IV. Béla király kanczelláriájáról.
1IV. Béla király kanczelláriájáról.
A politikai történelem szempontjából a XIII. század a magyar királyi kanczelláriának talán legvirágzóbb kora, mert nemcsak vezetői, hanem tagjai is, a kik az oklevelek kiállítása körül közvetlenül szorgoskodtak, rendkivül fontos szerephez jutottak a király szine elé kerülő ügyek elintézésében; többszörös említés maradt ránk arról, hogy olyan feladatokkal foglalkoztak, a melyek messze esnek a későbbi értelemben vett kanczellária munkakörétől. Ha azonban a kanczelláriában azt a szervezetet nézzük, a mely az irásbeliség terjedésének köszöni létét és alkalmas arra, hogy fejlettségének fokából az állam berendezettségére vonjunk következtetéseket, magasabbra értékeljük az egyszerü hivatalnok kanczelláriát, a melyet tisztán az irásbeliek elintézése köt le magának, a melynek tagjai alkalmazottak és nem meghitt udvari emberek. Pósa mester, a hivatalnok nótárius, a ki az 1260-as években dolgozott az udvarban, sokkal kisebb ember volt, mint az, a ki a század elején irta a leveleket; megjelenése mégis a szervezet tökéletesbedésének jele. A fejlettebb kanczellária tehát a maga egészében kevésbbé sulyos politikai szempontból, sőt mondhatnók, számra nézve is csekélyebb, mert tagjainak feladata csakis az oklevelek előállitása; más teendők nem foglalkoztatják őket. A német birodalmi kanczelláriában III. Ottó, II. Henrik, II. Konrád alatt 6–12 irókezet is találunk, pedig az irásbelieket egy ember is elvégezhette volna, a mint hogy vannak is időközök ugyanebben a korban, hogy egy ember végezte el;* 1471-ben pedig a kanczellártól kezdve, beleértve a legutolsó irót, csak 15 alkalmazottat találunk,* a mi tekintve az irásbeli teendők összehasonlithatatlanul nagyobb voltát, rendkivüli csökkenést jelent. A szervezet tehát annál tökéletesebb, minél inkább egyszerü, specziális hivatallá zárul össze, minél kevésbbé vesznek részt tagjai nem szorosan vett kanczelláriai teendők elintézésében, illetve, a mi ezzel egy, minél kevésbbé vesznek másféle czélokra rendelt emberek az oklevelek körüli elfoglaltságokban is részt. A diplomatika előtt is az ilyen kanczelláriának a becse nagyobb; az ilyen kanczelláriában keletkezik egységes gyakorlat és igy a nem a kanczélláriában készűlt levelek a többiek közül könnyebben kiválaszthatók.
Monumenta Germanić, diplomatum II–IV. kötetek bevezetései; például a többek között II. Henrik alatt GB iró III. k. XXIV. l.
Bresslau, Handbuch der Urkundlehre, II. kiad. l. k. 539. l. A közbeeső századokról biztos számokat nem mondhatni, mert az irásösszehasonlitások hiányzanak még; ez az 1471. évi szám ellenben megbizható, mert III. Frigyes számadáskönyveiből való. Egyes uralkodók, például IV. Károly alatt, is szembeötlő a szám csökkenése. Erben-Redlich, Urkundenlehre, I. Teil. 100. l.
Nálunk a XIII. században és különösen IV. Béla uralkodása elejétől, mindkét kanczellár tisztsége méltósággá nőtt fel, ellenőrző szerepükkel csak keretét adják meg az intézménynek;* a szervezet lényegének megismerése czéljából azokhoz kell leszállanunk, a kik az oklevelek kiállitásában tényleg részt vettek. Azt fogjuk vizsgálni, hogy mennyiben zárt azoknak köre, a kik ilyen functiókban szerepelhettek, másrészt, hogy mennyiben voltak ezek specziálisan ezekre a functiókra rendelve.
L. Fejérpataky: A királyi kanczellária az Árpádok korában. A két kanczellári tisztség fejlődéséről szóló adataink mind ezen a munkán alapúlnak.
