1. Idősebb szentgyörgyi alág.
1. Idősebb szentgyörgyi alág.
I. Péter, az alág alapítója rendezett vagyoni, birtokjogi viszonyok között élt és hogyha egész életét úgyszólván igénybe nem veszi a testvérével való viszálykodás, birtokait bizonyára nagy mértékben gyarapította volna. Amint láttuk, neki az osztozkodásnál egy nagy ménese volt, amit saját szerzeményének állított; testvérének pénzt adott kölcsön és mikor Sebus elzálogosította Dancsnak a hegyjogát, hangsúlyozva tette a feltételek közé, hogy Péter csak harmadsorban, az ő fia után válthatja ki a jövedelmet Dancstól,* ami arra enged következtetni, hogy Péter könnyen ki tudta volna váltani, ha testvére neki erre a lehetőséget megadja.
Muz. Törzsanyag. 1335.
Az osztozkodás után már Pétert is, de főleg az alág többi tagjait hosszú visszavonulás után ott találjuk ismét a királyi udvarban. A király környezetében vannak, elkísérik harcaiba és egyéb útjaira úgy Nagy Lajost, mint utódját Zsigmondot. Részt vesznek a galambóci csatában, majd a rigómezei ütközetben, idősebb Tamás Jodok morva őrgróf fogságába is esik. Tamás különben 1377-től kezdve állandóan közhivatalokat is viselt, kezdi mint nyitrai ispán, majd mint ujvári várnagy és tárnokmester Nagy Lajosnak kiváló híve, mint horvát-szlavon bán Mária királynő ügyét szolgálja rendületlenül s végre Zsigmond alatt mint országbíró fejezi be földi pályáját.*
Ezeket az adatokat az adományoknál később idézendő oklevelekből vettem.
Ilyen szolgálatokkal természetesen nagy érdemeket szereztek, amelyeket a királyok nem hagytak megjutalmazatlanul és hogy tényleg az érdemeket jutalmazták, az ebben az esetben is nagyon jól kitűnik. Tamás volt ugyanis az alág legnagyobb 42birtokszerzője, aki t. i. a közhivatalok viselésével erre magát legérdemesebbé is tette.
A birtokszerzésnek továbbra is fő tényezője a királyi adományozás és ebben a tekintetben az Anjouk is elég bőkezűek voltak. Azonban ők a nagybirtokból származható esetleges veszedelem ellen magukat körülbástyázták, hatalmukat megerősítették, ami lehetővé tette részükre az adományozást, sőt azt is, hogy a nagybirtokot szándékosan erősítsék. Ez hatalmukon csorbát nem ütött, ellenben egy erős birtokarisztokráciát teremtett nekik, amely feltétlen hívük volt és amely, amint Nagy Lajos alatt látjuk, dicsőséget hozott a magyar névre külföldön is, ahova ugyan privilégiumai értelmében nem volna köteles menni. Ennek az arisztokráciának tagjai a Szentgyörgyi és Bazini grófok is és mint ilyenek, birtokaikat és hatalmukat erősen gyarapítják.
1363-ban Lajos király I. Péternek és három fiának Csütörtökben ius gladii-t ad.* 1369-ben Eberhard birtokukból a Dunán szabad révet enged, de csak ekkor már néhai Péter három fiának és jobbágyaiknak, másoknak, akik áruikkal akarnak a szigetre bemenni, a pozsonyi révet kell használniok.*
Fejér IX. 3, 345.
Fejér IX. 4, 170. «ipsi et eorum heredes in possessione eorum Eberhard vocata in fluvio Danubii pontem seu navigium pro transvectantium commodo et utilitate in perpetuum tenere et servare possint et valeant.»
Az osztásnál is szereplő Szőlőst idősebb Tamásnak és testvérének Jánosnak új adományként adja 1364-ben.* A terület teljesen lakatlan volt.
D. L. 8320. «terram nostram regalem vacuam et habitatoribus destitutam Dornuk alio nomine Zeuleus... ab omni conditionaria servitute absolutam et exemptam.»
Ugyanilyen lakatlan birtokokat kapott Tamás másik testvérével, Péterrel 1377-ben, Kislévárdot és Gajárt*: akkor magyarul Öregháznak és németül hívták Gaywárnak. A két birtok útjában volt az akkori holicsi kereskedelmi útvonalnak, ami éreztette is hatását. A benépesítés nagyon gyorsan ment, amit mi sem mutat jobban, minthogy Lajos király három év mulva Gajárnak szerdai hetivásárt engedélyez.*
D. L. 6432., 6582.
D. L. 6747.
Az előbb említett évben kapják Trochmann német lovag hűtlensége folytán a királyra szállt «Zazlup» várat a tartozékaival, ami azonban nem volt sokáig a birtokukban, mert midőn idősebb Tamás Jodok fogságába esett, kénytelen volt a váltságösszeg fejében eladni eme várat a Kanizsayaknak.*
D. L. 6475. Nagy: Sopron vármegye története. I. 512. E vár Csánki szerint a mai Oszlop vidékén keresendő.
Tamás testvére, Péter, azon hű szolgálatokért, amelyeket Lajos királynak, majd Máriának, végül most Zsigmondnak tett, adományul kapja 1390-ben Borostyánkő királyi várat összes tartozékaival.*
D. L. 7613., 7615., 7650.
Ugyancsak Zsigmond adja Tamás bánnak két évvel később a pozsonyi várhoz tartozó «Seempl˙er» királyi udvarnoki földet,* teljes tulajdonjoggal és a rajta lakó udvarnokok fölötti bíráskodással is. Ezt az egész területet egy földesúri kúriává, allodiummá alakította Tamás és amint a halála utáni osztozkodó levélből kitűnik, nagy gazdasági épületek voltak rajta istállókkal. Ma már nem létezik.
D. L. 7764.
Ebben az időben kapta idősebb Tamás a csallóközi Torcs-birtokot is, azonban csak a pozsonyi káptalan bevezető jelentése maradt reánk 1395-ből.*
D. L. 8040.
Mint odaadó párthívét, Lajos követül is alkalmazta Tamást. 1382-ben Morvaországba küldte követségbe, amely 1784 forintjába került Tamásnak és Lajos már előbbről is tartozott neki 1000 forinttal. Elzálogosította tehát neki ezeknek az adósságoknak a fejében «Csanak», «Sárfő», «Csataj»-t, a mai Felső- és Alsónyaradot, akkor egyszerűen Nyarasdnak nevezve. Zsigmond pedig 1393-ban ezeket adományul adja Tamásnak.*
D. L. 7893. Csanak, amint egyéb oklevelekben is van említve, a bazini várhoz tartozó helység volt, de ma már nem létezik.
Megszerezte Tamás a csallóközi nagy kiterjedésű Fell-birtokot is. Átengedte t. i. ezért cserébe a morvaországi Gőding-erősséget, amelyet neki Jodok morva őrgróf zálogosított el.*
D. L. 8454., 8640.
Zsigmondnak ez a vár ugyanis nagy jelentőségű volt, mert a holicsi kereskedelmi útvonal erre ment keresztül Brünn felé, tehát így itt a kereskedőket megfelelően védhette.
A sopronmegyei Egyházasfalu, Keresztény és 43Bő falvakat a János-lovagok adták neki évi 100 forint cenzus ellenében, hogy mindaddig, amíg a rendhez hűek lesznek, úgy Tamás, mint utódai birtokolják.*
Fejér X. 1., 179.
E nagymérvű adományok mellett egyéb úton is szereztek birtokokat.
Már az alág alapítója igényt emel az Ivánka mellett levő Papfa nevű birtokra a pozsonyi káptalannal szemben 1334-ben, azonban csak felét tudta megszerezni.*
Fejér VIII. 4., 258.
Tamás testvérével, Péterrel, együtt vette meg 1250 forintért a csallóközi Pruckot (ma Hidas).*
Ezekre nézve l. a Tamás hagyatéka fölött keletkező perre vonatkozó D. L. 10,011 sz. oklevelet.
Sebus utódaival karöltve átiratják II. Endre adománylevelét a távolfekvő «Keykus» és «Fenteus» erdőségről 1397-ben,* ami bizonyítja, hogy ez a hatalmas birtok még a kezükön volt. Sőt itt irtásokat is végeztek.
D. L. 174.
Idősebb Tamás vett egy házat Pozsony városában is és mivel a polgárok nem tudták megakadályozni, hogy a hatalmas főúr ott megvesse a lábát, egy kötelezvényt állíttattak ki vele, amelyben kötelezi magát, hogy a házat olyan jogon fogja bírni, mint minden pozsonyi polgár és a vele járó terheket «simili modo» fogja viselni;* úgy látszik azonban, hogy szépen megegyezett a polgárokkal, mert semmi panasz nem hangzik el a polgárok részéről.
Fejér IX. 7, 411.
A birtokok gyarapításának egyik módja, amely főleg később játszott szerepet, már ekkor kezdődött. T. i. a birtokaik között vagy azokhoz közel fekvő földeket igyekeztek megszerezni, ha szépszerével nem ment, némi presszióval, ami a későbbi nagy hatalmaskodásoknak mintegy megelőzője.
1382-ben Tamás meg akarja szerezni a Soprontól nyugatra fekvő Kertes és Nádasd helységeket, azonban prohibitio folytán ez meghiusult.* Szintúgy eltiltják a Kanizsayak Széleskút és Pordán megvételétől.*
Nagy: Sopron vármegye története. I. 461.
Sopron vm. okltr. I. 451.
A Csallóközben szeretnék birtokaikat kikerekíteni és erre irányul az egész harc, amit a bősi Ördög-család ellen folytatnak. Szeretnék t. i. megszerezni Bőst, Karcsát és Várkonyt. Szándékuk azonban nem sikerül.*
H. O. II. 162, 164. Múz. törzsanyag 1401.
Az Anjouk alatt az ilyen törekvésekre, ha megpróbálták is, még korai volt az idő. Úgy I. Károly, valamint Nagy Lajos idejében a belső rend erős alapokon nyugodott és efféle túlkapásokat nem tűrt meg.
Az alág tagjai különben békében éltek egymással, új osztályt csupán idősebb Tamás halála után csináltak, aki fiúörökös nélkül költözött el a világból.
Hatalmas vagyont gyüjtött össze és testvére, valamint másik testvére János fia, sőt unokái már Tamás életében igyekeztek birtokaikból minél többet megszerezni. Már 1400-ban ráhagyta ifjabb Tamásra, valamint fiaira a Zsigmondtól kapott Csataj, Grub, Nyarasd birtokokat.* Ezzel szemben rögtön halála után testvére, idősebb Péter foglalta el összes birtokait az elhagyományozottakkal együtt és öt évig nyugodtan használta, mert ifjabb Tamás, miután békés úton nem tudott megegyezni Péterrel, csak ekkor, 1412-ben vitte a királyi kúriába az ügyet.
D. L. 8556. Az itt említett Gurab, amit a későbbi levelek Felső- és Alsó Aisgrub névvel emlegetnek, ma Német- és Horvát-gurab néven ismeretes Pozsony megyében.
A vita főleg és elsősorban a szerzett birtokok körül forgott. Péter nem akarta akceptálni testvére előbb említett hagyományát és felhozta, hogy ő fizette ki idősebb Tamás feleségének hitbérét, hogy Eberhard vára visszaváltásáért – ez u. i. a Mária uralma alatti zavaros időkben Procop őrgróf kezébe került – ő fizetett testvérével együtt 1900 forintot, tehát ennek fele visszafizetése ellenében hajlandó csak a várat megosztani, amire különben királyi privilégiumuk is van.* Csataj- és Csütörtökben levő birtokrész pedig az idősebb bazini alágnál van zálogban, Tamás hatalmaskodása fejében.
D. L. 9458.
Erre a felek között egy hosszú vita keletkezik, ami miatt a választott bírák nem tudnak csupán részleges ítéletet hozni.* A pert Péter újra felvéteti, 44amelynek lefolyásáról azonban semmi emlékünk nincs, sőt úgy látszik, Péter visszavonta követeléseit, mert 1420-ban egy 1412-ben kelt diviziós levelet iratott át Eberhard a pozsonyi káptalannal, amely még Garai nádor első 1412-ben kiadott mandátumáról készült.*
D. L. 10,011. Ebből a peres levélből rectificálnunk kell Wertner genealógiáját. T. i. kiviláglik az oklevél szövegéből, hogy Wertner által állított IV. Tamás és III. Péter nem éltek, ellenben idősebb Tamás, I. Péter fia és az ő javainak felosztásában még testvére II. Péter idősebb Péternek nevezve vett részt. Ugyancsak innen állapíthatjuk meg, hogy a Wertner által idősebb Tamásnak vindikált Tamás II. Jánosnak a fia volt és az ő fiai László és Eberhard. Különben Wertner ezt az utóbbi viszonylatot egyáltalán nem is bizonyítja, az előbbiekre felhozott bizonyítékait is össze lehet egyeztetni a mi feltevésünkkel.
D. L. 10.758.
Ebből az osztálylevélből kitűnik, hogy Szentgyörgy várához tartoztak: Szentgyörgy, Bél, «Zeky», Grunaw, (ma Grinad), Grub (ma Német- és Horvátguráb), Gocznod, Cziffer, Ivánka, Semler allodium, Eberhardhoz pedig: Eberhard, Csütörtök, Németsok, Lakpaka (ma Baka) Solymos, (ma Solymoskarcsa), Istal (ma Felisztál), Egyházaskürt, Királykürt (a mai Kürt körül voltak), Malomfalu (ma Malomfőle) és Nyarasd birtokok.
A két várat és a hozzájuk tartozó összes birtokokat egyenlően sessiók, jobbágytelkek szerint osztották fel; felosztották a saját művelésükben levő szántóföldeket is, allodiumaikat, a halászatot és egyéb jövedelmi forrásokat is, csupán az ú. n. «Allmende» maradt közös használatban.
Így oszlott tehát meg az alág birtoka annak leghatalmasabb tagja halála után. Be is áll az osztás után egy bizonyos stagnálás, mert sem idősebb Péter, sem ifjabb Tamás fiai nem méltók atyjaik nagy tetterejéhez és nemhogy fejlesztenék az ősök hagyományát, hanem inkább zavarosak lesznek, Zsigmond mindinkább elhanyagolja az ország dolgát, minek következtében a Nagy Lajos által oly jól felhasznált arisztokrácia elhatalmasodik, a belső rend, a közhatalom meglazulásával az eddig az ország szolgálatába állított erők annak felforgatóivá lesznek. Ezt a folyamatot találjuk az alág utolsó tagjainál is.
Márton és Eberhard testvéreket a bősi Ördög család elleni hatalmaskodásuk miatt négyszer fej- és jószágvesztésre ítélték, amíg végre 1421-ben 3500 arany forint kártérítésben kiegyeznek, de mivel a hatalmaskodások bizonyos fokig jobbágyaikat is elvonják, földjeik művelése nem megy oly intenzíven és ezt az összeget kifizetni nem tudván, a másik ágból György és Miklós vállalnak értük kezességet, amiért azonban ezeknek lekötik Szentgyörgy várát és tartozékait.* De Eberhard, még mielőtt az idősebb bazini alág kezeire kerültek volna a birtokok, a maga részét Szentgyörgy és Eberhard várakban, valamint tartozékaikban elzálogosította idősebb Péter Péter és László nevű fiainak 2250 forintért és e birtokok nem is kerültek többé hozzá vissza. Létalapjáról azonban gondoskodott, mert a levélben a következő feltételt találjuk: «exceptis solum suis portionibus propriis in dicto castro Zentgyurg et civitate similiter Zentgyurg sub eodem castro adiacente, quas omnibus earum utilitatibus et iurisdictionibus plenarie reservasset».*
D. L. 11,110.
D. L. 11,105.
Az alág utolsó tagja, második László volt az egyetlen, aki az osztás folytán neki jutott birtokot gyarapította, t. i. Albert király 1438-ban neki adományozta Szeli (ma Alsó- és Felső-Szeli) birtokot Pozsony megyében.* Hogy milyen hatalommal rendelkezett, mutatja egy communis inquisitio, amelynek során egy szomszéd sem meri «ex scitu» bevallani, hogy vajjon az esztergomi érsek birtokáról, Püspökiből elvitetett-e hatalmaskodva hatvan szekér szénát.*
D. L. 13,175, 13,176.
D. L. 12,161.
1439-ben azonban ő is meghalt, mert akkor már özvegyéről olvasunk, aki panaszkodik, hogy György bazini gróf őt kizárta Szeli birtokából és oda hamis ürügyekkel magát vezettette be.*
D. L. 13,352.
