvégzett és az elvégzendő kancelláriai munkát; erre vonatkozólag a fogalmazványokon és okleveleken igen sok bejegyzést találunk.*
L. o. lt. IV. Prot. eleje, stb.
Pl.: «Item ut ex alia parte est scriptum usque signum scribatur, tandem iterum reddatur in hunc locum.» (L. o. lt. I. Prot. 274. l. stb.)
Pl.: «Hucusque sunt scripta per manus Stephani Notarii Body prepositi» (L. o. lt. XII. Prot. 169. l.), «Finis per manus Georgii Szilassy» (U. o. XII. Prot. 340. l.).
1506-ban egy fogalmazványon e jegyzetet találjuk: «Lecta et correcta per notarium.» (L. o. lt. I. Prot. 13. l.)
Ezt néha más is elvégzi, pl. 1503-ban többször a prior olvassa fel a fogalmazványokat. (L. o. lt. 1503. 6. sz., stb.)
J. t. lt. 287. sz.
Ilyenek: «Extradata sub pendenti sigillo.» (L. o. lt. I. Prot. 134. l.) – «In causam attractus non venit, nec iuravit.» (U. o. 1411. 1. sz.) – «Fassio facta, via soluta.» (U. o. Statut. H. 12. sz. 1508.) – «Fassio nondum facta, via soluta.» (U. o. 1496. 3. sz.) – «Fassio facta, via soluta, pro expensis tenetur denarios 4.» (U. o. 1497. 28. sz.) – «Non est extradanda.» (U. o. Prot. Parv. 223. l. 1513.) – «Non est extradata, nec solvit.» (U. o. I. Prot. 108. l. 1510.) – «Est extradata in forma sua et soluta.» (U. o. I. Prot. 109. l. 1510.) – «Nondum est extracta.» (U. o. II. prot. 24. l. 1486.) – «Ista prescripta signatura nondum est extradata, sed dum partes voluerint, una fassionalis, altera expeditoria emanari debet.» (U. o. II. Prot. 51. l. 1505.) – «Emanari debet et confici ambabus partibus.» (U. o. II. Prot. 1486.) – «Extradata in duobus paribus.» (U. o. III. Prot. 4. l. 1503.) – «Extradata in relatione.» (U. o. III. Prot. 6. l. 1503.) – «Nequaquam debet extradari.» (U. o. IV. Prot. 22. l. 1483.) – «Ista fassio non debet emanari. quia 8 flor. non est solutus.» (U. o. IV. Prot. 31. l. 1483.) – «Cassata, vana.» (U. o. X. Prot. 57. l. 1483.) – «Non sunt emandande de voluntate actoris, lis condescendit.» (U. o. Bercs. XIV. Fasc. 48. sz.) – Egy áthúzott fogalmazvány után: «Valet et extradata.» (U. o. II. Prot. 6. l. 1486.) – «Littera privilegialis emanata est.» (U. o. Statut. C. 57. sz.) – «Extradata suo modo.» (U. o. 1504. 31. sz.) – «Non solvit de labore.» (U. o. Statut. Z. 48 sz. 1475.) Stb.
Gyakran a kancellárián kívül is működik, ha erre nagyobb szükség van. Működésében a custos utasításaihoz alkalmazkodik. Állásából kifolyólag nagy tekintélye van és a felek sokszor igyekeznek jóindulatát megnyerni és szívességét igénybe venni, amiről a notariusokhoz írt számtalan missilis tanuskodik.
A notarius segédje a subnotarius. A XIV–XV. században gyakran találkozunk velük, de a XVI. század közepe óta már ritkábban, s ekkor tűnik fel a iuratus scriba kifejezés.* Ezentúl – úgylátszik – nem töltik be a subnotariusi állást, munkakörét azonban a scriba veszi át.*
L. o. lt. Statut. E. I. Fasc. 9. sz.: «Demetrius subditus iuratus» és XI. Prot. 32. l. 1500.: «Johannes de Kalmanchey, iuratus scriba.»
A protocollumok címlapjai is a konventnél működő személyek felsorolásában csak scribát emlegetnek, pl. az 1569-i protocollum e sorai: «…Similiter Francisco Gwthy de Mathyoz in officio Notariatus Deo benigno iuvante fidelem operam iuxta vires suas, Stephanoque Halmay scriba existente.» (L. o. lt. XIV. Prot. 75. l.)
A subnotarius valószínűleg az iroda irnokaiból került ki. Felvételénél a prépost dönt.* Feladata a notarius által rábízott kancelláriai munka végzése, de szükség esetén a külső hiteleshelyi munkában is részt vesz.* A registrumvezetésben nagy része van.* Díjazására vonatkozólag nincsenek biztosabb adataink.
Erre vonatkozik egy 1535-ből való következő bejegyzés: «Feria secunda, in die Cecilie virginis Michael litteratus Debrezynus extitit commendatus domino preposito.» (L. o. lt. VI. Prot. 61. l.)
L. o. lt. Bercs. I. Fasc. 33. sz.
L. a registrumokról szóló fejezetet.
A notariuson és subnotariuson kívül a kancelláriában mások is működnek, mégpedig néha elég sokan. Az 1332–36 közti időből hét személynek az írása ismeretes.* Azonban ekkor Leleszen még nem igen lehetett kancellária. Az 1355–56-i lajstromban íróján kívül még hárman szerepelnek.* 1370-ből négy,* 1378-ból három,* 1413–14-ből pedig tíz kéznek az írását ismerjük.* Ezeknek az irnokoknak egy része a rend tagjaiból került ki,* másik részük a rend növendékeiből állhatott.
Múz. Kállay-cs. lt. 1. 315., 316. sz.; 2. 346., 448. sz.; 3. 429., 430. sz.; 4. 413. sz.; 5. 388., 414. sz.; 6. 384. sz.; 7. 372. sz.
A notarius, Nicolaus deák és magister Sopith. (J. t. lt. 287. sz.)
Múz. Kállay-cs. lt. 1. 1,716. sz.; 2. 1,556. sz.; 3. 1,569. sz.; 4. 1,576. sz.
U. o. 1. 1,658., 1,670. sz.; 2. 1,666. sz.; 3. 1,674. sz.
U. o. 1. 594., 599., 609., 639., 642., 649. sz.; 2. 628., 591. sz., 3. 596. sz.; 4. 613. sz.; 5. 619. sz.; 6. 689., 691., 697., 702. sz.; 7. 717., 709., 685., 663., 658., 680. sz.; 8. 721. sz.; 9. 694. sz.; 10. 670. sz.
Egy 1436-ból való oklevélfogalmazványon pl. e megjegyzést találjuk: «Per me fratrem Nicolaum» és «per me fratrem Johannem.» (L. o. lt. 1436. 31. sz.)
Ugyancsak a kancelláriában működhetett a sok litteratus, ill. magister is. Sok közöttük a «clericus chori», akik nagyrészben valószínűleg a rend növendékei.* Akad köztük egyetemi fokozatú is, pl. 1429-ben magister Gregorius baccalaureatus,* 1430-ban magister Ladislaus artium baccalaureatus.* Elsősorban a kancelláriában működnek, okleveleket másolnak stb., szükség esetén azonban a külső hiteleshelyi munkában is résztvesznek.
Ha névsorukat a rend tagjainak a névsorával összehasonlítjuk, azt vesszük észre, hogy nevük 1–4 év lefolyása alatt kimarad a litteratusok névsorából és átkerül a rendtagok lajstromába. Így 1396-ban Antonius (L. o. lt. 1396. 12. sz.) litteratusról van tudomásunk. A rendtagok között 1381–1398-ig nem találkozunk Antonius nevűvel, ez ott csak 1398-ban lép fel (U. o. 1398. 17. sz.); ezért feltehetjük, hogy az említett A. litteratus azonos az 1398-i A. rendtaggal. Jelentősebb adat a következő: 1410-ben találkozunk egy Stephanus nevű kaposi káplánnal, akiről tudjuk, hogy «ordinandus clericus» (U. o. 1410. 41. sz.). A rendtagok között azonban 1410 előtt nincsen István nevű, csak egy Stephanus litteratust ismerünk 1408-ból (U. o. 1408. 9. sz.). Azért feltehető, hogy a Stephanus litteratus és Stephanus kaposi káplán ugyanaz a személy.
L. o. lt. 1429. 48. sz.
U. o. 1430. 9. sz.
A mondottakhoz kiegészítésül az alábbiakban csatoljuk még azoknak a kancelláriai személyeknek a névsorát, akiket felkutatnunk sikerült. E névsor természetesen hiányos, mert csak azokra az írószemélyekre vonatkozólag vannak adataink, akik a kancellárián kívül a külső hiteleshelyi munkában is résztvettek, s így nevük a relatiókba is bekerült. Ez azonban csak olyankor fordult elő, ha a rendtagok száma a külső munka végzésére elégtelen volt.*
A neveket latinul közöljük. Így a névsor oklevélkritikai célokra talán könnyebben használható.
