1. A fassióknál való tanuskodás.
1. A fassióknál való tanuskodás.
A leleszi konvent működése kiterjedt mindazokra a magánjogi ügyekre, melyeket a nagyobb konventek a szokásjog alapján végezhettek. Ezeknek az elintézését, illetve a feleknek a hiteleshely előtt történt minden jogi természetű akaratnyilvánítását bevallásnak, fassiónak nevezték.* A bevallásnak megvoltak a maga feltételei és szabályai, amelyekhez a hiteleshelyeknek szigorúan ragaszkodniok kellett. Ezért a bevallás a konventnek vagy káptalannak lehetőleg teljes színe előtt történt, a működésért felelős előljáró jelenlétében.* A leleszi kiadványok is több rendtagnak, illetve az egész konventnek a fassiónál való jelenlétére utalnak.* Egész határozottan bizonyítják ezt az oklevelek végén elvétve található zárórészek.*
Erre vonatkozólag részletesebben l. a felsorolt művek b) csoportját.
Stolcz, 26–27.; Eckhart, 76. l.
A stereotip formula: «N. N. coram nobis personaliter constituti», vagy: «… nostri stans in medio, coram nobis personaliter constitutus sponte et libere est confessus…» (L. o. lt. 1507. 17. sz.)
Pl. «…Presentibus religiosis viris, fratribusque Domino preces fundentibus Philippo custode, Johanne priore, Nicolao procuratore domus et aliis ceteris fratribus interessentibus negotio premisso» (Múz. Kállay-cs. lt. 763. sz. 1354.), vagy: «Presentibus… Dominico… et prelato nostro Gubernatore Prepositure. Item religiosis Deoque devotis viris fratribus Johanne priore, Paulo custode, Anthonio Cantore ceterisque canonicis Ecclesie nostre…» (L. o. lt. 1402, 21. sz.)
A konvent első dolga a bevalló felek személyazonosságát és a köztük fennálló viszonyt megállapítani.* Erre nagy súlyt helyeztek, amit a konvent oklevelei is bizonyítanak. Ha a fél a konvent előtt ismeretlen, akkor nem kaphat oklevelet, míg személyazonosságáról indirecte meg nem győződnek.* Ez főleg oly módon történik, hogy valamelyik, a konvent előtt ismeretes fél az ismeretlen személyazonosságáról tesz tanuságot.* Ebből sok visszaélés támadt,* azért az így kiadott oklevelek Werbőczy szerint nem érvényesek.*
Eckhart, 112. l.
Egy lajstromtöredékben pl. ez a kitétel található: «Item sigillavimus unam procuratoriam… quod procuratorium non est redemptum, quia notitiam non habuimus.» (J. t. lt. 287 a. sz.)
Emellett szólnak az ilyen megjegyzések: «Item feria secunda… sigillavimus tres litteras… pro Johanne filio Stephani Nelues dicti de Ukurteluke, de cuius notitia idem Johannes de Apagh nobis fidem fecit» (J. t. lt. 287. sz.), egy 1377-i fogalmazványon: «Quorum notitia Johannes filius Abrahe nos assecuravit» (L. o. lt. 1377. 6. sz.), vagy 1390-ben: «de cuius notitia Laurentius de Helmech nos assecuravit» (L. o. lt. 1390. 5. sz.), végül 1505-ben egy signatura alatt: «Ad notitiam Gregorii Zekel de Gench» (L. o. lt. III. Prot. 6. l.).
Így 1387-ben valaki más nevében tesz fassiót. (L. o. lt. 1378. 28. sz.)
Eckhart, 113. l.
Ennek tisztázása után következett maga a bevallás. Ez háromféleképpen történhetett: 1. személyesen szóbelileg (oraculo vivae vocis) a konvent előtt, 2. személyesen a konvent kiküldött megbizottja előtt és 3. megbízólevéllel felhatalmazott közvetítő útján.* Ettől eltérőleg ismerünk eseteket, amikor a két fél részére egy-egy konventi embert küldenek ki (hatósági mandatum nélkül) s a konvent ezek fassiója alapján állítja ki az oklevelet. Így főleg birtokmegosztáskor jártak el.
Bővebben Eckhart, 114. l.
A bevalláskor a notarius rendesen jegyzetet, signaturát készít,* amelynek alapján a kancelláriában megfogalmazzák az oklevelet. A bevalláskor állapodnak meg a kiállítandó oklevél formájában* s ekkor történik az illeték lefizetése is. Ez utóbbiban azonban nincs következetesség, 3mert igen sokszor a lefizetés utólagosan történt. Erre mutat az 1355–56-i pecsételési lajstrom is.* A fassiókról felvett signaturákon sok jegyzetet találunk, amelyek rendesen vagy az oklevél kiadására, vagy a fassio lefolyására, illetőleg annak még pótlandó részeire, vagy pedig a már kiadott oklevelekre vonatkoznak.*
L. a registrumoknál.
Ars Notarialis, 1355. 206. §.
J. t. lt. 287. sz.
L. a kancellária működéséről szóló részt. – Ilyen bejegyzések pl.: «Littere debent ad manuscripta dari». (L. o. lt. Prot. Parv. 211. l. 1513.) – «Non est extradanda, quia non solvit venditori.» (U. o. 223. l.) – «Ista littera detur et emanetur tunc, quando alii fratres sui ad similem fassionem advenerint in Conventum, quos equaliter tangit.» (U. o. 227. l. 1516.) – «Excepit litteras.» (L. o. lt. I. Prot. 103. l. 1510.)
Nem érvényes a fassio akkor, ha szabálytalan, ha a fél visszavonja,* vagy ha valaki tiltakozik ellene.* Ilyenkor áthúzzák a signaturát, illetve a fassio fogalmazványát, megfelelő jegyzet kíséretében.*
L. o. lt. 1510. 34. sz.
U. o. II. Prot. 161. l. 1513.; X. Prot. 125. l. 1510.
Pl. «Non est extradata, prohibita et annihilata in perpetuum.» (L. o. lt. III. Prot. 161. l. 1513.)
