2. Idősebb bazini alág.
2. Idősebb bazini alág.
Sebusnak, az alág első tagjának könnyelműségét, pazarló természetét már fentebb vázoltuk és láttuk, hogy ez összeütközésbe hozta hatalmaskodásai folytán a bíróságokkal és utána pedig testvérével, Péterrel, mert ez éppen könnyelműsége miatt nem akart vele közös birtokon gazdálkodni.
A két testvér viszálya alatt halt ki a Hunt-Pázmán nemzetség Cseklészi ága, amelynek utolsó tagjáról Bukenről a testvérek azt állították, hogy az «per proximam lineam generationis» az ősük, 45tehát birtokaira igényt tartottak. 1308-ban ki is fizetik a Cseklészi-ág leánytagjait a leánynegyedre nézve* és birtokukba veszik Bukenkürti (ma Kürt), Baka és Csütörtökhely-vége csallóközi birtokokat, kizárva onnan a leányág leszármazottjait, az említett Buken leánytestvérének fiait, akik 1327-ben pert indított érte. Azonban, mivel kisült, hogy tényleg leányágon volt csak a felperesek kezén a birtok, Sebus és Péter húsz nemükbeli eskütárssal megesküdve, megkapták a nevezett birtokokat «quia nemo nobilis possessiones uni generationi communiter secundum successionem hereditariam attinentes valet ad extraneos manus alienare.»*
D. L. 1722.
D. L. 2345.
Ez az adat az utolsó, amely nemzetségi vonatkozásban a családról reánk maradt, ez egyszersmind kétségtelenné teszi azt is, hogy a Hunt-Pázmán nemzetség e két ága egy őstől származott és már ez az ős kivált a nemzetségből.
Az alág birtokszerzésére vonatkozólag, valamint az előbb, úgy itt is elsősorban a királyi adományozást kell kiemelnünk. Károlynak, majd Nagy Lajosnak az egyénisége vonzotta őket környezetébe, az udvarba és míg az osztatlan testvérek közül egyik otthon a birtokon élt, a másikat, mint a király «aule miles»-ét ott látjuk az udvarban. Sebus fia, I. János, ilyen udvari miles volt. Zsigmond alatt bátran küzdenek mindnyájan a husziták ellen, akik az ő birtokaikat is pusztították. II. György a galambóczi csatában «uti athleta strenuus et pugil fortissimus» harcolt. IV. Péter részt vett a rigómezei ütközetben és általában úgy Zsigmondot, mint utódait nehéz helyzetükben hűen támogatják. Ezért Zsigmond már II. Miklóst, majd fiát II. Györgyöt a fontos visegrádi vár élére állítja, I. György pedig pozsonyi főispán lesz.
Ezekért a szolgálatokért, valamint a másik alág, úgy ők is nagy adományokat szereznek, amelyek közül főleg az Anjouk alatt több adományból az országra is haszon hárul, ami az Anjouk számító politikájára vall. Már I. Sebus megkapja Károlytól 1339-ben azt a jogot, hogy Szentgyörgy és Bazin várak, nemkülönben tartozékaik területén bányákat nyithasson,* ami a királynak is hasznára volt, mert egyrészt az urburát megkapta, másrészt pedig arra ösztönözte Sebust, hogy eme jelentős adományt igyekezzék minél jobban kihasználni és vele vagyoni helyzetén javítani. Hogy pedig Károly elérte célját, bizonyítja Lajosnak egy 1363-ból kelt levele, amelyben ő reá bízza Sebus fiára Jánosra az urbura kezelését is, ami azt bizonyítja, hogy a bányászat megindult és Lajos eme engedményével még csak tovább akarta buzdítani Jánost, amint a záradékban meg is mondja: «Ipse etiam possessionem Sumberg predictum populorum multitudinem augmentare et al˙s utilitatibus decorare, prout magis valet et potest, studeat et laboret cura vigilanti.»* Sumberg volt t. i. a központja a bányászatnak, illetve itt nyitottak még ekkor csak bányát.
Anj. Okmt. III. 571.
D. L. 7933.
Sebus fiait 1371-ben statuálja a pozsonyi káptalan Torony pozsonymegyei birtokba, az adománylevél azonban nem maradt ránk.*
D. L. 5963, 5964.
II. Miklóst és I. Györgyöt 1418-ban a szintén pozsonymegyei Magyarbel birtokba vezetik be Zsigmond parancsára* és még ebben az évben nekik adja az ugyanabban a megyében fekvő Vedrődöt.*
Károlyi csal. lev. t. II. 47.
D. L. 12,037.
Sebus könnyelműsége folytán elidegenített birtokjogaikat is ők szerzik vissza. 1396-ban váltják ki a zálogból Csütörtöknek a felét, ami vásárjával nagyon jelentős jövedelmi forrás volt.* A csallóközi Szemetet a Kanizsayaktól, akikhez Pál országbírótól került, már Sebus fiai kiváltották.*
Anj. Okmt. III. 281.
D. L. 5641.
Ez az ág az, amely a birtokszerzésben egy új módot honosít meg, t. i. házasság útján gyarapítják nagy mértékben birtokaikat, ami más tekintetben is igen nagy jelentőségű. T. i. számításból összeházasodnak a politikai életben legnagyobb szerepet vivő családok leánytagjaival, ami a mellett, hogy legtöbbször nagy birtokszerzemény járt vele, hatalmukat és befolyásukat is igen emelte azáltal, hogy a kor arisztokrata családjaival rokonsági összeköttetésbe kerültek.
Sebus felesége Dancsnak, a zólyomi főispánnak a leánya volt és hatalmas ipja váltotta őt ki 46a halálbüntetésből, sőt a végén még elzálogosított birtokjogait is visszakapta a zálogösszeg lefizetése nélkül, mert Dancs ezt leányára Sebus feleségére hagyta és fiaira, akik azonban igényeikről lemondtak Sebus javára.*
Anj. Okmt. III. 515, 518.
Unokája, II. Miklós, elvette Hédervári Jakab leányát, Klárát és az apa veje iránti szeretetből 1394-ben beleegyezett, hogy a sopronmegyei Ruszt avagy Cyl birtokot, amely zálogban volt, a maga részére kiváltsa.* A család azonban nem nyugodott oly könnyen bele e nagy birtok elvesztésébe, hosszú pör keletkezett és végre 1454-ben az országbíró Miklósnak ítélte végérvényesen a birtokot, csupán azon 200 forint megfizetésére kötelezte, amennyiért kiváltotta a birtokot.*
Nagy: Sopron vm. okltr. I. 516, 632.
D. L. 11,875, 7936.
Nagy jelentőségű volt I. György házassága, aki elvette Lajos, majd utána Zsigmond király egyik idegen eredetű, kiváló hívének, Ozdrovszky Miklósnak a leányát, Iratnát. Ezzel a házassággal nagy kiterjedésű szerzemények jártak. Iratna családjának u. i. volt birtoka a Csallóközben, Lég, amelyet Iratna testvére, Przedpelka halála után Miklós teljesen magához váltott, t. i. felesége testvéreit 1000 forinttal kielégítette.*
D. L. 8163, 8958.
Iratna másik testvére, Prespelkon, atyja halála után is hű szolgája maradt Zsigmondnak, ott látjuk mellette az udvarban és így a birtokok forrásához nagyon közel volt. Mint jó rokon azonban hűen képviselte György érdekeit is és így történt, hogy mikor 1397-ben magszakadás folytán a Csallóközben Nagyszarva, Kisszarva, Magyar (ma Nagy- és Kismagyar) és a Pozsony mellett fekvő Királyfalva (ma Királyfa) birtokok a királyra szálltak, prespelkon felkérte ezeket magának, valamint György és Iratna testvéreinek és ez utóbbi két fiának, Péternek és Lászlónak.* Ezek a birtokok mind György birtokai között feküdtek, így tehát sorsukat nem kerülhették el. 1401-ben nem férnek meg többé felesége testvérével, Györggyel, a pozsonyi káptalan megosztja közöttük a birtokokat* olyan feltétellel, hogy bármelyik fél, ha el akarná idegeníteni a saját részét, azt csak a másik félnek idegenítheti el. György célját elérte, mert már a következő évben, amint egy 1429-ből reánk maradt osztálylevélből olvassuk,* Iratna testvére, György királyi beleegyezéssel 900 forintért eladta jogait Györgynek, kit a pozsonyi káptalan így az egész birtokba statuált.
D. L. 8221, 8235.
D. L. 8648.
D. L. 12,037.
Amint az 1401-ben kelt osztozkodó levélből kitűnik, e birtokokon intenzív földmívelés folyt, csupa népes sessiókkal, jó karban levő épületekkel, amelyek előbbi gazdájuk gondosságára vallanak. György tovább fejleszti főleg Szarvát, 1410-ben Zsigmondtól kedden vagy pénteken tartható heti-vásárengedélyt eszközöl ki, ami a helység jelentőségét emelte.*
D. L. 9618.
Az eddigi szerzeményei igen jelentősen fokozták Györgynek jövedelmeit is, különösen ez utóbb említett szerzemény, ami által sikerült neki 1423-ban a hatalmas kiterjedésű Sempte várát is megszerezni. Zálogbirtokosa a lengyel származású Musticius, aki pénzzavarai miatt kénytelen a várat elzálogosítani. Nagyon kapóra jött ez Györgynek, hiszen birtokai ekkor már úgyis a vár határáig terjedtek, de meg mint vámhely nagy jövedelmet jelentett, mert a Nagyszombatba vezető kereskedelmi útvonal, a mely itt ment keresztül, nagy forgalmú volt, a vár megszerzésétől tehát ennek folytán birtokának népességére is előny származott, 10,500 forintért veszi zálogba Musticiustól, amelyhez ekkor Sempte város, Szopornya, Szeli, Vezekény, Szered, Farkashida, Keresztúr, Egyházassur, két Kissur, (mai Németsur, Váltassur, Nagysur helyén keresendők), Szentábrahám, Diószeg, Macséd (ma Kis- és Nagymecséd) tartoztak három vámhellyel.*
D. L. 11,300, 11,332.
György azonban nem birtokolhatta békésen, mert Musticius testvérének a fia, míg Musticius Lengyelországban járt, Garai nádor által felét restatuáltatta magának, mint ami őt atyjának Musticiussal közösen birtokolt birtokából megilleti.* Az óbudai apácák ama panaszára, hogy Musticius önkényesen foglalta el a várhoz az ő birtokukat, Diószeget, ezt pedig azoknak recaptiválják.*
D. L. 6988.
Fejér X. 6, 376.
Musticius midőn visszajött Lengyelországból, 47megváltoztatta a helyzetet, ismét Györgyöt statuáltatta az egész birtokba,* de nem sokáig tartott birtoklása, mert Zsigmondnak a huszita harcok miatt szüksége lévén a várakra, elvétette ezt Györgytől és helyette átengedte neki a kőrösmegyei Szaplonca várát.*
D. L. 11,365.
D. L. 11,514.
1400 körül az egész alági birtok a két testvér kezére került, mert I. János fiai utód nélkül haltak el. A testvérek részére nagyon kedvező volt a helyzet, amit I. György ki is használt. Ő a nagyobb birtokszerző és öröklött birtokaihoz a királyi adományokon kívül más úton is nagy birtoktesteket szerez. Látjuk nála a tudatos törekvést, hogy birtokait egy birtoktestté kapcsolja össze és e célból igyekszik megszerezni a közben levő szórt nemesi birtokokat. 1394-ben a Vödröd közelében fekvő Körtvélyest 200 font dénárért megveszi tulajdonosaitól, 1398-ban pedig a csallóközi Nádasdot szerzi meg 600 forintért.*
D. L. 12,037.
Ez a nagy birtokszerzés magában hordta az egyenetlenkedés csiráit is. Miklós rossz szemmel nézte testvére nagy gazdagodását és féltékenyen a maga hatalmára, csakhamar kitört közöttük a viszály, ami az ő életükre megakasztotta birtokaik fejlődését. A baj, úgy látszik, abban volt, hogy Miklós nem volt olyan élelmes és ő az egy Ruszton kívül mást nem tudott szerezni, György viszont, aki szerencsés házassága folytán nagy és jövedelmező birtokokat szerzett és ennek folytán megnövekedett jövedelmeiből még vett is birtokokat, magának tartva fenn azok jövedelmét, nem volt hajlandó megosztani azt testvéreivel. Erre kitört közöttük a viszály, természetesen ismét a szerzett birtokok körül. Ezek, t. i. jogszerint a szerzőt egyedül illették, de Miklós ezekből is részt akart, azzal érvelve, hogy ezeket, illetőleg ezek egy részét az atyjuktól öröklött, tehát így közös pénzen szerezte. 1412-ben az ítéletet választott bíróságra bízták, amelynek közbejöttére Miklós kivonta magát a perből és követelését megszüntette. 1425-ben azonban a pert ismét felújította, de rajta vesztett, mert «in facto calumpnie» elítéltetett, mivel egy egyszer már visszavont pert felújított.* Miklós még ekkor sem nyugodott, a király elé vitte ügyét, sőt halála után fiára, II. Györgyre hagyta, aki azonban a pert 1429-ben teljesen elejtette és a szerzett birtokokat 1425-től kezdve – már csak azért folyt a per – teljesen átengedte György fiainak.*
D. L. 12,041, 11,686.
D. L. 12,037.
Az öröklött birtokokat 1425-ben megosztották, az osztás előtt azonban a pozsonyi káptalan felbecsülte a testvérek birtokait és az erről fennmaradt levél* nagyon tanulságos képet ad a két testvér birtokviszonyairól, azok jövedelmet adó tartozékairól, berendezéseiről és kiegészítve a felosztó levéllel,* tisztán láthatjuk a család rövid idő mulva bekövetkezett fénykorának alapjait, amelyre azt a nagy utódok építették.
D. L. 11,718.
D. L. 11,726.
Bazin várához a következő birtokokat tartoztak: Bazin város, Czajla, Sumberg, Limbach, Prácsa (Szőllős) Felső- és Alsóiszgrub (ma Német- és Horvátguráb, amint már fennebb említettük) Schweinsbach, Neufeld birtokok és villák. Tartozik hozzá ezeken kívül 10 kasza rét, 40 eke makkos erdő, 2 eke bárdos erdő. A váron kívül levő öröklött birtokaik Magyarbél, Pomsa (Záp), Németsók, Báka, Felsőkürt, Bukenkürt, Szemet, Eberhard mellett egy kúria, Torony, Csütörtök és végül Tyukod.
Ezeken a birtokokon összesen 791 népes és 37 néptelen jobbágytelek van, ebben azonban nincsenek benne az inquilinusok és egyéb főúri népek sessiói, amelyek nem adóztak, illetve nem volt külsőségük, ezek csak a felosztásnál kerülnek felsorolásra. Van ezen kívül 17 eke saját használatban levő föld, 508 kasza rét és kaszáló, 49 eke makkos és bárdos erdő, 11 felül csapó malom, amelyeket állandóan üzemben lehet tartani, Újfalu, Pomsa, Bekenkürt és Szemet birtokokhoz pedig jól jövedelmező dunai halászat tartozik. A felosztásból látjuk, hogy tartozott a birtokokhoz gyümölcsös is.
Ezeket a birtokokat és a hozzájuk tartozó haszonvételi forrásokat különítették el, amelyekhez hozzájárult György részéről az ő hatalmas szerzeménybirtoka, Miklós részét meg fiai és unokái gyarapították szintén nagy arányokban. Mikor pedig 1446-ban a kihalt idősebb szentgyörgyi alág birtokai II. Miklós és I. György fiai kezére kerültek, a birtokoknak, e nekünk szokatlan, de e korban köznapi kumulációjában jelent meg a cselekvés színterén a család két legkiválóbb 48tagja, III. János és Zsigmond, akik birtokaikból egy territóriális fejedelemségszerű képződményt fejlesztve, már-már úgy látszott, hogy sikerül nekik a keleti német nagybirtokosok mintájára alapítani meg hatalmukat.
Mielőtt azonban áttérnénk a továbbfejlődés rajzolására, a második családi osztozkodás leírására, szenteljünk egy kis időt azoknak a tárgyunk szempontjából jelentős megfigyeléseknek, amelyeket a két alág fennebb vázolt birtokrészeiből az ági osztozkodásról fennmaradt levelekből levonhatunk.
***
Láttuk a második fejezetben, hogy az osztatlan birtoklással a család tagjai milyen nagy birtokokat szereztek, addig ezeket már nem tudták fejleszteni, hogy akár az Árpád-kor végén, akár az Anjou-kor elején bele tudtak volna nyúlni a pártharcokba.
Mikor azután az Anjouk uralma megszilárdult, erre nem is volt alkalom, mert ezek a nagy birtokban rejlő energiát gazdaságosan ki tudták használni, úgy hogy abból haszon hárult az országra, de viszont az urak is szívesen lettek eszközeivé e politikának, mert jutalmát, hasznát maguk is érezték.
Nem akadályozták meg Károly és utána Lajos a nagybirtok fejlődését, bár Károlynak vele szemben szomorú tapasztalatai voltak, sőt előmozdították, de úgyhogy energiáját lekötötték, tehát megakadályozták kilengéseit.
Nagy adományokat adnak, de sok közöttük az eddig még műveletlen föld. Bányaművelésre adnak engedélyt; megengedik, hogy várakat építsenek, hogy birtokaikon vámokat szedjenek; de mindezt csak azért, hogy annál jobban tudják teljesíteni a nemzet életében feladataikat. Nem is lehetett volna a fejlődést megakasztani, amint ezek az uralkodók gyorsan belátták és szerencsésen úgy látták be, hogy a módot is mindjárt megtalálták, amellyel a további fejlődést hasznos irányban lehetett vezetni, t. i. állami célok szolgálatába állították a nagybirtokot.
Ebbe a folyamatba kapcsolódtak bele a Szentgyörgyi és Bazini grófok is. A királyok nagy adományokat adnak nekik is immunitásokkal és egyéb privilégiumokkal. I. János 1361-ben engedélyt kap Nagy Lajostól, hogy Bazin várához tartozó bármely birtokán új erősséget építhet.* Amint láttuk, adományként sok lakatlan területet kaptak, amelyeket a két alág tagjai benépesítették, így Gajárt, Kislévárdot, Szőllőst. Birtokaikon a forgalmat vásárok tartásával teszik élénkebbé, amelyeket a király engedélyez nekik. Sumbergben bányát nyitnak, azt felszerelik. Mindez azt eredményezte, hogy az országnak nagy hasznára váltak és e mellett a saját erejük is gyarapodott.
D. L. 5090.
De birtokaikon belső építőmunkát is végeztek ami szépen kitűnik idősebb Tamás hagyatékánál, valamint II. Miklós és I. György osztozkodásánál.
Birtokaikon teljesen a várrendszert fejlesztették ki. A várak voltak a birtokok központjai, mintegy őrei. Bazin, Szentgyörgy és Eberhard, ez a három váruk volt, amelyek békében az úrnak lakásául szolgáltak, háborús időben pedig védelmet nyujtottak. Erre is voltak berendezve. Bazinnak például kettős fala volt és hatalmas védőárok vette körül. Mindhárom váron erős toronykiképzések voltak és ezekben volt a börtön, a nagy közös terem, palatium, a várkápolna. Magában a várban ott laktak az úrnak szolgálatában udvari népsége, sütők, szakácsok stb. Kisebb-nagyobb lakószobák voltak a várban, pincékkel, éléskamrákkal, veszély esetére kúttal is el volt látva. Ezek a várak azután az úrnak feltétlen védelmül szolgáltak, minden szükségessel felszerelve, úgy védelmi, mint a kor műveltségéhez képest kényelmi szempontból is.
A várak mellett, hatalmukat és politikai befolyásukat hatalmas birtokaikra és azokból folyó nagy jövedelemre alapítják. A várak alatt mindegyiknél virágzó földesúri községek fejlődnek ki, amelyeket kiváltságokkal is ruháznak fel, így pl. Szentgyörgy, amelynek földesúri szabadsága és külön szokásjoga van, amely szerint ítélt.* Ezek a városok magas cenzust fizetnek az úrnak.
D. L. 6998.
A felosztásokból kitűnik, hogy néptelen jobbágytelek birtokaikon alig van, ami van is, a Zsigmond alatti bizonytalan idők következménye. Általában nagyon intenzív művelést űznek és jövedelmüket még csak fokozza az a körülmény, hogy nagyon sok jobbágy fél-, negyed-, sőt nyolcadtelken gazdálkodik, ami azt jelenti, hogy míg az államkincstárnak csak egész telkek után adóznak, 49addig a földesúrnak minden kisebb telek után tartoztak, tehát ez a földesúrnak kedvező körülmény volt.
Jobbágyaik egy része más földesúri haszonvételeken helyezkedett el. Így birtokaikon, főleg a Duna mellett malmokat építettek, amelyeket jobbágyaiknak bérbe adtak. Láttuk, hogy a bazini alágnak 11 ilyen vízimalma volt, amelyek alól a víz sohasem száradt ki, tehát folyton őrlésre alkalmas állapotban voltak. Kiterjedt halászatot űztek, főleg a Dunában sok piscinájuk volt, ahol sagénával, zegiével, hálóval, sőt varsával fogták a halakat, leginkább vizát, de más fajtákat is. Hogy ez milyen jelentős volt, megítélhetjük abból a sok hatalmaskodási perből, amely piscináikért folyt.
Jövedelmüknek egy nagyon gazdag forrását képezte az ú. n. hegyjog.
Amint Kovács Ferenc kimutatta,* a nyugati városok, amelyek a nyugati kereskedelmet irányították, nagyarányú bortermelést űztek, mert hiszen ez volt egyik fő kiviteli cikkük. Így látjuk Nagyszombat-, Pozsony-, Sopronnál, amelyek sok szőlőt művelnek a velük határos földesurak birtokain és ezek között a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokain is.
A pozsonyi városgazdaság a középkor végén.
A viszony a földesurak és városok között szerződésen alapul, amelyet eleinte kölcsönösen állapítanak meg, később azonban bizonyos szokás fejlődött ki e tekintetben, míg Nagy Lajos 1351-ben az ilyen szőlőművelőket a tized megfizetésére kötelezte a földesúrnak.
Rengeteg viszályra adott azonban okot ez a viszony, mert a grófok állandóan többet követeltek, amit úgy akartak elérni, hogy akadályozták a városokat a szőlő megművelésében, a bort csak a grófok jobbágyai kocsijain szállíthatták el, sőt megtörtént, hogy egyenesen a szüretet akadályozták meg. A városok viszont erősen védekeztek, bár néha ők is túllépnek a határon, mert egyszerűen nem akarják megfizetni a haszonbért. 1351 után küzdenek a tized ellen, igyekeznek az alól magukat felmenteni.
1295-ben Kozma fiai, Kozma és Pál így egyeztek meg a nagyszombati polgárokkal: cenzus gyanánt évenként egy egész szőlő után 3 penza bécsi denárt, fél után 60 és negyed szőlő után 30 denárt fizetnek, a regisztratornak megfelelőleg 4, 2 vagy 1 denárt, a terragium két akó bor volt és két denár, a bor elszállítása alkalmával pedig vám gyanánt minden tunella után 6 denár. Megadják a grófok az engedélyt arra is, hogyha valamelyik polgár örökös nélkül hal el, szőlőit 40 denár lefizetése után bárkinek elhagyományozhatja, ami mindkét félre nagy haszonnal járt.* A tulajdonjog természetesen a grófoké maradt ilyenkor is. Szőlőt azonban nemcsak városi polgárok műveltek a grófok birtokain, hanem jobbágyok is, sőt van rá eset, hogy familiárisnak is adnak szőlőt.*
Wenzel XII. 571.
Ezeket az adatokat a már idézetten kívül a következő oklevelekből vettem: Wenzel VIII. 305.; Anj. Okmt. II. 190.; Fejér VIII. 4, 77; D. L. 2277.
Ezekben vázolhatnánk röviden jövedelmi viszonyaikat, mert urbáriumok birtokaikról nem maradtak ránk és így a jobbágyszolgáltatásokat megállapítani nem tudjuk, csupán a későbbi időkből oklevelekben nagyon elszórtan találunk erre néhány adatot, ami azonban inkább csak pénzszolgáltatásaikra ad nagyon hiányos felvilágosítást.
A két alág tehát birtokait úgy terjedelem, mint megművelés és ezáltal jövedelmezőség szempontjából is nagyon fejlesztette, előrevitte.
A nagybirtok megművelése kétféle formában történt, t. i. vagy jobbágytelkekre felosztva kiadták megművelésre vagy pedig saját gazdaságuk keretében használták. Az előbbi volt a szélesebb keretű és általános, saját művelésükben kevés föld volt, azonban – amin az osztálylevelekből kitűnik – csaknem minden birtokukban megtaláljuk ezt is kisebb vagy nagyobb terjedelemben. Az idősebb Tamás halála utáni osztozkodásnál erre vonatkozólag így szól az oklevél: «Ceterum terras arabiles ad eorum propria aratra spectantes, in quibusvis eorum possessionibus adiacentes... partim ipsi Petro Groff et fil˙s partim vero fil˙s Themmel reliquissent».* Az osztozkodást megelőző becslés szerint Bazini Miklós és György osztatlan birtokán 16 eke saját kezelésben levő földet vettek fel.*
D. L. 10,758.
D. L. 11,718.
Ezeket a földeket részint a jobbágyok művelik, az úrnak köteles szolgáltatás fejében, részint az ú. n. inquilinusok, földhözragadt zsellérnépség, amelynek csak belsősége van, amelyen lakik. Házaik a jobbágyok házai között állanak és «50Hofstart»-nak nevezik az oklevelek.* Ezek különben alacsony udvari szolgálatot is teljesítenek, más esetben viszont ipari munkával adóznak.*
D. L. 11,726. «...domos inquilinorum hofstat vocatas...» «una sessio inquilini sine agris et terris arabilibus wulgariter hofstat dicta...»
D. L. 10,758.
Az úr saját kezelésében levő gazdasághoz kell számítanunk az oklevelekben kúria vagy allodium néven szereplő földesúri udvarokat is, amelyekhez rendesen szántóföld, de olykor csak rét és legelő tartozott. Egy ilyen kúriához, «que vocatur ffaristal», amely Eberhard vára közelében fekszik tartozik egy eke föld, 32 kasza rét, 36 nyíl hosszú és két kődobás széles Duna. Rendesen egy sessiónak felelt meg, de néha nagyobb is és állanak rajta magtárak, csűrök, istállók és egyéb gazdasági épületek. A kúria nagyságához képest megfelelő számú jobbágyot is telepítenek oda, akik a kúria körüli szolgálatokat végzik.
Meglehetősen sok kúria volt a grófok birtokain és nem egyszer ezzel jutalmazták hű familiárisaikat is.*
D. L. 7994, 1394.
Összefoglalva tehát a mondottakat, megállapíthatjuk, hogy e két alág nagy kiterjedésű birtokszerzésével, földjeik intenzív művelése által, azok hasznothajtó tartozékai gondos kihasználásával olyan nagybirtokot teremtettek meg, amelynek urai a közhatalom meglazulásával és az idők alkalmas voltával, erre mint hatalmi alapra támaszkodva, az országra nézve károsan nyúlnak bele annak kormányzásába, sőt megkísérlik azt, hogy a saját területeiken a királyi hatalomtól teljesen függetlenítsék magukat, amint azt a következőkben látni fogjuk.
