13. 1308 decz. 9. Attevard.
13. 1308 decz. 9. Attevard.
Guenisii Lautelmet közjegyzőtől kiállitott darab: házassági szerződés a következő felek között:
391. a nemes és illustris Crouy Chanelis úr, a nemes Crouy Chanel Antal ur és a nemes Commiers-i Ambrosia asszony fia egyrészt, 2. a nemes és tekintetes (egregia) de Veraciensi nevü Sassenagei (= de Cassenatico) Ágnesz kisasszony (= domicella), a néhai nemes és tekintetes de Veraciensi nevü Sassenagei Othomard ur és a néhai fenséges és nemeslelkü Szavoyai Ludovika asszony leánya másrészt. Beleegyeznek a vőlegény jelenlévő szülei; a menyasszony részéről beleegyeznek minden jóindulattal a következők: 1. a főmagasságu és hatalmas János dauphin mint a jövendőbeli férj barátja és védnöke, 2. a főmagasságu és nagylelkü Magyarországi Beatrix, a nevezett dauphin neje s a nevezett vőlegény rokona (= cognata). A vőlegény nagybátyjának, a tisztelendő János nevü embruni érseknek kezébe teszi le az igéretet, hogy nevezett Ágneszt nőül veszi; a menyasszony igéri, hogy Pétert férjül fogadja. A menyasszony részéről beleegyeznek 1. a nemes Sassenage-i Ferencz ur, nagybátyja és gyámja; 2. a nemes Ágnesz Gesie Joinville aszszony, a nevezett Sassenage-i Ferencz neje, a menyasszony keresztanyja.
A menyasszony – mint látjuk – atya- s anyanélküli árvaleány és nagybátyja, Ferencz, az atyja, Othomard, után reáháramlott összes vagyonának a kezelője. A menyasszony atyja már 1302-ben Revolle Jakab közjegyzővel állittatta ki a végrendeletét, mely most érvényre jut; e végrendelet szabályozza a menyasszony és Vilmos nevü fivérének örökrészét. A menyasszony Ferencztől és ennek nejétől tiz éven át egyenlő részletekben folyósitandó 300 aranyforintot kap a következő feltételek mellett:
1. A házasságkötése után az uj pár Ferencz kastélyába megy lakni s ott ugyanazon módon tartozik állandóan maradni, mint ez a menyasszony kiskorusága alatt történt.
2. Sassenage-i Ferencz és Crouy Chaneli Péter megigérik, hogy éltük végeig egymást támogatják és összes ellenségei ellen – kivéve a dauphint és a pápát – véd- és daczszövetséget kötnek.
3. A fiatal pár kötelezi magát arra, hogy Sassenage-i Ferencz és felesége óhajának engedve, életét szabályozza és mindazt cselekedje, a mivel a királyi vérből származó törvényes és vérbeli gyermekek atyjuknak és anyjuknak adósok; Ferencz és neje ellenben mindazt teljesitik, a mire előkelő származásu jó szülők gyermekeikkel szemben kötelesek.
4. A fiatal pár megfizeti a menyasszony birtokait terhelő összes adósságokat és költségeket.
5. A fiatal pár hozzájárul a Sassenagei-kastély jókarbantartásának terheihez.
6. Ha Péter, a nélkül hogy Ágnesz neki gyermekeket szülne, elhalna, a hozomány özvegyére háramlik; ez kötelezi magát azonban, hogy férjét rangjához megfelelöleg eltemettesse s akkor is Ferencz és nejének előirásait kövesse; ugyanez áll arra az esetre is, ha Ágnes korábban elhalna.
7. Ha Péter egyenes örökösök hátrahagyása nélkül találna meghalni, akkor családja arra köteles, hogy özvegyének nemcsak ama bizonyos 300 aranyforintot visszafizesse, hanem ezeket még 150 aranyforinttal szaporitsa. Ezért nemcsak Péter, hanem atyja s anyja is a kezesek. Ennek közelebb pontjait azonban az 1307. éven (egy meg nem nevezett hónap hatodik napján), közjegyzőtől kiállitott okirat irja körül.
8. Ha a fiatal pár hibáján a Sassenagei együttlét nem volna keresztülvihető, akkor a 300 arany forint minden körülmény között Ferenczre s nejére, ellenkező esetben pedig a fiatal párra háramlik.
9. János dauphin és neje Beatrix, kit az okirat további szövegezésében ismételten Péter rokonának nevez, szintén ajándékozzák meg a mátkapárt. Tekintettel arra, hogy a vőlegény és Beatrix között a magyar királyoktól való közös leszármazáson alapuló rokonság létezik és hogy a vőlegény nagybátyja (avunculus) Crouychanel András a dauphin családja körül érdemeket szerzett magának, inditva érzi magát a fejedelmi pár arra, hogy mindazt megjutalmazza. Andrásnak az az érdeme, hogy nem csak a jelenlegi dauphin atyjának, Fiumbert dauphinnak ennek a Szavoyai grófok elleni háboruiban és máskor is szolgálatokat tett, hanem még most is a jelenlegi dauphinnak naponta tesz. Tekintetbe veszi a fejedelmi pár azt is, hogy a vőlegény jószágai s birtokai bizony csak nagyon mérsékelteknek mondhatók. Mindezek alapján megadja neki a dauphin az Allevard-on 40fekvő birtokaira beiktatott 50 arany forintnyi évi járadékot, a mint ezt az azonnal kiállitandó okirat közelebbről körülirja; ezért kötelezi magát a vőlegény, hogy a dauphinhoz mindenkor hű marad. De mivel Sassenagei Ferencz is mindig a dauphin hive s megbizható embere volt, megadja a dauphin a menyasszonynak a Noyarey és Veurey* nevü birtokaira beiktatott 50 aranyforintnyi évi járadékot. Ez alkalommal azt is emliti az okirat, hogy a dauphin és a nemes Sassenage-i Flotta asszony között azelőtt valamely pörös ügy lezajlódott és hogy most arra esküsznek, hogy mától kezdve állandó béke lesz és hogy úgy Péter, mint a Sassenage-család nemcsak mindig a dauphin oldalán maradnak, hanem a következő érdektársainak pártján is lesznek. E társak a következők: 1. Genfi János, Valence s Die püspöke, 2. Sassenage-i Drodo, Beaumonti perjel, 3. a nemes Chaste-i Amadé ur; mindezek jelen vannak e házassági szerződés kötésekor és megigérik ugyanazt Péternek, mint a Sassenage-i házaspárnak.
Mindkét helység az Isére megye Grenoblei kerületének Sassenage nevü járásában, tehát a Dauphinéban fekszik.
A szerződést Allevard-on a dauphin kastélyában az alábbi tanuk előtt kötötték.
E darab nemcsak genealogiai, hanem kor történelmi szempontból felette érdekes és elemzésre nagyon is érdemes. De mielőtt ebbe belebocsátkoznánk, a következőt kell fontolóra vennünk:
Az elmult századokból származó családtörténelmi kukatás és a mai között fekszik a mindenség. A korábbi korszakok kutatói – ha egyáltalán e megjelölést érdemlik – megelégedtek a krónikások, adataival, egyenként követték elődjeik nyomdokait és gyártottak négy könyvből egy ötödiket. Az okirati anyag feldolgozatlanul hevert a nyilvános és magánlevéltárak porában és az utóbbiak akkor többnyire még hozzáférhetlenek voltak. Okirati kutatás ismeretlen fogalom volt és azon kevesek, kik talán valamit sejtettek felőle, nem rendelkeztek, az ezen anyag felhasználására szükséges értelmességgel és jártassággal, hisz a diplomatika csak a legujabb kor vivmánya. Igy tehát sehogy sem szabad azon csodálkoznunk, hogy sok ily időrendi s családtörténeti adatot, melyet ujabb levéltári kutatásokból ismerünk, a korábbi időkből származó gyüjtőművekben hiába keresünk. Hisz tapasztalhatjuk ezt a még manapság is a legjobbaknak és legteljesebbeknek, kikürtölt műveknél is. Cahn, Behr, Hopf és másoknak hires genealogiai művei annyi hézagot és hiányt mutatnak, hogy a megjelenésük óta napfényre kerülő okirati anyag alapján alapos szitálásra s sok pótlásra szorulnak. De ha igazságosak is akarunk lenni, azt is el kell ismernünk, hogy a régibb irodalom számos, oly adatai, melyek mindeddig még nincsenek okiratilag megerősitve s melyeket épen ezért az ujabb kutatók helyenként tulzott szigorral mint nem eléggé hiteleseket, fel nem vettek, nem mindig feltétlenül a lomtárba dobandók.
A vőlegényt és atyját fenti darabunk a szerződés egész szövegén keresztül egyszerüen nemes Croy Chanel uraknak nevezi, a nélkül hogy királyi származásukra czélozna; kivételt csak akkor tesz, ha a fejedelemnéval tartott rokonságukat akarja szóvátenni.
Magyarországi Beatrix az 1295-ben meghalt Martell Károly nevü magyar ellenkirály leánya; született 1281 körül; 1296 máj. 25-én János dauphinnak a jegyese; 1305-ben ennek neje; él még 1343-ban mint apácza. Joggal nevezhette magát Magyarországi Beatrixnek.
Sassenage (= Cassenaticum) az Isére megye grenoblei kerületéhez tartozó hasonnevü járásában fekszik. Urai az előkelő nemesség tagjai voltak, kik magukat az 1080 körül élt Hektortól származtatták le. A menyasszony atyja, Sassenage-i Ottomard a «de Veraciensi»* melléknevet is viseli. Neje Szavoyai Ludovika. A házassági kötésekor egyikök sem volt már életben és Ottomard már 1302-ben végrendelkezett vala. Ezen Szavoyai Ludovikát a Szávoyai uralkodócsalád nemzedékrendjéről szóló s rendelkezésemre álló forrásokban nem találom; lehet, hogy csak természetes és törvényesitett leány volt, vagy hogy e nevet csak anyja után 41viselte, a mint erre egy magyar okiratban is van példa.*
Van egy Vérac nevü helység a Gironde megye libournei kerületéhez tartozó Fronsac nevü járásban, de nem valószinü, hogy fenti név alatt ezen Vérac volna értendő: Saint-Allais «Véracieux»-nak nevezi a nélkül, hogy fekvését közelebbről meghatározná.
Hunyadi Mátyás király tanusitja 1489 jun. 23-án, hogy unokafivére, dengelegyi Pongrácz Mátyás Mária Magdolnával, Frangepán Bernard és Aragóniai Loisia leányával eljegyezte magát. (Teleki: Hunyadiak kora. XII., 455.) Ezen Aragóniai Lujzát hasztalanul keressük az aragóniai királyok nemzedékrendi tábláján, mert a dolog következőleg magyarázható: I. (V.) Alfonz aragóniai királynak († 1458.) egy Ferdinánd († 1494.) nevü fia s egy Eleonora nevü leánya volt. Ferdinánd leánya, Beatrix († 1508.), férjhezment Hunyadi Mátyáshoz, mig Eleonora Marzanoi Márton, Sessa s Rossana urral egybekelt. E házaspár leánya a fenti Loisia, ki Frangepán Bernátnak a neje. Ez tehát csak anyja után nevezte magát «Aragóniai Lujzá»-nak, bár atyja más családhoz tartozott. Különben megjegyzendő, hogy a Ludovika (= Louise) név a Szavoyai grófok családjában is képviselve van, a mennyiben a Szavoyai Lajos, Vaud bárójának († 1302.) Lujza Laura nevü leánya Forez János grófnak a neje; talán nincs is kizárva, hogy ezen Lujzának Sassenagei Ottomard a második férje.
Sassenage-i Ferencz, Vercors* ura követte atyját, Albertet és meghalt 1328-ban. Neje, Agnesz, a hires Joinville-család sarja, melynek egyik ivadéka, Margit († 1416.), Lotharingiai Frigyessel († 1415 okt. 25-én) történt egybekelése által a «Habsburg-Lotharingiai»-család ősanyjává lett. Joinville a Hautemarne megye Wassy nevü kerületében fekvő hasonnevü járásának a főhelye. Joinville Simon († 1239 kör.) egy Simon nevü fiut hagyott maga után, ki Gex-i Lionette nevü urnőt feleségül vette s családjának Gex-i mellékágát alapitotta. Gex (okiratunk Gesia-ja) az Ain megyének egyik kerülete. Ezen Joinvillei Simon és Gex-i Lionette leánya, Agnesz, fenti Sassenage-i Ferencznek a neje.
E Vercors valószinüleg a Drôme megye Nyonsi kerületéhez tartozó le Buis nevü járásában fekvő Vercoiran nevü helységgel azonos.
János embruni érsek azon főmunkában, melyhez ily esetekben tanácsért fordulunk, Eubel Hierarchia catholica-jában nem található, Nála a következő sorrend olvasható: Medulloni (= Mevouilloni) Rajmond 1289. † 1294. jun. 28-án. Mandagouti Vilmos (évi keltezés nélkül), ki 1295 ápr. 20-án még életben van. Johannes de Podio (= de Puy János) 1311 máj. 26-tól, meghalt 1317 szeptemberében. (Robaudi) Rajmond 1319 szept. 18-án (azelőtt marseillei püspök; meghalt 1323-ban) stb. Eubel munkájának megvannak határozott érdemei, de azon hibában sinylődik, hogy adatainak legnagyobb részét csak a vatikáni levéltárból meritette; tudjuk pedig, hogy a vatikáni kanczellária időrendi, földrajzi és családtörténelmi adatok feljegyzése dolgában nem igen óvatos volt és ily dolgokban, a mint ez máskép nem is lehetett, magát csak az illető felektől kapott bemondásoktól és közlésektől vezettette. Jelen esetben látjuk, hogy 1295-től 1311-ig Eubelnél egy hézag található s így abból, hogy Eubel-nél Crouy Chanel János az embruni érsekek sorában nem szerepel, korántsem szabad arra következtetnünk, hogy e János érsek koholt személyiség.
Revolli Jakab, a noyareti közjegyző, ki 1302-ben Sassenagei Ottomard végrendeletét szerkesztette, aligha költött személyiség, mert egy Revol nevü franazia családot későbbi időben is ismerünk.
A vőlegénynek (jelen nem volt) nagybátyjáról, Crouy Chanel Andrásról azt mondja az okirat, hogy János dauphin atyjának, Humbert dauphinnak, ennek a Szavoyai grófok elleni háboruiban szolgálatokat tett. János dauphin atyja, de la Tour de Pin-i Humbert, neje által kapta meg a Dauphinét, melyért azonban Szavoya uraival sokáig küzdött; meghalt 1307-ben.
Flotta de Cassenatico, ki okiratunk állitása szerint János dauphinnel 1308 előtt valami szerződést kötött, Sassenage-i I. Aymarnak a leánya és fenti Ferencz atyjának a nővére. Hajadon maradt.
Johannes Genovensis, Valençe s Die püspöke Eubelnél nem található. Eubelnek következő sorrendje van: Roussiloni Amadé 1275, meghalt 1281 szept. 17-én. János 1283, meghalt 1297-ben. Roussiloni Vilmos szentelve 1298-ban, meghalt 1331-ben. Vajjon Genovensis alatt a genfi uralkodó grófok tagja értendő-e, vagy vajjon ez csak az illetőnek a családi neve, határozottan meg nem állapitható. De ha fontolóra vesszük, hogy Amadé, II. Vilmos genfi gróf fia, die-i püspök († 1276 jan. 2-án) a valencei s diei püspökségek egyesitésébe beleegyezett és hogy (Moreri szerint) fivére János nantuai perjel, Roussilloni Vilmost a valencei s die-i érsekségben követte* (meghalt 1281-ben) s hogy 42az 1308 máj. 22-én elhalt II. Amadé, Genf grófja az 1282. évi birtokfelosztás alkalmával mint Croy Chaneli Félix bizalmiférfia szerepel nagyon valószinünek kell tartanunk, hogy e János érsek a genfi grófi családból származott.
Ez Eubel-lel ellentétben áll. Szerinte Roussilloni Vilmosnak de la Veulse Adémar, viviersi püspök 1331 április 22-én az utódja.
Drodo de Cassenatico annyi mint Sassenage-i Odo vagy Eudo, Ferencznek a fivére; perjel volt a Valentinois-ban* feküdt Beaumont-nak.
Valentinois egy a Dauphiné-ban feküdt kerület, melynek főhelye Valence volt. Ma Drôme megyében található.
Chaste Amadé Philippának, Sassenage-i Ferencz nővérének a férje.
Az Allevardon összegyült tanuk az embruni érseken kivül a következők:
a) Briançoni Artold. Briançon ma a Hautes Alpes megyében található; azelőtt a Dauphinéhez tartozott és a tekintélyes Briançoni urak székhelye volt. Fenti Sassenage-i Ferencz leánya, Annette, férjhez ment Briançoni Gautier (= Valter), Varée urához.
b) Guignes Allemandi «Vallibonnesii» ura. Utóbbi az Isére megye grenoblei kerületéhez tartozó hasonnevü járásában fekvő Valbonnais; Allemandi az Isére megye grenoblei kerületéhez tartozó Bourg d'Oisans nevü járásban fekvő Allemond.
c) Rajmond, Meuillon ura. Utóbbi a Drôme megye Nyonsi kerületéhez tartozó Sederon nevü járásban fekvő Mevuillon (azelőtt Mevillons). E Rajmond az 1294 jun. 28-án elhalt Mevillonsi Rajmond embruni érseknek az unokaöcscse.
d) Renaud Montisalbani, dominus Montismauri. Montisalbani a Drôme megye nyonsi kerületéhez tartozó Sederon nevü járásban fekvő (tehát Mevouillon melletti) Montauban; utóbbi pedig a Hautes Alpes megye Gap nevü kerületéhez tartozó Veynes nevü járásban fekvő Montmaur.
e) Arnold Flotti. Az Auvergne nevü tartományban két Flotte nevü család létezett, melyből két franczia birodalmi kanczellár és egy tengernagy származott. 1308 körül e család egyik tagja, Artaud, coincy-i perjel, később vezelay-i apát; de határozottan még sem állitható, hogy fenti tanu e család sarja.
f) Rolletus Pilosus. Pilosus – mint már fentebb emlitettem – a du Peloux-családnévnek felel meg. E család egyik ága Allevardon lakott. Nem épen mindennapi véletlen, hogy fenti Sassenagei Ferencz leánya, Katalin, egy Peloux-i Roller, Rochefort urához, férjhez ment.
g) Artold, Rossilion ura. Van ugyan egy Rossilon az Ain megyében; de mivel fel kell tételeznünk, hogy az összes tanuk a Dauphinében birtokoltak, illetőleg laktak, valószinübbnek kell tartanunk, hogy jelen esetben az Isére megye Vienne-i kerületéhez tartozó, hasonnevü járásban fekvő Roussillon-nal van dolgunk, melyről a hasonnevü uri család nevét vette.
h) Hugonet Falavelli. Falvel János domonkosrendi szerzetes (született a Picardiában), Boulogne sur mer-i kanonok 1588-ig ismeretes. Egy Falvy nevü helység van a Somme megye Péronne nevü kerületéhez tartozó Nesle-i járásban.
i) Peronet Murinacii. Utóbbi az Isére megye hasonnevü kerületének hasonnevü járásában fekvő Murinais.
j) Falquet de Montiscanut ismeretlen személy.
k) Berenger Guido lovag. Több ilynevü család létezett, melyekből számos kiváló férfi származott; különösen kiemelendő, hogy ilynevü család a Dauphinében is létezett.
Látjuk tehát, hogy az okiratban szereplő személyeknek egyike ellen alapos kifogás nem emelhető. A házassági szerződés egyes pontjai bármely mai napon szerkesztett szerződésnek mintául szolgálhatnának. A magyar királyoktól való leszármazás Beatrix dauphinnéra való tekintettel nagyon is érthető s természetes, különösen ha fontolóra vesszük, ha úgy a vőlegény, mint atyja, a magas rokonság mellett egyszerü «nemes urak»-ként szerepelnek. A mi pedig határozottan darabunk becsületességére s szavahihetőségére vall, az azon megható nyiltság és őszinteség, a melylyel az ország fejedelme a neje rokonának adományozott évi járadékot azzal indokolja, hogy e rokon anyagi javak dolgában bizony nagyon mérsékelt vagyonosnak nevezendő; hamisitó ezt bizony elhallgatta volna.
Darabunk a franczia kutatók különös figyelmébe ajánlandó, mert számos oly részleteket tartalmaz, melyekről feltételezhetjük, hogy a franczia történetirás közbirtokába még át nem mentek.
DR. WERTNER MÓR.
