Az amiensi Notre Dame káptalan halottaskönyvének (=necrologium) bejegyzése.
«Meghalt a főnemes Magyarországi Felix lovag, a Somme menti Croy volt résztulajdonosa, a főnemes Magyarországi András herczeg és a Velenczéből származó Cumana Szibilla öregebb fia, ki számára Szicziliai Margit asszony, Valois Károly gróf ur neje, a nevezett Felix atyai és anyai réven rokona (=cansobrina), a Szt. Keresztelő Jánosról czimzett kápolnában örök misét alapitott; melyért a nevezett egyháznak d'Arvilles nevü birtoka dézsmáinak egy részét azért adományozta, hogy a halálozási évfordulóján e dézsmákból 20 ezüstgaras kifizettessék.»
Bizonyos tekintetben ez az egész oklevéltár legfontosabb darabja, melytől csak az sajnálandó, hogy úgy mint a székeskáptalannak tárgyunkra vonatkozó összes egyéb bejegyzései, keltezetlen.
Pontus Heuterus az Antwerpában 1583-ban megjelent «Genealogić prćcipuarum: aliquot e Gallia, Francia ac Belgica familiarum» (48–49. old.) elmondja, hogy II. András magyar király és nejének (Meráni) Gertrud harmadik fia, András a tatárjárás alkalmából Velenczébe menekült, ott Cumani Péter nevü dusgazdag szenátornak Szibilla nevü leányát nőül vette s hogy az e házasságból származott Márk 1266-ban Francziaországban letelepedett stb.
Hogy honnan vette Heuter ezen adatot, sajnos! nem tudjuk. Az ő korában a Crouy-Chanelek mint szerény polgárok éltek Allevardun, a Croyak azonban már akkor is nagy urak voltak. Lehet ugyan, hogy adatát részben az amiensi Notre Dame káptalan halottaskönyvének feljegyzéseiből meritette, a mi azt bizonyitaná, hogy ezen adat már a XVI. században a necrologiumban létezett és ennek alapján valódinak bizonyulna. De ha Heuter másutt találta – és ez esetben első sorban velenczei forrásra kell gondolnunk – akkor a bejegyzés szavahihetősége czáfolhatatlanul be van bizonyitva. De van egyéb bizonyitékunk is. Az ujabb Francziaország legjelentékenyebb genealogusa kétségkivül Viton de Saint-Allais, kinek «Nobiliaire universel» czmü, 1818-ban megjelent művét Bachelin-Defflorenne ujabban kiadta; feltételezhető tehát, hogy Saint-Allais az amiensi halottaskönyv adatait ellenőrizhette, mielőtt azokat munkájában értékesitette.
Henter Szibillának atyját Péternek nevezi, a mi – mint már jeleztem – arra enged következtetni, hogy adatát velenczei forrásból meritette. A Cumani-család a patriczius-családokhoz tartozott.
Miután ezekhez még az is hozzájárul, hogy nemcsak Heuter, hanem mindazok is, kik utána a Croy-család történetével foglalkoztak, a Magyarországi András és Cumani Szibilla közötti házasságot bebizonyitott dolognak vették, fenti darabunk hitelessége meg nem támadható; támogatja ezt az is, hogy a necrologium Szicziliai Margit alapitványát is átveszi. A Heuter és követői által elkövetett hiba abban rejlik, hogy Szibilla férjét Andrást II. András királynak ugyanily nevü fiával azonosnak veszik.