II. A birtokok első felosztása.
II. A birtokok első felosztása.
Az Árpádok kihaltával a család birtoktörténetének is lezárul az első és fontos korszaka. A szép birtokot, amit királyi adomány folytán szereztek, osztatlanul élvezték, a jövedelme közös volt. A testvérek jól megegyeztek egymással, semmi viszályról közöttük nem tudunk és ez is egyik oka annak, hogy birtokaikat minden zökkenő nélkül tudták igazgatni és fejleszteni.
Az Anjou-kor elején Károly uralma alatt mindössze két testvér él, II. Sebus és I. Péter, akik azonban többé már nem tudnak megegyezni az osztatlan birtokon, fölüti közöttük fejét a viszály és létrehozza az első osztozkodást.
Ilyen osztozkodás volt ugyan már előbb is, 1216-ban Tamás comes halála után,* azonban ez nem szoros értelemben vett osztozkodást jelentett, hanem inkább csak a kezelés megosztását, hogy a közös jövedelem annál nagyobb legyen. Itt nem volt a testvérek között semmi ellentét, ellenben Sebus és Péter osztozkodását éppen ez a körülmény, az egyenetlenkedés idézte elő és siettette. Sebus rossz gazda volt, birtokaival nem törődött, de mégis költekező módon élt, ami testvérviszály okozója lett közte és szerényen élő testvére között. Azt mondja egy 1334-iki oklevél, hogy a konyhára, ruházatra és egyéb szükséges dolgokra való kiadások miatt különítették el háztartásukat és ezzel együtt birtokaikat is.* Itt bizonyára a nyugati, finomabb ízlés és kényelem meghonosodása érezteti hatását, aminek főleg – úgy látszik – Sebus hódolt be. Persze a főúri birtokon lévő terménygazdálkodással ez nem fért meg, a földnek és a munkaerőnek kihasználása eme nyugati áramlatra még nem érett meg és ha valaki mégis e szerint akarta berendezni életét, rendesen vagyoni romlásával járt.
Fejér III. 1, 176.
«divisionem quandam suarum possessionum inter se ordinaverunt suarum racione expensarum separatim habendarum et aliorum etiam coquine ac vestibus necessariorum» ... Anj. Okmt. III. 74.
Még egy körülmény járult ehhez hozzá, t. i. Sebus, talán éppen azért, hogy életmódjához pénzt szerezzen, sokat hatalmaskodott, azonban amint az Anjouk uralma megszilárdult, I. Károly igyekezett a rendet helyreállítani, amelynek Sebusra az a következménye lett, hogy nem tudván a bírságpénzeket kifizetni, mindinkább eladósodott, mert kénytelen volt jövedelmeit zálogba adni. Testvére, Péter, fizetett ki helyette Pál országbírónak 100 márkát, amiért Csütörtökben levő részét zálogosította el neki.* Ipja, Dancs zólyomi főispán pedig 500 márkával fej- és vagyonvesztés büntetéséből váltotta ki, akinek ezért összes hegyjogát, Sumberg birtokkal együtt zálogosította el.*
Anj. Okmt. III. 456.
Anj. Okmt. III. 151.
Az egyenetlenkedés a testvérek között mindjárt a század elején megkezdődött és csaknem egész életüket betöltötte. Sebus anyja és barátai, látva a helyzetet, azon igyekeztek, hogy az osztozkodás minél hamarabb megtörténjék és közbelépésükre háztartásukat és lakásukat a testvérek el is választották. Péter kapta a szentgyörgyi házat és fekvőségét, Sebus pedig a bazinit.* Sebus megígéri ekkor, hogy három éven belül összes birtokaikat fel fogja osztani. Ezután azonban mintha Sebus odázni akarná az úgyis kikerülhetetlen osztozkodást, megbékélt testvérével, ami persze nem sokáig tartott és 1333-ban felosztják a csallóközi Csütörtököt. Péter kapja a keleti részt, Sebus a nyugatit, a piacot pedig úgy osztják meg, hogy Péter részén állatokat, állati termékeket, gabonát stb., Sebus részében pedig ipari cikkeket, bort, fát, faárukat áruljanak.* Ez már 41fontos lépés volt a felosztásban, mert főleg a piac sokat jövedelmezett Csütörtökben.
Anj. Okmt. I. 475.
Anj. Okmt. III. 42.
A következő évben Bazint és Szentgyörgyöt újra felosztják egymás között, hangsúlyozva, hogy ez nem «perpetua divisio», * amit hosszas vajudás után 1343-ban tudtak végre véghezvinni, amikor már annyira feszül közöttük a helyzet, hogy a király nagyjai elé viszik ügyüket és csak ezek közbelépése tudja a két testvért megegyezésre bírni. T. i. Sebus ekkora már teljesen el volt adósodva, jövedelmei nagyrészt zálogban voltak és Péter az osztozkodásnál nem akarta megfelezni Sebus zálogait és adósságát. A király nagyjai békéltetésére azonban Péter végre is elvállalta, hogy a Dancsnak elzálogosított hegyjog-veszteséget hajlandó ő is viselni, megosztani, de a többi Sebus által elzálogosított birtokok az ő részébe mennek át, ha valaki ki nem váltja az osztás napjáig, szeptember 8-ig.*
Anj. Okmt. III. 74.
Anj. Okmt. IV. 235.
Az osztás azonban elhúzódott a következő év május 1-re és ekkor Bazin-vár, «Sumberg» és «Wyfalw» villák és Szőlős birtok Sebus tulajdonába mentek, Szentgyörgy-vára «Ziky» és «Yuwand» villákkal Péteré lettek.* A Csallóközben Szemetet Sebus kapta, Eberhard Péternek jutott, a ménesen azonban nem tudtak megosztozni, mert Péter azt állította róla, hogy az teljesen az övé.
Anj. Okmt. IV. 272.
Július 1-én folytatták az osztást.* Elkülönítették hosszú vita után Szentgyörgy és Bazin határát, Csütörtökhely felosztása ismét nem sikerült, mert Sebus a Péternek elzálogosított részt csak abban az esetben volt hajlandó kiváltani, ha ez neki jut. Így itt maradt az előbbi helyzet és Sebus mulasztását csak késő utódai tették jóvá a század végén.
D. L. 3606.
Utolsónak maradt Csütörtökhely, amely miatt szintén nagy harc volt a testvérek között, míg Tamás országbíró elrendelte ennek is a felosztását 1353-ban. Magát a birtokot fel is osztották, azonban a két rész között nem tudott a felosztó káptalan határt húzni, mert az egész birtoknak határjárásra lett volna szüksége.*
Anj. Okmt. VI. 69.
Az eddig elmondottak foglalják magukba az első «perpetua dividio» történetét, amely a birtokviszonyok további alakulása szempontjából azért jelentős, mert ennek következtében a birtokszerzésben és a birtokok szaporításában egy szabadabb lehetőség állott elő. Nem volt többé a két testvér közös birtokhoz kötve, hanem mindegyik saját birtokát kezelte, a sajátját fejlesztette vagy apasztotta és hogy úgy mondjam, mindegyiknek külön gazdasága lévén, azt nagyobb energiával igyekezett elsősorban gyarapítani, azután kihasználni, amint ezt a két alág történeténél megfigyelhetjük.
