I. A királyi udvar papjai.
I. A királyi udvar papjai.
2Középkori állami közigazgatásunknak tisztségei legnagyobbrészt az uralkodó familiáritásából nőttek ki közhivatalokká, későbbi fejlődésükben esetleg a főméltóságok familiáritásából; az országos birák, később az itélőmesterek, vagy a megyei vicecomes tisztségének fejlődése beszédes példa erre. Az oklevelek előállitásával foglalkozók a XIII. században még mindig csak úgy szerepelnek, mint az uralkodó belső emberei, udvarának tagjai: «cancellarius aule nostre», «notarius noster familiaris», «notarius aule nostre»; az már sokkal haladottabb fokra mutat, ha úgy tekinti az egykorú ember őket, mint egy hivatal fejét vagy tagjait. A német birodalomban sok százados multú, kifejlődött már a szervezet, már munkafelosztás és rangfokozat is van benne, mégis nagy ritkaság, hogy akkoriban zárt testületnek nézték volna tagjait. A «cancellaria» szó még nincs divatban,* csak a XIV. században válik általánossá; míg a pápai és a szicziliai kanczelláriáknál már egészen szokásos, hogy az irókról mint egy kanczellária tagjairól szóljanak, összességüket kanczelláriának nevezzék.* Nálunk ez az elnevezés még egyáltalán nem fordul elő ebben a korban, még olyankor sem használják, a midőn határozottan azoknak összességéről van szó, a kik az oklevelekkel foglalatoskodtak.* Nem nézték tehát őket egy testületnek, mint például a királyi kápolnát, vagy mint a következő században magát a kanczelláriát is, jeléül, hogy az oklevelek körül foglalatoskodók még csak az udvar papjai voltak, nem egy különálló hivatal tagjai. Kancellária voltaképen még nincs csak készül lenni; előföltételei azonban már megvannak és azért nem anachronizmus, ha mégis használjuk erre a korra is a kanczellária kifejezést.
Részünkről csak olyan értelemben találkoztunk vele, hogy inkább a «cancellariatura»-t, a kanczellári tisztséget jelentette.
Pl. «cancellarie damini pape scriptor» 1192-ben; egy birtok «ad cancellarium pertinens» a szicziliai kanczelláriánál, IV. Ottó korában. Bresslau i. m. I. 268., 576.
Rogerius «cancellarii»-nak nevezi őket; ez az elnevezés akkoriban nem volt csak a kanczelláriai vezetők számára lekötve, jelenthetett általában belső nótáriust. Nem is tehető fel, hogy a kanczellár kisebb ügyek elintézésével töltötte volna idejét az udvarban, ha az alkanczellárról még föl is teszszük ezt, különben is Béla uralkodásának legelső éveiben nem volt még két kanczellár. Ponith ispán István ifjabb király előtt Béla nótáriusait vádolja, nem kanczelláriáját. Hazai Oklt. 42. – 1284-ben Izabella királynő vázolja kanczellárja kanczelláriai pályafutását; miként lett jegyző, majd vezető, pecsétőrző jegyző és végül a királynál «vicecancellarii officio ante alios regalis excellencie clericos meruit insigniri»; itt pedig nyilván a kanczelláriai papokat kell értenünk. Fejér V. 3. 210.
A királyi udvar, a király familiája azonban nagyon tágitható fogalom; lehettek tagjai igazán állandóan ott tartózkodó papok, lehettek olyanok, a kik csak kivételesebben szegődtek a király oldata mellé, a kik a «familiaris» jelzőt szorosabb értelmében talán nem szolgálták meg. Bizonyos körökbe oszthatók hát ezek, a szerint, hogy mennyire szorosan voltak az udvarhoz fűzve; a kérdés az, hogy melyik körön belül levők vehettek részt az úgynevezett kanczelláriai teendőkben.
Béla király kétszáznál több oklevele* irásának összehasonlitása a következő eredményekre vezet:
Az Országos Levéltárból 132, a Nemzeti Muzeumból és az ott található családi levéltárakból 55, az Akadémia levéltárából 3, az esztergomi primási levéltárból 5 és az ottani főkáptalani magánlevéltárból 15 darab eredeti oklevél.
Az uralkodás első idejében alig találunk nyomot arra, hogy a levelek irása egy szűkebb testületre lett volna bizva. Rendkivül sok irás fordul elő, számukat reálisan alig határozhatjuk meg, mert szinte minden ujabb levéllel uj irás lép fel. Nem szándékozunk azokkal a levelekkel bizonyitani, a melyet egyházi testületeknek vagy egyéneknek szólnak, bár elég jellemző eset az, a midőn 1248-ban az esztergomi érsek a sasvári esperes számára birtokot kér a királytól és a levelet ott mindjárt az érsek irója késziti el;* a levelek legnagyobb része mégis csak világiak részére szól, a kik bizonyára nem előre megszerkesztett levéllel vitték ügyüket a király elé és így az irók csak a királyi udvarban foglalatoskodó papok lehettek. Vannak, a kik állandóan irnak, azaz éveken keresztül látunk tőlük leveleket, de aránylag is kicsiny számmal; az egyik iró három levelet ir hét éven belül, mind a hármat Nyitra megyére és a szomszédos vidékekre; egy másik négy éven belül kettőt, mind Sopron megyére, de különböző elfogadóknak.*
Később foglalkozunk ez iróval.
IA és IB-vel jelöljük őket később. – II. Endre alatt, 1216-ban előjön az a ritka eset, hogy egy iró kezétől egyszerre több levelet láthatunk, D1. 74., 75., 76. és 80. sz. alatti leveleket egy kéz irta; ámde három ezek közül a Szentgyörgyi-család számára készült, a negyedik pedig a csornai prépost számára egy pör eredményeképen, melyet az a Szentgyörgyi-családdal szemben nyert meg.
3Egy másik irásában, a gömöri ispánnak szóló levélen, az egri káptalan levelein szokásos irásra vélünk ismerhetni.* Mindez arra mutat, hogy a levelek az udvarban készültek, de iróik nem voltak elkülönítve az udvar többi papjaitól; nem mindig voltak a király mellett és mégis úgy jutottak az iráshoz, hogy környezetében tartózkodtak az időben. Korántsem voltak egyenesen az irás czéljaira szerződtetve, udvari elfoglaltságuknak csak egy része az irás; szinte azt hihetnők, hogy az oklevélirás az ő ügyük volt, a melyre a fél felkérte őket, ők a megszokott formában elkészitették a levelet és a pecsételéssel a kanczellár hitelesitette azt. A későbbi idők irásaira is jórészt állanak ezek a megállapitások; bár határozottan tapasztalható, hogy állandóbb emberek is irnak, a levelek legnagyobb része szórványosan iró kezekből való. Feltünő gyakorlatlan, csunya irások tünnek fel néha, jeléül, hogy nem valami egyházi testülettől kérte a fél és hozta az udvarba, hiszen olyan helyen mindig van gyakorlott iró, hanem hogy az a pap, a ki készitette az udvarban, nem főként azért van ott, hogy irjon.* A legfejlettebb korban már lényeges változás áll be; a levelek legnagyobb részét már állandó kezek irják, tehát az udvarhoz szorosabban kötött papok; azonban ezek száma még mindig olyan nagy, hogy nem lehettek élesen elválasztva a többi az udvarban forgolódó paptól; feladataiknak csak egy része volt az irás, hiszen arra nem kellett volna 7–8, elég lett volna 1–2 ember is. Különben a nótáriusoknak, királyi küldetésekben, tanácsban való részvételéről gyakori, egyenes emlitések is maradtak fönn.
1240. Dl. 246.
1245. Dl. 33704., aranybullás levelet ir egy ilyen gyakorlatlan iró.
Az udvarban bennfentes papokról többféle formában emlékeznek meg az oklevelek.
A kanczellárok és azok, a kiket határozottan nótáriusainak nevez a király, a szó legszorosabb értelmében familiárisok; azonban a nótárius elnevezéssel 1181-től 1262-ig a királyi udvarban nem találkozunk és 1262 után is eleinte csak szórványosan. A comes capelle és a capellani, egy ősi udvari szervezetnek, a királyi kápolnának tagjai, szintén állandóbb udvari papok. Más papokat a király «clericus noster»-eknek nevez, mások pedig «clericus regis»-eknek; ennek a kifejezésnek nem szabad olyan értelmet tulajdonitanunk, mint pl. a «homo regius»-nak; nem kapja ezt meg minden pap, a ki a király megbizatásában jár el. Egykorú emlitések mutatják, hogy ezeket szinte állandó királyi alkalmazottaknak nézték; 1240-ben a pécsi káptalan előtt a czikádori őrkanonok és a titeli jobbágyok poroszlója gyanánt szerepel egy pap, a kit «Sylvester clericus Bele regis»-nek emlitenek,* pedig az ügynek a királyhoz semmi vonatkozása sincs. Még élénkebben szól e mellett egy 1286-iki emlotés: «Magisten Stephanus, archidiaconus de Chazma, condam clericus domini regis»;* tehát ezt az István mestert úgy emlitik, mint a ki a most is uralkodó királynak valamikor klerikusa volt. Már sokkal nyiltabb kört alkotnak azok az egyházi férfiak, a kiket a király környezetében találunk, de a kiknek csak egyházi tisztségüket emlitik; a királytól adományokat nyernek, a király megbizatásaiban eljárnak, leveleiben a tanuk közt szerepelnek: ezek a jelek, a melyek alapján az udvari papok közé soroljuk őket. Megnevezésük formája rendesen: «N. N., egyházi tisztség, dilectus et fidelis noster.» Ennek a két jelzőnek jelentőségét nem szabad lebecsülnünk; vannak comesek, prépostok, a kiknek nem adja meg a király és vannak egyszerű nemesek, czímnélküli papok, a kiknek neve mellett ott találjuk. Érdekesen használja egy 1245-iki oklevél a «fidelis» jelzőt: «Regia liberalitas, que frequenter etiam extraneis bene fecit, debet suis fidelibus gratancius porrigere munificencie sue manus»;* tehát a fideliseket egyenesen szembeállitja a külső emberekkel. Nagyon különféle a viszony, a melyben ezek a papok a királyhoz állanak. 4Ha például egy nyitrai kanonok megbizatást kap valami nyitravidéki birtokba való iktatásra a királytól és irásban referál a királynak, még nem következtethetünk valami szoros összeköttetéseire az udvarhoz, bár bizonyára meg van az oka, hogy miért épen őt érte a megbizatás. Már sokkal megbizhatóbb jel, ha biztos tudomásunk van róla, hogy a királyi udvarból indúlt ki az illető pap és oda is tér vissza beszámolás végett; különösen, ha fejérvári kanonokot egyszer Zólyomban látunk a király mellet, máskor Zalában,* pozsonyi, egri prépostot Horvátországban* vagy honti esperest lenn Bács megyében,* a Tisza mellett; végül ha fontos külföldi követségeket biz reájuk a király, ha birtokot adományoz nekik vagy a pápától egyházi beneficziumot eszközöl ki számukra.
Hazai okmánytár IV. 24.
Knauz. Mon. Eccl. Strigoniensis II. 208.
F. IV. I. 377. Ez oklevélnek szövegezése egybevág több máséval, melyek valószinüen hamisak; I. Turul V. évf. 116., Karácsonyi, Hamis, hibáskeltü s keltezetlen oklevelek jegyzéke, 16; de ez az oklevél máskülönben nem gyanus és adatai megfelelnek egy 1250-iki okleveleinek, W. 2. 218.
W. II. 525., Theiner I. 244.
Tkalčić I. 98. W. 2. 53.
W. 2. 71.
Lényegében nincs különbség az udvar papjai között, bármily néven forduljanak is elő; valamennyien familiárisok. A nótárius talán legszorosabban van az udvarhoz fűzve, de ő sem más, mint familiáris. László nótáriusnak szóló birtokadományát ugy okolja meg a király, hogy különös kötelessége azok felé fordulni kegyeivel, «qui quoddamodo propria voluntate abdicata, soli gracie innitentes cottidianorum serviciorum fomentis Regum quietant animum»,* ez a mondat világosan megadja a nótárius viszonyát a királyhoz. Bizalmi embere ő, a ki ott ül a király tanácsában; nevét pedig nem azért kapta, mert leveleket irt, hanem mert jegyzett.* Gyakran végez el önállóan ügyeket, követségbe megy külföldre; jutalmazása birtokadomány, a melyben néha csaknem évről-évre van része;* egyházi beneficzium, a melyet a király eszközöl ki számára; megszokott dolog, hogy a pápa ad kettős beneficziumra engedélyt a király kérésére; végül az összeg, a mit a felektől kap ügyükben való fáradozásáért, mert valószinű, hogy egy határjárásért, mely sokszor napokig, sőt még sokkal hosszabb ideig is tartott, a felek jutalmazták meg őket.* Udvari pap volt tehát, a ki talán «nunquam se a nostra familiaritate seiunxit»,* mint Tamásról mondja a király 1283-ban, de nem kanczelláriai alkalmazott. Annak semmi egyenes emlitése sem maradt, hogy oklevelet irt volna; ez csak betetőzése feladatainak; mégis teljesen bizonyos, hogy irt, hiszen a német uralkodók nótáriusai is irtak még ebben a korban;* a legerősebb bizonyiték pedig az, hogy egyszerre többen is szolgáltak és igy lehetetlen, hogy csak ellenőrző szerepük lett volna.*
Knauz I. 491.
A német birodalom herczegeinek kanczelláriájában a notáriusok szerepe hasonló ehhez; némelyek azt tartják, hogy ezek a nótáriusok nem is irtak okleveleket, csak átnézték azokat, a melyeket a felek már készen a herczeg elé hoztak. Bresslau, i. m. I. 607.
Tamás nótárius kap 1265-ben, 1267-ben kettőt s 1270-ben ismét egyet.
Egy ilyen határjárás költséges dolog lehetett 1252-ben a pécsi püspököt az irögi monostor vizsgálatánál a prior megkérte, jelölje ki a határokat; a püspök teljesiti kérésüket, mint mondja: «ut expensam de paupertate fratrum nobis factam, labore proprio refunderemus.» F. IV. 2. 160. – Egyenesen nem tudjuk bizonyitani, hogy nem kaptak a királytól fizetést; már például a klerikusoknál igen. 1222-ben János, II. Endre király klexikusa mondja, hogy a király szolgálatában nagyon sok a kiadása, ezért beneficziumot kér a pápától. Theiner I. 36. – Más papok is sokszor tesznek emlitést a király szolgálatában való kiadásaikról, Knauz I. 541.; W. 9. 440.
F. V. 3. 180.
Bresslau I. 499. és 540.
1277-ben: Márton (Tkalčić I. 183), Benedek (Fejérpataky, A királyi kanczellária az Árpádok korában, 138. l.), Tamás (u. o.); azonkivül ezekben az években még Simon, 1272-ben a királynő klerikusa, 1283-ban a király nótáriusa (H. oklt. 62., H. okmt. 6. 296.). Gwylermus 1276 (H. okm. l. 65.), Bertalan, 1279-ben (Fejérpataky i. m. 138).
A királyi káplánok gondjai közé tartozott az udvar leki ügyeinek elintézése is,* de helyzetük, viszonyuk a királyhoz körülbelül ugyanaz, mint a többi papé; nekik is van egyházi tisztjük, még pedig sokszor curam animarum habens Ákos pesti, Pál pápai plébános, András győri, János titeli kanonok, a comes capelle rendesen prépost.* Nincsenek állandóan a király mellett,* ők is csak belső emberek, a kiknek czime nem jelenti azt, hogy alkalmazottak. A XII. század legnagyobb részében nálunk teljesen ők látják el a kanczelláriai teendőket* és jórészt a külföldön is; szerepük Németországban a kanczelláriában 5megszünt már a XII. században, pedig addig a rendes irók közé tartoztak, de a német kisebb kanezelláriák, különösen az egyháziak, még a XIII. században is, gyakran szinte egybeolvadnak a capellákkal.* IV. Béla alatt 1250-ig feltünő nagy számmal szerepelnek a megbizásokban eljáró királyi papok között, de ezután az esztendő után egyetlenegynek emlitéséről sem tudunk, szinte azt kell hinnünk, hogy a szervezet voltaképen megszünt és csak a comes capelle tisztsége maradt fenn, nagy pedig, hogy tagjai ezután kizárólag szerzetesek voltak, a kik nem foglalkoztak ilyen ügyekkel; már Béla utódai, István és László alatt megint gyakran szerepelnek. A külföldi példák, a hazai kanezellária multja már magukban is valószinüvé teszik, hogy a káplánok irtak is; és miután ők a legszorosabban az udvarhoz tartozó papok közül valók, föntebbi fejtegetéseink alapján ezt bizonyosra vehetjük.
Gyóntatnak is; l. Theiner I. 192.
L. életrajzukat alább.
L. Pál káplánnak szóló levelet 1245-bő1. F. IV. I. 377. és az oklevélről a 3. lap 3. jegyzetét.
L. Fejérpataky i. m.
Még a név is átformálódott: cancellaria=capellaria.
A «clerici regis» viszonyát a királyhoz élénken magyarázza egy 1222-iki pápai levél, a melyben a pápa Jánosnak, II. Endre klerikusának kettős beneficziumra ad engedélyt, mert «in servitio ... Regis Ungarie, ad quod tuorum meritorium exigencia es assumptus, necesse habeas magna, sicut asseris, subire onera expensarum.* Czimzésük nem állandó; többször van rá eset, hogy a király valamely papját csak akkor nevezi klerikusának, ha ezt a minőségét határozottan ki akarja domboritani.* Kanczelláriai szereplésüket illetőleg elég felhoznunk, hogy a külföldi uralkodói kanczelláriákban, köztük a németben is, gyakran szerepelnek a nótáriusok mellett olyanok, a kiket egyszerüen az uralkodó klerikusának neveznek, bár idővel a nótárius elnevezés állandó lesz. Nálunk sincs következetes megkülönböztetés a nótárius és a klerikus czim között; Lászlót 1262-ben a király nótáriusának hivja, István ifjabb király az év végén atyja familiáris klerikusának; Tamást 1265 s 1267-ben nótáriusnak nevezi Béla, István 1270-ben már klerikusnak, pedig bizonyos, hogy nála is nótáriusi teendőket végzett. Igaz, hogy a nótárius a király klerikusa és ebből nem következik, hogy a király klerikusai nótáriusok, mindazonáltal ezek a példák bizonyitják, hogy a notariusi czimzés még nem állandósult, és hogy csak a fejlődés hozta meg ezt a czimet az egyes klerikusoknak. Ha végül a többi papot is szemügyre veszszük, látjuk, hogy az egész kérdés csak az elnevezések váltózásának kérdése, a mely változás a kanezellária szervezetének fejlődésével függ össze. A mikor még nem látunk olyan irásokat, a melyek gazdáiról föltehetnők, hogy lényeges foglalkozásuk az irás, addig csak káplánokról és «hű és kedvelt» papokról szólnak a levelek, mellettök nagy elvétve királyi klerikusokról is; a mikor az oklevelek nagyobb része állandóbban iró férfiak munkája, pár évre rá divatba jön a nótárius czim, eleinte szórványosan és egyeseknél sem állandó czimül, később már a királyi megbizatásoknál emlitett papok legnagyobb része határozott czimmel, nótáriusival vagy legalább is klerikus czimmel szerepel. Igy lehetséges, hogy Kun László alatt már 12 nótáriust említenek az oklevelek és a királyi klerikus czimmel szereplők száma is nagyon megnő,* pedig foglalkozáskörük nagyészt ugyanaz. A régi udvari papok helyzete, szerepe az udvarban consolidálódik, mint az irások csoportosulása is mutatja és ezért pontosabb elnevezésekkel jelölik meg őket. Érdekes, hogy gyakorta még az egyházi beneficziumot is átveszik, 6a melyet előzőik, az udvari czim nélküli papok élveztek; egyes meghatározott egyházi tisztek viselőit hosszú időkön át szorosabb összeköttetésben látunk az udvarral. Albeus, a ki az uralkodás elején belső ember, honti esperes volt, László nótárius szintén; Smaragd alkanczellársága előtt hantai prépost, Tamás nótárius szintén. Fehérvári, budai, esztergomi kanonokokon kivül több egymásután következett sasvári, borsi esperest látunk az udvarban forgolódni.*
Theiner I. 36.
Például Mutmért, Sükösdöt csak akkor; a midőn a pápának ir róluk; l. alább életrajzukat.
Fejérpataky, i. m. 137–138. 6 nótáriust sorol fel; ezeken kivül: Gwylermus mester, veszprémi kanonok1776. H. Okmt. I. 65.; Márton mester, 1277. Tkalčić I. 183. W. 12. 193. Smićiklas 6. 186.; Simon mester 1283. H. Okmt. 6. 196, 8. 233.; Pál mester, Cyther fia, notarius specialis, 1886. H. Okmt. 8. 248.; Alexius mester, 1287. F. V. 3. 354 W. 12. 453. Év nélkül: Mihály mester, F. V. 3. 509.
Klerikusok: Marcell mester, 1282–83 (már Bélának is szolgált) H. Oklt. 95–96.; Pál mester, esztergomi prépost, 1288–89., Knauz 2. 231., 236., 255. István mester, csázmai esperes, 1286 előtt. Knauz 2. 208. Karachyn mester, titeli lector, majd győri prépost, 1272–85. F. V. I. 210., V. 3. 278. Kolyn mester, veszprémi esperes, 1283. W. 12. 384. Mátyás mester, tornai plébános, 1274. F. V. 2. 230. valószinüleg azonos a későbbi ujvári esperessel, királynői kápolnaispánnal 1285. F. V. 3. 274. János mester, András comes fia, gömőri esperes 1273–74. F. V. 2. 122., 185., 1276-ban kápolnaispán, nyitrai esperes. F. V. 2. 343., később királyi alkanczellár és kanczellár. Ipoly mester, ilyei Ipoly comes fia, 1273–79. W. 4. 19., 4. 176. Pál mester veszprémi prépost 1275–76., H. Okmt. 5. 52., 4. 55., később királynői alkanczellár.
1233. Vincze sasvári esperes a király mellett, Beregnél, Knauz O. 191., ugyanő Esztergomban, u. o. I. 297., Béla alatt Miklós sasvári esperes, László alatt Antonius sasvári esperes, F. IV. 2. 14., Knauz I. 597.; ugy látszik, mint az esztergomi érsek bizalmas emberei jutnak szerephez, – 1233. Beregnél és Esztergomnál a borsi esperes is a király mellett van: Dömötör borsi esperes Béla alatt évekig szerepel, hogy később alkanczellárja legyen.
Közvetlenebb bizonyitékaink is vannak arról hogy ezek a klerikusok, káplánok és egyéb udvari papok, a kiket nem jelölnek meg határozott czímek, kanczelláriai teendőkben résztvettek Zéland kanonok valamikor II. Endre kanczellárja volt, a mi akkor még aligha jelentett olyan nótáriusfélénél többet; a midőn tehát Bélánál az udvarban gyakorta szerepel, lehetetlen, hogy ne vett volna részt ilyen munkálatokban is. Smaragd jó ideig szerepel az udvarban, mielőtt alkanczellár lesz, Dömötör szintén; pedig az alkanczellárnak értenie kellett akkor a kanczelláriai dolgokhoz, hiszen ő a tényleges vezető; tehát szereplésük a kanczelláriában kétségtelen, még sem ugy emlitik kanczellárságuk előtt őket, mint nótáriusokat, vagy legalább is klerikusokat.
IV. Béla uralkodása legnagyobb részében tehát ezeket a papokat kell tartanunk az oklevelek iróinak; nem külön kanczelláriai czélokra kiválasztott férfiak, hanem olyanok, a kik tevékenységének az illető ügyben csak kis része az irás.
Az irásösszehasonlítások is azt mutatják, hogy az iróknak több részük volt az illető ügy elvégzésében, mint maga az irás. Magában a narratióban határozott bizonyitékot nem fedezhettünk fel arra, hogy az magának az irónak szellemi műve, mert egyéni stilus nincs és a sorrend, a kifejezések rendszerint az általános szokás szerint valók; de már például a confirmatio, a mely átmenet a formulák és a contextus között és rendesen összeolvad a corroboratióval, határozottan az iró kompositiója, mert megállapitható, hogy egyes irók specziális kifejezéseiket használják föl e részekben. Még inkább áll ez a többi formulára.* Más jelek is vannak, hogy az oklevélben tárgyalt ügyhöz is köze volt az irónak: ha egy ügyről több oklevél készült, az rendesen ugyanazon iró irása. 1267 nov. 26-án Sükösd esztergomi olvasókanonok egy birtokot nyer a királytól és arról mindjárt oklevelet kér; a határjárás megtörténte után uj levelet kap, a melyben már a határok is fel vannak sorolva; a két levél kiállitása között bizonyára legalább is napok, ha nem hetek teltek el, bár egy napról vannak datálva, mégis ugyanaz az iró irta őket.* 1268-ban Cunta fiai kapnak földet és erről a tényről egy sebtében irt cursilis levelet, rányomott egyszerü pecséttel; később ugyanerről a tényről privilegiális levelet kapnak, a melyet ugyanaz a kéz irt;* ugyanez évben Hechéről való Mihály, a szolgagyőri vár jobbágya és fia nemességet kap és erről először egyszerü levelet, majd privilegialist, melyek szintén egy kézzel irvák.* Azonkivül több oklevéliró kezétől maradtak reánk sebtében irt apró cursilis levélkék, gyakori ki nem javitott hibákkal, a melyek tehát igazán a legelső fogalmazás termékei; nem voltak tehát az irók másoló irnokok, hanem a királyi tanácsban ülve vetették hártyára a király elhatározásait.
Magára a contextusra nézve is akadnak szórványos jelek, az összehasonlitások azonban általánosságban még sem adnak biztos választ.
Dl. 621. és 3 95; irója nem tartozik az állandóbb irók közé.
Dl. 649. I–II. Ennek az oklevélpárnak irója a legállandóbban szereplő irók egyike; IVD-vel jelöljük később.
Forgách-levéltár, a Nemzeti Muzeumban; ugyancsak a IVD irása.
Természetesen nincs valamennyi udvari pap mindig az udvarban; lehet, hogy a mint a király az ő vidékükre ment, hozzá csatlakoztak; bár például azokról, a kiket «notarius specialis»-ainak nevez, fölteszszük, hogy állandóan mellette voltak. Ha a király például északon, Beregen vagy Lipcsén tartózkodik, a barsi, sasvári, honti esperesek, a szepesi prépost alkotják papi környezetét, tehát északi vidékről valók. Ez a papi környezet nem mondható épen nagyszámúnak; 7feltünő, hogy bizonyos kisebb időközökben az oklevelek tulnyomó részben egy-egy iró kezéből kerülnek ki.* II. Endre 1233-ban Beregen, tehát messze az ország központjától, utazás közben leirja papi környezetét: «Cletus episcopus Agriensis, Bartholomeus episcopus Vesprimiensis, Mychael prepositus Itubiensis, Vincencius archidiaconus Sasvariensis, Jacobinus de sancto Benedicto, canonicus Cenadiensis.»* Cletus régebben a király kanczellárja, Bertalan a királynőé; a jelenlegi kanczellárok nincsenek itt. Mihály ez időtájt alkanczellári szerepet vitt.* Ugyanebben az évben ugyanezt a levelet Esztergomban megerősitette a király és akkor a számos előkelő pap után felemliti a sasvári és barsi espereseket, pedig bizonyára más esztergomi kanonokok is voltak jelen.* IV. Béla 1263 aug. 3-án a zólyomi Lipcsén kiséretét az utolsó barátig felsorolja: jelen van az esztergomi érek, kanczellár, Farkas fehérvári választott prépost, alkanczellár, Mutmér szepesi prépost, Dömötör borsi, László honti esperes, Feliczián fehérvári őrkanonok és minorita és domonkos fráterek.* Mutmér, mint későbbi emlitésből tudjuk, királyi klerikus, Dömötör később Béla herceg nejének kanczellárja, majd a király alkanczellárja.* Lászlót pedig már az előző évben nótáriusának nevezi a király.* Feltünő a hasonlóság István prenestei püspök, magyar ember, kiséretével; ennek egy része szintén szerzetesekből került ki, a kiket ő capellanusainak nevez; azután: «preserte ... Thomasino notario, Jacobino clerico et Guidone Bono familiaribus nostris.*
1245-ben a IIA három hónapon belül négyet ir; az 1254. év első felét csaknem teljesen a III A foglalja le magának, 1262–63. telet a III E; sajnos, később a napi dátumok elmaradnak. Nagyon gyakorta ir egy iró egy napon két levelet: 1245 jun. 12-én a IIA, 1254 ápr. 23. a III A, 1256 okt. 30. a III C, 1263 márcz. 19. a III E, még pedig többnyire különböző ügyekben, ami rendkivül feltünő, ha az irók nagy számát tekintetbe veszszük.
Knauz I. 292.
Fejérpataky i. m. 96–98.
Knauz I. 297.
Theiner I. 244. Ezek a leirások tisztán csak a király papjait foglalják magukban; valószinü, hogy ez érsek s a püspökök környezetében is voltak említésre méltó papok, de ezeket nem sorolja fel.
Fejérpataky i. m. 115., 110. Rogerius felsorolja a mohi csatában elesett papokat: a két érseket, püspököket; majd a szebeni prépostot, alkanczellárt és utána a bácsi és esztergomi esperest.
F. IV. 3. 66.
Theiner I. 259.
Nagyjából ez a királyi kanczellária állapota a XIII. század derekán, bár ezeken a kereteken belül IV. Béla alatt elég rohamos fejlődés megy végbe. Nemes urfi papok,* kanonokok, esperesek, prépostok,* «a királyi méltóság előrelátó és hatalmas papjai»* ültek a király körül a tanácsban, jegyezték a tanácskozás ügyeit és részt is vettek azokban többé-kevésbbé sulyos szavukkal és ha kellett, készitettek remekbe okleveleket azokról, nem valami kanczelláriai műhelyben, hanem saját felszerelésükkel, többékevésbbé saját izlésük szerint feldiszitve.* Ezeket 8azután átnyujtották az alkanczellárnak, vagy ha aranybulláról volt szó, a kanczellárnak, sőt néha magának a királynak, hogy saját kezeikkel pecsétet függeszszenek reájuk.*
Találunk köztük papokat a Hunt-Paznan, Miskolcz, Kaplyon nemből; még Pósa és Benedek nótáriusok, a kik pedig szerény pályát futottak meg, apja is Márk rajki comes.
Az oklevélirás ebben az időben nem alsórendű foglalkozás. Egyenes emlités maradt fenn két izben is ez időből, hogy maguk a kanczellárok is irtak: W. 7. 31., W. 12. 689.; Németországban protonotariusok, mind prépostok, gyakran irtak okleveleket ez időben. (Bresslau, i. m. I. 540); a nótáriusok már egészen rendszeresen irtak, bár valószinüleg csak azokat az ügyeket, a melyeket maguk készitettek az oklevélbe foglalásra elő, pedig azok jórészt plébánosok, kanonokok és prépostok; külön irnokosztály csak a XV. században alakúlt ott ki véglegesen. (L. u. o. I. 540–41. és 561–571. ll.) Mégis valószinü, hogy ha az udvari pap nagyobb állásokba került, kevesebbet foglalkozott kanczelláriai dolgokkal; az irások rendesen nem hirtelen tünnek el, hanem mind ritkább és ritkább szereplés után.
1284-ben Tamás kanczelláriai pályáját vázolván a királynő, mondja: «vicecancellarii officio ante alios regalis excellencie clericos, viros providos et potentes, meruit insigniri.» F. V. 3. 210.
A hártyát rendesen az illető iró késziti az irás czéljaira elő; nemcsak alakban, nagyságban, hanem vastagságában, fehéritésében is rendesen ugyanolyan a kártya egy-egy irónál. A diszitések szintén rendesen az iró művei; inicziálék rajzolásában kinek-kinek megvannak a maga külön szokásai, bár előfordul, hogy más-más irónál ugyanazt az inicziálét találjuk. Később gyakori, hogy a mondatok kezdőbetüi kihagyvák; ez azonban nem azt jelenti, hogy azokat később más iró rajzolta volna bele. Bizonyitja ezt az, hogy ezek a kezdőbetük is más-más irónál más modorban vannak rajzolva és pedig egy irónál állandóan ugyanabban; továbbá előfordul, hogy az ilyen kezdőbetűk jó része ki van hagyva, de közben-közben mégis megrajzolva, a mi szintén arra mutat, hogy nem idegen kéz külön munkája a kezdőbetü rajzolás; maga az iró halasztotta azt későbbre kényelmi szempontból. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az átirások rendesen más diktálása után történtek; az átiró levél gyakran más belükkel, helyesirással irja az előforduló neveket, szavakat. Béla ifjabb király egy átiró oklevelén kimutathatjuk, hogy az oklevelet nyerő, egyházi fél diktálta az irónak, mert helyi vonatkozású kisebb javitások fordulnak elő benne. H. Okmt. 5. 4. és 5. 12.
A király sajátkezüleg pecsétel 1263. F. IV. 3. 116., 1268. F. IV. 3. 443.
