A KOHÁRY HERCZEGI CSALÁD EGYENJOGUSÁGÁRÓL.
13A KOHÁRY HERCZEGI CSALÁD EGYENJOGUSÁGÁRÓL.
József szász herczegnek 1857-ben Pernice Lajoshoz, a hallei egyetem akkori kurátorához intézett levele, a melyet Áldásy Antal közölt a Turul hasábjain,* valóban nagyérdekü kérdést érint, a mely, noha tulajdonképpen a német közjogba, szorosabban: a régi birodalmi főnemesség jogába, az ugynevezett Privatfürstenrechtbe tartozik, e magyar családtörténeti folyóiratnak olvasói előtt sem lehet közömbös. A Szász-Coburg-Gothai fejedelmi ház amaz ágának, a melynek a többi ággal és a többi szász fejedelmi házzal való egyenjoguságát tagadja a levél irója, magyar főrendi család utolsó leánysarja, Koháry Mária Antónia herczegnő volt az ősanyja; és az az ág maga is viselte sokáig a Coburg nevezethez kapcsoltan a Koháry nevet, tagjai nemcsak a Koháry-vagyon révén magyar nagybirtokosokká, hanem az indigenatus megszerzésével magyar honfiakká lettek, –.egyikük, a ki ma a bolgárok czári trónján ül, ha királyi méltóságának disze nélkül óhajt megjelenni, a Wesselényiek czimével* élve, kiknek gazdag örökébe egykor az ő anyai ősei léptek, Murány grófjának mondja magát; sőt ama magyar herczegnő egyik leányunokája éppen a «magyar» főherczegnek, József nádor fiának lett a hitvese. Ez utóbbi tény egymaga érdemes feladattá teszi számunkra, hogy a felvetett kérdéssel foglalkozzunk; mert ha a «Koháryak » – miként József szász herczeg Ferdinánd coburg-gothai herczegnek és Koháry Mária Antóniának ivadékait röviden nevezi* – csakugyan nem volnának egyenjoguak, ugy vitássá válhatnék egyszersmind József főherczeg és Klotild coburg-gothai herczegnő házassági frigyének egyenjogusága, tehát az ő leszármazóiknak főherczegi volta is.
1912. évf. 82. s. kk. 11.
Lásd szerző művét: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon 255. l.
«... über die Ebenbürtigkeit der Cohary’s ... dass ein Cohary König von Portugal ist ...»
Az Áldásy Antal közölte levélből tudjuk, hogy Pernice megbizást kapott a Coburg-Koháry ág egyenjoguságának kimutatására. Áldásy beszámolt arról is, hogy Pernice ily tárgyu dolgozatának nem birt nyomára akadni. Valószinü, hogy Pernice azt a védőiratot el sem készitette. Arra nézve, hogy miért nem felelt meg előkelő megbizói kivánságának, természetesen csak feltevéssel állhatunk elő. Azt gyanitjuk, hogy kutatásai nem vezették el a kivánt eredményhez, hogy ő a Koháryak egyenjoguságát bebizonyithatónak nem látva.
A Privatfürstenrecht tudományának Pernice korabeli állása szerint a Koháryak egyenjoguságát tényleg nem lehetett bebizonyitani. De mi sem állithatjuk megszoritás nélkül, pur et simple, hogy a Koháryak egyenjoguak; hanem csak bizonyos megkülönböztetéssel. A Coburg-Koháry ág egyenjogusága nem minden vonatkozásban, nem feltétlenül áll fenn, hanem csupán némileg szükebb körben. Ámde egyenjoguságának e határaihoz a család csak többé-kevésbbé távoli jövőben, a szász fejedelmi házak esetleges trónöröklési vitáiban fog – ha egyáltalán – elérkezni; idegen fejedelmi házak irányában – és addig a távoli, bizonytalan időpontig a családra nézve is egyedül ez fontos s lényeges – az egyenjogusága teljes értékü.
