I. A grófok közös birtoklása.
I. A grófok közös birtoklása.
A Szentgyörgyi és Bazini grófok a német eredetű Hunt-Pázmán nemzetségből származnak. A nemzetség ősei a krónika szerint már Szent István alatt költöztek hozzánk és mint az ő hű támaszai szép birtokokat kaptak tőle.* Hogy ennél a családnál mikor következett be a nemzetség alágakra válása, azt nem lehet pontosan megállapítani, minden valószínűség szerint már II. Endre előtt, mert II. Endre alatt az alágak ősei hivatalokat viselnek és az oklevelek alig egy-két esetben említik fel a Hunt-Pázmán nemzetséghez való tartozásukat, közös ténykedésükre pedig példát nem találunk.
A család története megtalálható Wertner Móric munkájában: «Die Grafen von St. Georgen und Bösing.» Genealogiája kritikát igényel.
Nemzetségi birtokaikról az oklevelek hiánya miatt nem sokat tudunk. Ezek Nyitramegyében lehettek és bizonyára ilyen volt Gyarak, azután a mai Nyitra-Berencs (Megered), amelynek az eladásába a többi nemzetségbelivel beleegyeztek 1247-ben.* Ellenben az osztozkodás után nagyon gyorsan gyarapodtak birtokaik.
H. O. VII. 35.
Valamint a kor többi birtokszerzői, úgy ők is korán felismerték ennek az útját. Ott vannak ők is a királyi udvarban, az ő környezetében, elkísérik hadjárataira, nagy buzgalommal segítenek neki az ország kormányzásában. Első tagja a családnak, akiről karácsonyi kimutatja, hogy az a Cseklészi-ág őse is,* még minden bizonnyal az osztozkodás előtt megy a királyi udvarba és utódait állandóan ott találjuk a király környezetében hívei között. I. Tamás 1202-ben Imre királlyal hősiesen küzd a Morava melletti csatában a bolgárok ellen* és ezek után, mint kipróbált hívét, a nyitrai ispánság élére állítja.*
Karácsonyi János: A magyar nemzetségek. II.
Wenzel XI. 230.
Fejér III. 2., 465.
Tamásnak két fia I. Sebus és I. Sándor Endrének már herceg korában hű támaszai, párthívei voltak, különösen mikor Imre bebörtönöztette, akkor mutatták ki iránta nagy ragaszkodásukat.* Mikor a trónra jutott, főpohárnoknak tette őket, majd Sebus elnyerte a nyitrai ispánságot.
Fejér III. 1, 173.
I. Tamás már Imrétől hatalmas kiterjedésű erdőséget kap: «Keykus»-erdőt és ehhez Endre a szatmári vártól elszakított «Fenteus» erdőséget adja 1231-ben.* Ma eme területeken Nagybánya és Felsőbánya áll Szatmár megyében 32 faluval.*
Wenzel XI. 230.
Karácsonyi i. m. 218. l.
1208-ban megkapja a pozsonyi vártól elszakított Bazint, ahonnan nevezték is magukat ezután.* Talán még ez előtt neki adja a király a nyitramegyei Zakolczát, amely teljesen műveletlen és néptelen föld volt. Tamás fiai azonban még atyjuk életében megkezdték a benépesítését és 1217-ben Endre újra bevezetteti őket a birtokba.* Ma Szakolcza város és 8 falu foglalja el ezt a területet.*
Fejér III. 2, 465.
Fejér III. 1, 199.
karácsonyi i. m. 217. l.
Tamás fiait a király mindjárt trónrajutása után jutalmazza a már említett nagy szolgálataikért. Sándor comesnek 1206-ban a pozsonymegyei Csütörtököt adja, «tali scilicet proprietate, quod nec rex, nec comes Posoniensis, nec etiam 38Faristur aliquid iuris in habeat,»* és hogy a proprietas teljes legyen, 1217-ben neki adja a «tributum forit,» a csütörtöki vámot is.* Testvére, Sebus pedig a Bazinnal határos Szentgyörgyöt kapta 1209-ben, mint főpohárnok, amelynek tartozékai voltak Cseklész, Ivánka, «Castellan» és Eberhard. Az adománnyal együtt felruházza a helyet vásártartási joggal is, ami az első ilynemű adomány világi nagybirtokosnak.
Fejér III. 2, 464.
Wenzel XI. 143.
Azonkívül az itt lakó népeket felmenti minden közteher alól és a vásár vámját is Sebusnak ajándékozza.*
Fejér III. 1, 73. «Quod super populum in illis commorantem nullus collectionem ponderum sive liberos denarios, quamdiu vivimus decetero prćsumat exigere: nec etiam ad parandas indagines ulla fossata seu vero ad aliquod negotium Castrense ire constringantur.»
1212-ben Rozvádot kapja Trencsén megyében, amely két ekényi volt, valamint trencséni várhoz tartozó négy eke terjedelmű «Grad»-ot.*
Fejér III. 1, 124.
A nyitramegyei Kosztolány adományozása még 1213 előtt történt, mert Endre 1216-ban új pecsétjével erősíti meg.* Ugyanígy megerősíti a következő évben Sebust a nyitramegyei Szőllős és Gyarak birtokában.*
Wenzel XI. 135.
Fejér III. 1, 201.
Sebus és Sándor, amint látjuk, fáradhatatlanok voltak a birtokszerzésben, ami csakhamar összeütközésbe hozta őket az ifjabb királlyal, Bélával. Azonban Endrének olyan hatalmas párthívei és befolyásos tanácsadói voltak, hogy Béla velük szemben nem boldogul, mert Endre egyszerűen megsemmisítve testvére határozatát, újra visszaadja nekik az elvett birtokokat: Fenteus és Keykus erdőséget, valamint a már régen Sándor comesnek adományozott «Cozma», «Hablan», «Myzlen», Bazin és Konyha helységeket, a Sándor által vett Detrekőcsütörtököt és malaczkát, szintúgy a Sándornak adott «Cholchona»-t és «Chokol»-t.* Az első három birtok, amint Bazin és Szentgyörgy határjárásából kitűnik, ezek között feküdt, a többiek a Kis-Kárpátokon túl feküdtek.
Wenzel XI. 230.
Bepanaszolták Sebust a pozsonyi várjobbágyok, hogy az ő földjükből jogtalanul használ 150 holdat Geszt villában, mivel azonban Sebus megesküdött, hogy eme földet «iure hereditario» élvezi, Béla neki ítélte oda még három eke várfölddel együtt.*
Fejér III. 2, 262.
A grófok birtokszerzése tehát mindjárt a család első tagjai alatt Endrének ismeretes bőkezűsége folytán hatalmas arányokat öltött. És ha az eddigiekből vizsgálni akarjuk, hogy hogyan indul meg a birtokaik kialakulása, azt kell mondanunk, hogy a királyi adomány az a tényező, amely ezeknek alapját megveti. Ezt azonban nem érdemtelenül szerzik és nem azért, mert a közhatalom gyenge, hanem szolgálataikkal, amelyekkel a királyt és hazát segítik. Szolgálatokkal szereznek érdemet a nagy adományokra, aminek fentebb beszélő bizonyítékait soroltam fel. A baj ebben a közhatalom részére csak az volt, hogy ezek az adományozások szinte mértéktelenül folytak és mivel ezekkel rendesen immunitások is jártak, az illető terület közjogilag is kiesett a király hatalma alól. Ez a dolog pedig alapjaiban támadta meg a patrimoniális királyságot és annak a rombadőlését a gyenge királyi hatalom teljesen elősegítette és megvetette az alapját a későbbi fejlődésnek, amely az örökös grófságokra és nem egyszer az ú. n. «kiskirályságokra» vezetett.*
A nagybirtok kezdeteit, a birtokszerzés módjait Ágoston Péter: «A magyar világi nagybirtok története» c. munkájában (A nagybirtok szerzésmódja 30 és köv. lapok) teljesen tendenciózusan állítja be, amikor az érdemet, a királyi szolgálatot e tekintetben elveti és mint egyetlen tényezőt az erőszakot hozza fel, t. i. aki erősebb, az szerez több birtokot! A vonatkozó okleveles anyag gondos és kimerítő áttanulmányozása után ez az állítás nem fogadható el és teljességgel bizonyíthatatlan. Igenis a «iustum servitium» volt az a tényező, amely az egyes adományszerzőknél leghatékonyabban működött közre, ezt mutatja nekünk a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokainak kezdete és ez vonul végig azoknak egész kialakulásán, mint a királyi adomány útján való birtokszerzés egyetlen módja.
Látjuk ennek példáját az előbb felsorolt adományozásoknál. Csütörtökben minden a királyt megillető jogot, közötte a legfőbbet, a bíráskodás jogát is Sándornak adja, szintúgy van Szentgyörgynél, az egész királyi jövedelem a megadományozott kezébe került. A jogoknak ez az átruházása persze amennyire ártalmas volt a királyi hatalomra, olyan mértékben elősegítette a földesúri hatalom fejlődését, a territóriumok képződését. Az alapot erre az ősök megteremtették, az 39utódok az ősök szellemében ezen hűen tovább építettek.
IV. Béla a megindult fejlődést meg akarta akasztani azáltal, hogy a régi és jogtalanul elfoglalt, valamint a fölöslegesen adományozott várbirtokokat a tulajdonosaiktól visszavette, miáltal a régi várrendszert akarta visszaállítani. Ez volt a terve még a tatárvész elvonulása után is, azonban csakhamar belátta, hogy terveit nem tudja megvalósítani. Egyrészt, mert az urakat már érintette a nyugati fejlődés szellője és a szerzett nagy birtokaikról nem szívesen mondottak le, sőt zúgolódtak Béla ellen, másrészt pedig a nagybirtokos családokra az ország védelmében feltétlenül szüksége volt, mert a várszerkezet ekkorra már teljesen leromlott. Megbékélve tehát a fejlődés menetével, felhagyott terveivel, sőt az elvett birtokokat is mind visszaadva, maga is adományozott.
Így visszaadta I. Sándor fiainak is a tőlük elvett Bazint és Szakolczát 1256-ban, miközben felsorolja azokat a nagy szolgálatokat, amelyekkel azt kiérdemelték,* t. i. megvédték és megtartották a vész után Pozsony megyét a trónkövetelő Frigyessel szemben. Bátran harcoltak a Sajó menti csatában is, I. Kozma csaknem halálossá vált sebet kapott, ezután pedig egy ideig a király mellett volt bujdosásában is.* Ettől kezdve egész uralma alatt hűen támogatták IV. Bélát, amiért bizonyára kaptak is tőle adományokat, azonban ilyeneknek emléke oklevelekben nem maradt fenn.
Fejér IV. 2, 388–393.
Fejér IV. 1, 390.
A Béla uralma után bekövetkezett nagy anarchiában a grófok nem vettek tevékeny részt, viszahúzódva éltek birtokaikon és azok berendezésével, igazgatásával töltötték idejüket. Bizonyára nem érezték akkor még elég erősnek magukat a többi egymással küzdő hatalmasokhoz képest, a mi érthető is, mert az adományok között voltak gyepün túli területek is, néptelenül és műveletlenül. Váraikat – bár már voltak, – még ebben az időben építhették, ami pedig nagyon fontos szerepet játszott és mindezekhez hozzájárult, hogy birtokaik a külföldi trónkövetelők túlkapásai miatt nagyon sokat szenvedtek, sőt Szentgyögy és Bazin várakat a németek el is foglalták tőlük, tehát erejüket ezek védelmére kellett szentelniök.
Ez alatt az anarchia alatt rendezték ők be birtokaikat. Elsősorban várakat építenek Szentgyörgy- és Bazinban, amelyek még 1270-ben egyszerű possessiok,* de 1295-ben már várak állanak rajtuk.* 1279-ben betelepítik Szt. Györgybe az ágostonrendi remetéket, kijelölve nekik két kúriát a hozzátartozó két szőlővel s egyéb haszonvételi forrással. Kolostoruk egyszersmind asylumul is szolgál.*
Fejér V. 1, 46.
Fejér VI. 1, 353.
Fejér VII. 5, 446.
E kor uralkodó vonása, a hatalmaskodás, őket is jellemzi, amely azonban náluk most még csak jövedelmük fokozására szolgál. A várak építése és a nyugati becsapások, pusztítások által megcsappant jövedelmeiket ezáltal igyekeztek fokozni. Az esztergomi érsek, a harcias Lodomér tizedeit lefoglalták, birtokait pusztították, miáltal 3000 márka kárt okoztak neki, ami hatalmas összeg volt. Lodomér kénytelen volt 300 márka kártérítéssel megelégedni, aminek fejében Gyarakot engedték át neki örök birtoklásra.*
Knauz II. 223.
Pörösködnek a nagyszombati polgárokkal is, akik kiterjedt szőlőművelést űznek a birtokaikon és igyekeznek tőlük a lehető legnagyobb bért kicsikarni.* Ez a törekvés különben végighúzódik a grófok egész életén és egyik a másikra szinte tradicióként hagyja.
Wenzel VIII. 305; XII. 571.
Az idők nagyon kedveztek törekvéseiknek és az Árpád-kor végére, két emberöltő alatt az ország nagybirtokos családai közé emelkedtek és megteremtették mindazon feltételeket, amelyekre támaszkodva, a következő korokban elhatározólag szóltak az ország sorsába. Egyik ilyen feltétel, hogy birtokaik középpontjában várakat építettek, amelyek biztos védelmet nyujtottak, a másik pedig az a birtokaikon élő nagy tömegű nép, amellyel feltétlenül rendelkeztek, hiszen, – amint láttuk, – a király az adománylevelekben ezek fölött is teljes hatalmat adott nekik az immunitás folytán. Mivel pedig birtokaik között a legtöbb várbirtok volt, az ezen élő népek s közöttük sok szabad került hatalmuk alá, akik ekkor már semmi tényleges jogvédelemben nem részesültek, tehát így sülyedtek, azonban nem a jobbágyok közé, hanem az úr birtokán fejlődő familia tagjaivá. Ez a familia szaporodott a vérségi kötelék felbomlásával. Azok a nemzetségek, amelyek az ő 40szállásbirtokaikat művelték csak s többet nem szereztek, az osztozkodás után teljesen elhalványultak s a belőle kiszakadt tagok olyan kevés birtokkal rendelkeztek, hogy abból megélni nem tudtak, kénytelenek voltak tehát szolgálatba állni. Ez a körülmény nagyban közreműködött a földesúri familia kifejlődésénél.*
Erre az egész folyamatra l. Szekfű Gyula: Serviensek és familiarisok.
Ez a familia ekkor főleg harci célokat szolgált, birtokkezelői és procuratori minőségben még nem igen találkozunk velük. Amit azonban megmagyaráz az a körülmény, hogy az ország kormányzásában nem vettek részt és így maguk ügyeltek fel birtokaikra, tehát nem volt szükség akkora kezelő személyzetre.
